Romló orosz–uniós viszony

A hidegháborús időszak óta a legrosszabbnak minősíti az EU kereskedelmi biztosa az orosz–uniós kapcsolatokat. Ilyen jellegű megnyilatkozásokkal manapság egyre gyakrabban találkozni. Éppen ezért talán a korábbiaknál is fontosabbak az olyan közeledést, egymás megértésének segítését szolgáló civil rendezvények, mint a „lengyel Davosnak” is nevezett krynicai gazdasági fórum szervezésében az idén harmadik alkalommal, ezúttal a hét végétől Bécsben tartandó EU–Oroszország-fórum.

Eddig nem tapasztalt szintre süllyedt Peter Mandelson szerint a megértés és a bizalom az Európai Unió és Oroszország között, amelynek oka elsősorban abban keresendő, hogy igen eltérően viszonyulnak a világhoz. Mint írja, a biztonság és a prosperitás az európai kontinensen nem lesz elérhető, ha az EU és Oroszország ellentétes célokat követ vagy befolyási területeket keres.
Ha csupán geopolitikai reáliákat, a közös történelmet, a kulturális, benne a keresztény gyökereket vagy a 21. század kihívásait nézzük, Oroszország és az Európai Unió stratégiai partnerségre ítéltetett. Nemcsak azért, mert az elméleti szakirodalomban egységesnek tekintett eurázsiai geopolitikai térség megosztása mindeddig egy harmadik félnek kedvez, de ezt támasztja alá az az „apróság” is, hogy az orosz kereskedelmi kapcsolatok lassan ötven százaléka az EU országaival bonyolódik. Mindezek ellenére az unióban sokan gondolják, hogy hátat kellene fordítani Moszkvának, s az utóbbi idők vitái, az amerikai beszorítási törekvések mind erősebb támogatása, az emberi jogok kérdésének nemegyszer kettős mércét tükröző felvetése az orosz félben is érezhetően gyengítette az Európa iránti elkötelezettséget. Terhelik az együttműködést az energiaviták, a NATO további bővítésének kérdése és a közép-amerikai rakétavédelmi rendszer elemeinek közép-európai telepítése is. A Kreml mai külpolitikáját ezért az alapvetően európai orientáltság mellett is mindinkább a többvektorúság, ezzel együtt a nyugati irány gyengülése jellemzi. Az energiatartalékokra építve a nemzetközi porondra fajsúlyos szereplőként viszszatérő Moszkva a maga számára politikai és gazdasági előnyöket kiszorítva igyekszik egyensúlyozni a hatalmi centrumok, az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína között. Miközben Washington érezhetően igyekszik megosztani az eurázsiai térséget, Vlagyimir Putyin Oroszországa is mindent megtesz, hogy ellennyomásként inkább a különbségekre játszva manőverezzen e két geopolitikai főszereplő között.