Valóban nem kerestük, mert magától értetődő természetességgel vártuk, hogy a magyar– horvát pályázat vezetői a teljes média és a közvélemény előtt sajtótájékoztatón számolnak be a meghökkentő, a magyar sportdiplomáciában egyedi kudarc okairól, következményeiről. Két, előre bejelentett sajtótájékoztatót azóta lemondtak, és egyet sem tartottak meg. Miért nem? Ön szerint helyes volt ez így?
– Én egy sajtótájékoztatóról tudok, a tervezett ünnepiről. Le is foglaltam a Hilton szálló báltermét. Ha április 18-án nyertünk volna, akkor másnapra lehetetlen kibérelni a legszebb helyiségek egyikét. Igen, ezt a találkozót lemondtuk, mert a fiesztának nem volt létjogosultsága. Ami az elszámolást illeti, mi ezt időben elkészítettük, megküldtük az MLSZ-nek, az elnökség május 17-én tárgyalja. A szövetség ezt követően kívánta nyilvánosságra hozni. Cikkük után úgy éreztem, hogy nem várhatjuk meg az ülést. Kisteleki István MLSZ-elnök egyetértésével közzétettem a végszámokat. Eszerint pénzügyileg pozitív a mérleg, más kérdés, hogy ez engem nem vigasztal.
– Ön az április 19-i elmaradt sajtótájékoztatóról tesz említést, de valaki az április 20-ra tervezett közös magyar–horvát sajtótájékoztatót is lemondta. Eszerint a pályázati bizottság elnökének tudta nélkül tette?
– Kisteleki István és Vlatko Markovic közös szándéka volt, hogy hangot adjon a véleményének. A horvát fél Budapesten is be akarta jelenteni az UEFA-val kapcsolatos kártérítési igényét. Kisteleki úr a Thermal Hotel Aquincum szállóban 19-én este találkozott Markovic úrral. Engem is meghívtak. Az MLSZ elnökének elmondtam a véleményem. Szerintem Markovic úr szándéka abszurd. Kisteleki István egyetértett velem. Még Markovic úr érkezése előtt az MTI-t tájékoztatta, hogy a közös fellépés elmarad. Amúgy megállapodtunk abban is, hogy a szervezőbizottságban vállalt szerepem lezárult, így a továbbiakban természetesen Kisteleki úr hivatott a labdarúgással kapcsolatos hivatalos ügyek képviseletére.
– Ahhoz képest, hogy a cardiffi döntés perceiben azt mondta, minden felelősség az öné, igen könnyen hagyta magát meggyőzni róla, hogy a vereséget követő naptól már semmiféle közösséget ne vállaljon a pályázattal.
– A magam felelősségét vállalom, még ha azt is mondom, az általam vezetett csapat ma is ugyanazt tenné, amit korábban. Kérem, cáfoljon, ha elfogult vagyok, ha rosszul ítélem meg, de én úgy érzem, a magunk területén mindent megtettünk. Ön felkészült és tapasztalt. Átadom a pályázati anyagainkat, mindent, amit készítettünk. Átadom a prezentáció rögzített felvételét. Mi az, amit másképp, szakszerűbben, igényesebben tenne?
– Többen kijelentették, még Mezey György is, hogy ön, de csakis ön valóban mindent megtett a pályázat sikeréért. A 12-0-s vereség azonban a pályázati bizottságot mint egységet minősíti, és ön volt az elnök. Ezért inkább az a kérdés: miért nem mondja ki, amit egyébként olykor sejtet, hogy a magyar futball vezetőivel képtelenség nyerni? Több mint egy éven át együtt dolgozott labdarúgásunk történelmének egyik legalkalmatlanabb, de mindenképpen legcinikusabb vezérkarával. Az eredmény ismert. Ebben a helyzetben ön két lehetőség közül választhatott: újságíróként, sportvezetőként, MOB-alelnökként közzéteszi tapasztalatait, amelyekkel akár meg is buktathatná Kistelekiéket, vagy csendben marad, ezzel asszisztálva legnépszerűbb sportágunk további zülléséhez, a hol tudatosságból, hol pedig tudatlanságból eredő rombolásához, az orwelli kommunikációhoz. Ön a második úton indult el. Miért?
– Én nem vagyok csendben. A sportdiplomáciai kérdésekre a hazaérkezés másnapján válaszoltam az MTI-nek. A Nemzeti Sport pénteki számában egyoldalas beszélgetés jelent meg velem, amelynek lényege: nem lehet megállni. Garanciákat kapott az UEFA a stadionok építésére, a hatalmas fejlesztésre. Mindenki, azaz az Országgyűlés, a kormány, számos önkormányzat a labdarúgás mögé állt. Szerintem a pályázatban leírtakat akkor is meg kell valósítani, ha a háromhetes torna nem nálunk lesz megtartva. Nem a vendégek elkápráztatása a fő motívuma egy ilyen vállalásnak. Úgy érzem, az MLSZ legfőbb érdeke, hogy az elmúlt másfél év hangulata, a tapasztalt összetartás fennmaradjon. 2016-ban is szeretni fogják a labdarúgást, amikor mi már talán nem is leszünk.
– Elfogadom, nincs csendben, de másról beszél. Fentebb például azt kérdeztem, mi a véleménye az MLSZ vezetéséről, illetve miért nem hozza azt nyilvánosságra?
– Többféle válasz adható. A kibúvó változat: az MLSZ közgyűlése hivatott eldönteni, kit tart a legalkalmasabbnak a sportág vezetésére. A kézenfekvő: nem köpök vissza egy olyan társaságra, amelylyel együtt küzdöttem. Az önnek nem tetsző: ma bárki is vezeti a szövetséget, legalább középszerű eredmények nélkül, pályák nélkül, közönség nélkül és még sorolhatnók, nem lehet tisztességes eszközökkel pályázatot nyerni.
– Az őszinte, felelősségteljes változatot eszerint megtartja magának. Bár az első két verzióban azért benne foglaltatik a véleménye.
– Én nem vagyok bíró, sem ítész. Tapasztalat, hogy az MLSZ elnökét rendre szétszedik. Ezért nem jó, azért nem jó. Kérdezhetek én is? Tud jobbat? De most nehogy azt felelje, hogy akár ezret is! Egyet mondjon.
– Maradnék az eredeti felállásnál, ezért ha megengedi, továbbra is én kérdezek, immár a pályázati költségvetéssel kapcsolatban. A kimutatás szerint a magyar pályázati bizottság 231 milliós összköltségéből 101 millió forintot fedezett az állam, a szaldó pedig 156 millió forint pluszt mutatott. Tehát egyéb bevételekből 286 millió forintot sikerült realizálniuk?
– Igen. A pályázati bizottság megállapodott az MLSZ-szel, hogy csak annyit költhet, amennyi bevételre szert tesz. Amíg a horvátok a rájuk eső részt nem egyenlítik ki, addig az nem minősül bevételnek. Mivel minden kiadásnak e nélkül is megvan a fedezete, a majdan beérkező horvát pénz az MLSZ-t illeti. Négy éve az állam 415 millió forinttal támogatta a pályázatot, amelyhez az akkori pályázati bizottság még 10 milliót szerzett. Mindezt csak azért említem, mert azt rebesgetik, hogy milliárdos állami támogatást kaptunk, soha még nem került ennyibe egy pályázat. Annyit persze elismerek, hogy ez részben a mi hibánk, hiszen az elszámolást valóban csak most tettük közzé, de ennek okáról korábban már beszéltünk.
– A vállalkozás tehát anyagi tekintetben nyereséges volt. A számszerűsíthetetlen sportdiplomáciai, mentális és morális veszteséget mekkorára becsüli?
– Ugye, ez a klasszikus álkérdés. Én a vereségbe képletesen belehaltam. Mégis azt mondom, újra és újra próbálkozni kell. Olimpiát akarunk rendezni. Annak elnyerése százszorta nehezebb. Menni kell előre. Persze, több tartalommal. A mező példát már sokszor elmondtam. Nem elég ígérni az építkezést.
– Ha Kisteleki István megkeresné, hogy legyen a 2016-os Eb-rendezést megcélzó pályázati bizottság vezetője, mit válaszolna neki?
– Ami a pályázatokat illeti, most nagyon magam alatt vagyok. Szerencsére a kérdés nem időszerű. Egy biztos, csak úgy lehet hozzáállni, hogy akkor már végképp nyerni kell. Az mindegy, hogy kivel.
origo.hu
Kiderült, kik a felelősek a csányi mászókabalesetben elhunyt kislány haláláért
