Olvassunk Csurkát! Vasvári Erika most megjelent kötete; a Kairosz Kiadó gondozta Csurka István életmű-bibliográfia számba veszi az író minden egyes darabját újságcikktől a regényig. Jól elválasztható a szépíró Csurka munkássága az 1985-ös monori beszédtől a nagyközönség elé álló közéleti embertől, aki elsőként mondta ki: 1956 nem egy sajnálatos esemény, hanem forradalom, szabadságharc volt. Innen kezdve szépírói munkásságát felváltja a közírói, óriási hatást gyakorolva a közéletre.

Amit ő írt Szabó Dezső breviáriumának előszavában, rá is illik: „Ugyanezekkel a problémákkal már 60-70 évvel ezelőtt is meg kellett küzdeni, megannyi kudarc ellenére ma sem reménytelen a harc. Lehet győzni is. A magyarnak. […] Tartás, magyar radikalizmus, akarat és bátorság – ezt javasolja.” Politikai írásait kivétel nélkül igazolta az idő. 1998 telén írta: „A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak majd. […] A végső cél a magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. A nemzetközi nagytőke és a bankok segítik majd ezt a népvándorlást, ez az érdekük.” Soros Györgybe is pontosan belelátott: „Már a nyolcvanas években az összeomlás utáni világra gondolt, úgy spekulált, a nélkülöző magyarságot fillérekkel le lehet kenyerezni. Azért hozta a pénzt, hogy ne legyen forradalom, a rendszerváltás ne járjon elszámoltatással.”

Csurka mindnyájunknak üzent: „A történelemhamisítás lassan öl, de öl. Közösségeket, jóra való törekvéseket, hiteket és fényes tekinteteket öl, nemzeteket és világrészeket, kultúrákat és szerelmeket.”