Csurka Istvánra emlékezve rendezett minap konferenciát a XX. Század Intézet, amely szerint itt az ideje újraértékelni politikusi, írói arcélét, és kiemelni életművének azokat az elemeit, amelyek ma is szellemi muníciót képeznek. Milyen igaz! Schmidt Mária, az intézet főigazgatója úgy látja, Csurka személyét hallgatás övezi, holott a rendszerváltoztatásról nem lehet beszélni a neve említése nélkül.
Újraolvasva Csurka István politikai írásait, kimondhatjuk: gondolatait szinte kivétel nélkül igazolta az idő. Már 1998 telén megjövendölte a mostani világot, az új népvándorlás korát. „A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak majd. […] A végső cél a magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely másoknak. A nemzetközi nagytőke és a bankok segítik majd ezt a népvándorlást, ez az érdekük.” Soros Györgybe is pontosan belelátott. Látta a Disznófejű Nagyúr mancsait, amint nyúl a magyar öntudatért:
„Már a nyolcvanas években az összeomlás utáni világra gondolt, úgy spekulált, a nélkülöző magyarságot fillérekkel le lehet kenyerezni. Azért hozta a pénzt, hogy ne legyen forradalom, a rendszerváltás ne járjon elszámoltatással.”
Életútja vége felé Csurka mindnyájunknak üzent:
Ha az emberiség nem tud megszabadulni a végzetes erejűre kapcsolt történelemhamisítástól, bizonyosabban elpusztul, mint az éghajlatváltozástól. Mert a történelemhamisítás lassan öl, de öl. Közösségeket, jóra való törekvéseket, hiteket és fényes tekinteteket öl, nemzeteket és világrészeket, kultúrákat és szerelmeket.
Borítókép: Csurka István (Fotó: Getty Images/Bloomberg)
