Hogyan értékeli a kínkeservesen felálló szerb kormányt, amelynek ugyan 25 tagja van, de kisebbségügyi miniszter már nincs közöttük, ráadásul a kormányfő programbeszédében egy szót sem ejtett a kisebbségekről, a Vajdaságról?
– Abban vagyunk érdekeltek, hogy stabil, demokratikus, hatékony kormánya legyen Szerbiának, s megindokolhatatlannak tartjuk, hogy a kormányalakítás miért tartott három és fél hónapig. Amikor Tomiszlav Nikolicsot, a Szerb Radikális Párt alelnökét a Vojiszlav Kostunica által vezetett Szerbiai Demokrata Párt támogatásával választották a parlament elnökévé, akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy elmosódott a határ a demokratikus és a nem demokratikus pártok között Szerbiában. Ezért azt szorgalmaztuk, hogy jöjjön létre egy demokratikus blokk azoknak a pártoknak a részvételével, amelyeknek a képviselői a szerbiai parlamentben Nikolics parlamenti elnökké választása ellen szavaztak, plusz a három jelenleg parlamenten kívüli magyar párt. Néhány párt soraiból nem hivatalos formában érkeztek is pozitív visszajelzések a kezdeményezésre. A demokrata párt és a G17 Plusz mégis úgy döntött, hogy a Kostunica-féle Szerbiai Demokrata Párttal kormányt alakít. Mi a parlamentben a kormány megszavazásakor tartózkodtunk. Azért nem szavaztunk a kormánynak bizalmat, mert Kostunica kormányfő expozéjában nem esett szó a kisebbségi jogokról, arról, hogy ez a kormány mit kíván tenni a kisebbségek jogállásának és helyzetének javításáért. Szó sem esett arról, mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a Vajdaság Autonóm Tartomány valóban autonóm tartományként működjön, és megkapja a pénzügyi önállóságát, amely az új szerb alkotmány értelmében is megilleti. De arról sem ejtett egy szót sem, hogy mit kíván tenni, hogy helyi önkormányzataink 12 év után visszakapják saját vagyonukat, és önálló bevételi forrással rendelkezzenek. A kormány ellen pedig azért nem szavaztunk, mert jelen pillanatban ez volt az egyetlen lehetséges megoldás. A VMSZ mindazokat a törvénytervezeteket meg fogja szavazni, amelyek a Vajdaság helyzetét, a kisebbségi jogok előmozdítását, az ország uniós felzárkózását szolgálják, minden más esetben ellenzéki pozícióban, de konstruktívan fog működni a párt három képviselője.
– A koszovói kérdés még egy ideig nyomasztja a szerbiai politikát. Milyen hatásai vannak, illetve milyen következményei lehetnek a vajdasági magyar közösség életére?
– A vajdasági magyarság számára az a legnagyobb kockázat, hogy újabb menekülthullám érkezik a Vajdaságba, s megváltoztathatja az etnikai arányokat elsősorban Észak-Vajdaságban, de Újvidéken és másutt is, ahol magyarok élnek. A parlament szószékéről több ízben elmondtam, hogy követeljük a kormánytól és a parlamenttől: ne hozzon olyan intézkedéseket, amelyek az etnikai arányok megváltoztatását szolgálnák, vagy azt elősegíthetnék. Nem vonunk párhuzamot Koszovó és a Vajdaság között, a koszovói albánok vagy szerbek és a vajdasági magyarok helyzete közé sem vonunk egyenlőségjelet, de amennyiben a koszovói rendezés folyamatában olyan megoldások kristályosodnak ki a kisebbségvédelem területén, amelyek új megoldásnak számítanak, akkor ezekre az új megoldásokra a vajdasági magyarság is számít, és úgy gondoljuk, hogy ezeket a megoldásokat Szerbia más területein is alkalmazni kell. Mondok egy példát: az Ahtisaari-tervben a koszovói kisebbségek (szerbek) számára előirányozták, hogy igazgatási jogokat gyakorolhatnának az iskolák felett, amelyek oktatási nyelve a szerb. Akkor a mi esetünkben, a Magyar Nemzeti Tanácsnak kell igazgatási jogokkal rendelkeznie a magyar iskolákban. Ha ez Koszovóban működhet, a Vajdaságban is működnie kell.
– Új összetételű nemzeti tanács alakul. Megvan az egyetértés a vajdasági magyar pártok között az MNT-ről, annak megválasztásáról?
– A Magyar Nemzeti Tanács négyéves mandátuma tavaly december 23-án lejárt. Ez tény. Az MNT jelenlegi összetétele azonban ellátja a hatáskörébe tartozó feladatokat mindaddig, amíg az új MNT nem alakul meg. A VMSZ és az MNT szakértői – elsősorban Várady Tibor – kidolgoztak egy törvénytervezetet három évvel ezelőtt, amely a nemzeti tanácsok megválasztási módját, hatáskörét és pénzelését szabályozza. Ezt az okmányt újra átfésültük, hozzáidomítottuk a jelenlegi alkotmányos helyzethez. A szerbiai kisebbségi hivatal is kidolgozott egy törvénytervezetet, amely azonban nem irányoz elő közvetlen választásokat, nagyon szűkre szabott hatásköri rendelkezéseket tartalmaz, s nagyon homályosan rendelkezik a tanácsok anyagi hátterére vonatkozóan. Ezzel szemben a mi tervezetünk azt irányozza elő, hogy lehetővé kell tenni a nemzeti tanácsok esetében a magyar választói névjegyzék alapján történő közvetlen választást, s hogy a nemzeti tanácsnak komoly hatáskörökkel kell rendelkeznie elsősorban az oktatás, a kultúra, a nyelvhasználat és a tájékoztatás területén, s garanciákat kell beépíteni a törvénybe a nemzeti tanács pénzügyi önállóságáról. Abban reménykedem, hogy a szerb kormány hajlandó lesz a mi törvénytervezetünket sajátjaként elfogadni, s akkor egy közös tervezet kerülhet a parlament elé, amely okmánnyal tudomásom szerint a többi magyar párt is egyetért, mert tartalmazza azokat a kitételeket, amelyeket a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Magyar Polgári Szövetség is fontosnak tart. A törvénytervezetet a VMSZ a következő hetekben mindenképpen be fogja nyújtani, s mindent meg fogunk tenni itthon is, Magyarországon is és a nemzetközi szervezeteknél is, hogy a törvényt a szerb képviselőház ilyen formában elfogadja.
– Milyen támogatást lehet remélni a magyar diplomáciától ezzel kapcsolatban, de általában a vajdasági magyar törekvésekkel kapcsolatban?
– Nem gondolom azt, hogy a mi esetünkben az a megoldás, ha minden kérdést nemzetköziesítünk. Elsősorban Szerbiában kell a demokratikus pártoknál elérnünk, hogy törekvéseinket támogassák. Ha azonban a szerb kormány nem hajlandó tudomásul venni, hogy Szerbia polgárainak egyharmada valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, akkor legitim jogunk, hogy elsősorban Magyarországtól, másodsorban az EU más országaitól várjunk segítséget törekvéseink napirendre kerülése érdekében.
origo.hu
Repülni félt, lopni nem – ő volt a 20. század leghírhedtebb magyar tolvaja
