Most azért megiszom egy felest – mondja Martinek János, és megértjük, hogy szüksége van némi szíverősítőre. A Kincsem Parkban vagyunk, ahol a jövő évi olimpiára toborzó Peking Szurkolói Klub frontembereként maga is benevezett a Rodeó Show-ra. Ha lóra kellene ülnie, Szöul öttusabajnokának meg se kottyanna a feladat, csakhogy most egy bika vár rá. A sorsolás úgy hozta, hogy éppen a legnagyobb, Mamut, aki egyelőre még békésen ejtőzik a karám mögött. Ám ez csak a látszat lehet, bizonyára ő is készül a versenyre. Halljuk, hogy tavaly nemcsak megtaposta az egyik neki jutott szerencsétlen rodeóst, de a szarvaival meg is böködte. Később kiderül, hogy csak a hír első fele igaz, mindazonáltal ez se megnyugtató. „Őt nem ismerem, de a héten két másik bikán már ültem. Mit mondjak, egyiken sem sokáig… Bezzeg ezen száz évig is fenn maradnék!” – sandít odébb Martinek egy szertornalóra.
Erre azonban a világbajnoki bronzérmes Gál Róbert kapaszkodik fel, s némi rizikót ő is vállal. Alatta a megszokott szőnyeg helyett kemény kockakő, és nem lenne szerencsés, ha a vb-felkészülés közepette összetörné magát. A nézők két olimpiai bajnok, Magyar Zoltán, valamint Csollány Szilveszter szakavatott tolmácsolásában hallják, hogy mit is látnak. Előbbi elmondása szerint hét-nyolc éve az „öregfiúk” között még felkapaszkodott a szerre, azóta viszont nem próbálkozott ilyesmivel. Csollány meg, ugye, az utóbbi időben csak a korcsolyapályán edzett.
A Kincsem Parkban közben itt is, ott is peregnek a programok a lovasbemutatóktól a gyorsulási autóversenyig bezárólag széles skálán, és persze üzemel az ügető is. Galagonya drámai hajrá végén orrhosszal előzi meg Giocondát, harmadik Jósors, aztán átmegyünk megnézni, hogy Martinekre milyen sors vár. Ám előbb még kapunk egy kis történelmi leckét, így megtudjuk azt is, hogy a rodeó Amerikában az 1860-as, 1870-es években terjedt el a marhatenyésztők körében, az első hivatalos versenyt pedig 1872-ben rendezték.
Koncz Gábor színművész elmondja a rodeósok imáját, és a bikákat látva ez bizony nem hiábavaló. Közben elmélázunk azon, hogy a rodeó úgy is felfogható, mint a bikák válasza a bikaviadalokra, mert itt mindig ők győznek. A rodeósoknak legalább nyolc másodpercig kellene fennmaradniuk a szilaj állatokon, ami most a tizenhét próbálkozóból mindössze egyvalakinek sikerül, aztán ő is a homokban végzi. Olimpiai bajnokunk produkciója rövidebb a reméltnél. Kivágódik a karám ajtaja, Mamut nekiveselkedik, aztán felrúg az égbe a hátsó lábaival. Martinek jobbra le, bika balra el. Taps, a hivatalos idő három másodperc, ami nem rossz a mezőnyben.
„Nekem nem is tűnt olyan soknak ez a három másodperc. És kívülről nézve?” – érdeklődik Martinek. Megnyugtatjuk, hogy szerintünk sem volt hosszú. Megkérdezzük még tőle, hogy volt-e benne némi félsz, amire igen logikus választ kapunk: „Egy csepp se. Különben bolond lettem volna felülni.”
origo.hu
Hajmeresztő szökési terv Esztergomban
