Néhány napja zajlott egy beszélgetés az Otthon Budapesten című műsorban, ahol a házigazda Szentkirályi Alexandra, a Fidesz–KDNP fővárosi frakcióvezetője volt, és feltette a kérdést, hogy ha a zéró tolerancia után a prevenció megerősítése a második és nagyon szükséges lépés, akkor mit tehet egy város a jó ügy érdekében. Az első lépés a pontos helyzetelemzés és adatgyűjtés, mert egy önkormányzatnak tisztában kell lennie azzal, hogy a város mely területein, mely korosztályokban, és milyen típusú szerek fogyasztása jelentkezik problémaként – jelentette ki a Drogkutató Intézet (DKI) stratégiai igazgatója.
Téglásy Kristóf szerint ehhez
édeskevés az a „felmérés”, amit az előző ciklus fővárosi vezetése ugyanennek a főpolgármesternek a vezetésével a fővárosi drogpárti stratégia elkészítése előtt végzett, mivel akkor csupán nyolc embert kérdeztek meg.
Melyek egy tisztességes felmérés ismérvei?
A szakember felhívta a figyelmet: egy tisztességes felmérésnél nemcsak a szigorúan vett drogszakmai szereplőket, hanem minden érintett társterületet, pedagógusokat, védőnőket, rendőröket, és a lakosság képviselőit is be kell vonni, ahogy ez országosan a nemzeti drogellenes stratégia megalkotása előtt történt. Ebben a munkában a főváros saját hatáskörben el tudja végezni az adatgyűjtést, meg tudja rendelni a felméréseket – például az ifjúságkutatást,
a lakossági kérdőíveket, az iskolai szűréseket –, továbbá rendszerezni tudja az epidemiológiai adatokat, ami a kórházi, rendőrségi, szociális ellátórendszeri statisztikák integrálását jelenti. Emellett el tudja készíteni a kockázati térképeket, vagyis a városrészek szociális állapotának, fiatalok szabadidős lehetőségeinek és veszélyeztetettségének vizsgálatát.
Fókuszban a konzervatív drogpolitika
Téglásy Kristóf hangsúlyozta: az ezután következő lépés, a stratégiai tervezés, illetve a prevenciós koncepció kidolgozása nem lehet kampányszerű. Hosszú távú, fenntartható stratégia szükséges, amely világosan kijelöli a célokat, célcsoportokat, módszereket és a felelősöket. Az is világos, hogy
ezek
a célok és irányok nem térhetnek el az országos céloktól és irányoktól, azaz a konzervatív drogpolitikát kell képviselniük.
Ezért a kidolgozás során a stratégiát az adott közösségre szabva, szakértők és az érintett összes társadalmi csoport bevonásával kell eljárni. A stratégiához pedig konkrét, mérhető, valós célokat és intézkedéseket kell kapcsolni, határidő, felelős, valamint forrásigény meghatározásával.
Alternatíva a fiataloknak
Amit még egy város, jelen esetben a főváros megtehet, az a közösségi terek és értelmes szabadidős alternatívák biztosítása. A drogproblémák gyakran abból fakadnak, hogy a fiatalok számára nincsenek elérhető, elfogadó, értékes szabadidős lehetőségek. Ezek lehetnek:
- ifjúsági klubok, közösségi házak működtetése: biztonságos, felnőttmentori felügyelettel ellátott terek,
- sport- és kulturális események szervezése, amely vonzó alternatívát kínál a droghasználattal szemben, valamint
- szociális cirkusz, zene, művészet – vagyis olyan programok támogatása, amelyek kreatív önkifejezést biztosítanak.
A problémás drogfogyasztás gyakran már gyermekkorban elinduló lelki vagy családi nehézségek következménye.
Egy városi vezetésnek a korai észlelést és a támogató rendszerek megerősítését kell célként kitűzni.
Ezen belül szükséges a családsegítő szolgálatok megerősítése, a szűrőprogramok támogatása (pszichológiai szűrések óvodákban, iskolákban), vagy a közösségi pszichológiai szolgáltatások elérhetővé tétele lakossági szinten.
A drogproblémában nem minden közösség érintett egyenlő mértékben. Bizonyos társadalmi csoportok – például a mélyszegénységben élők, hajléktalanok, roma közösségek – nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Ilyenek nemcsak a hátrányos helyzetű vidéki térségekben, hanem a nagyvárosokban, így Budapesten is kialakulhatnak. Őket célzott önkormányzati beavatkozásokkal lehet segíteni, például helyi integrációs programokkal: iskolai felzárkóztatás, lakhatási, szociális szolgáltatások együttes biztosítása, illetve a fókuszált terepmunka, azaz utcai szociális munkások, közösségi mediátorok alkalmazása, vagy a helyi mentorhálózat kiépítése hiteles, helyben ismert személyek bevonásával – sorolta a DKI stratégiai igazgatója.
Az izlandi modell
Téglásy Kristóf kitért az izlandi modellre, ami a fiatalok életmódját és környezetét változtatja meg, nem pedig kizárólag a drogfogyasztásra koncentrál. Célja, hogy megerősítse a védőfaktorokat és csökkentse a kockázati tényezőket. A modell aktívan bevonja a szülőket: rendszeres szülői találkozókat tartanak kommunikációs tréningekkel és a tudatos nevelési elvek terjesztésével segítik a családi védőfaktort. A fiatalokat ingyenes vagy támogatott sport, művészeti és kulturális tevékenységekbe vonják be.
Az izlandi modell átültetésének legnagyobb hátránya, hogy míg egy 300 ezres közösségnél ez tervezhető ráfordítást jelent, addig egy tízmilliós ország esetében ezt már nem biztos, hogy tudja vállalni egy kormányzat, azonban a modell városi, akár fővárosi szinten valószínűleg sikerrel adaptálható.
Összegzésképpen megállapítható, hogy ha a helyi vezetés elkötelezett, átlátható és mindenekelőtt drogellenes stratégiát alkot, ahhoz megfelelő erőforrásokat biztosít, és valódi, széles körű partnerséget épít, akkor hatékonyan hozzájárulhat egy egészségesebb, biztonságosabb és tudatosabb közösség kialakításához, amely képes megelőzni, kezelni és visszaszorítani a kábítószer-használatot – mutatott rá a DKI stratégiai igazgatója.
