Ízekre szedték Karácsony drogstratégiáját

Édeskevés az a „felmérés”, amit a korábbi budapesti vezetés Karácsony Gergely irányításával a fővárosi drogpárti stratégia elkészítése előtt végzett, mivel akkor alig nyolc embert kérdeztek meg. Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója szerint nemcsak a drogszakmai szereplőket, hanem minden érintett társterületet és a lakosság képviselőit is be kell vonni.

Alternatíva a fiataloknak

Amit még egy város, jelen esetben a főváros megtehet, az a közösségi terek és értelmes szabadidős alternatívák biztosítása. A drogproblémák gyakran abból fakadnak, hogy a fiatalok számára nincsenek elérhető, elfogadó, értékes szabadidős lehetőségek. Ezek lehetnek:

• ifjúsági klubok, közösségi házak működtetése: biztonságos, felnőttmentori felügyelettel ellátott terek,
• sport- és kulturális események szervezése, amely vonzó alternatívát kínál a droghasználattal szemben, valamint
• szociális cirkusz, zene, művészet – vagyis olyan programok támogatása, amelyek kreatív önkifejezést biztosítanak.

A problémás drogfogyasztás gyakran már gyermekkorban elinduló lelki vagy családi nehézségek következménye.

Egy városi vezetésnek a korai észlelést és a támogató rendszerek megerősítését kell célként kitűzni.

Ezen belül szükséges a családsegítő szolgálatok megerősítése, a szűrőprogramok támogatása (pszichológiai szűrések óvodákban, iskolákban), vagy a közösségi pszichológiai szolgáltatások elérhetővé tétele lakossági szinten.

A drogproblémában nem minden közösség érintett egyenlő mértékben. Bizonyos társadalmi csoportok – például a mélyszegénységben élők, hajléktalanok, roma közösségek – nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Ilyenek nemcsak a hátrányos helyzetű vidéki térségekben, hanem a nagyvárosokban, így Budapesten is kialakulhatnak. Őket célzott önkormányzati beavatkozásokkal lehet segíteni, például helyi integrációs programokkal: iskolai felzárkóztatás, lakhatási, szociális szolgáltatások együttes biztosítása, illetve a fókuszált terepmunka, azaz utcai szociális munkások, közösségi mediátorok alkalmazása, vagy a helyi mentorhálózat kiépítése hiteles, helyben ismert személyek bevonásával – sorolta a DKI stratégiai igazgatója.

Az izlandi modell

Téglásy Kristóf kitért az izlandi modellre, ami a fiatalok életmódját és környezetét változtatja meg, nem pedig kizárólag a drogfogyasztásra koncentrál. Célja, hogy megerősítse a védőfaktorokat és csökkentse a kockázati tényezőket. A modell aktívan bevonja a szülőket: rendszeres szülői találkozókat tartanak kommunikációs tréningekkel és a tudatos nevelési elvek terjesztésével segítik a családi védőfaktort. A fiatalokat ingyenes vagy támogatott sport, művészeti és kulturális tevékenységekbe vonják be.

Az izlandi modell átültetésének legnagyobb hátránya, hogy míg egy 300 ezres közösségnél ez tervezhető ráfordítást jelent, addig egy tízmilliós ország esetében ezt már nem biztos, hogy tudja vállalni egy kormányzat, azonban a modell városi, akár fővárosi szinten valószínűleg sikerrel adaptálható.

Összegzésképpen megállapítható, hogy ha a helyi vezetés elkötelezett, átlátható és mindenekelőtt drogellenes stratégiát alkot, ahhoz megfelelő erőforrásokat biztosít, és valódi, széles körű partnerséget épít, akkor hatékonyan hozzájárulhat egy egészségesebb, biztonságosabb és tudatosabb közösség kialakításához, amely képes megelőzni, kezelni és visszaszorítani a kábítószer-használatot – mutatott rá a DKI stratégiai igazgatója.

Borítókép: Karácsony Gergely főpolgármester (Fotó: MTI/Lakatos Péter)