A „szakma” hangja

Kulcsdráma játszódik előttünk. Iskolapéldája, hogy mekkora a képmutatás és az aránytévesztés ebben az országban. A Balázs Péter szolnoki színigazgatói kinevezése körüli kisszerű, tragikomikus és rémületesen ismerős történések miatt e pillanatban senki sem szégyelli magát. Talán később néhányan elemzik majd viselkedésüket, és felhasználják modellként mondjuk a Tartuffe-höz. A színész egészen különleges élőlény, ezért megbocsáthatók a volt KISZ-titkár szenvedélyes szavai, amelyeket a Nap-keltében eresztett szélnek. Aki nem süket, érzi a párhuzamot, de csodálom, hogy máskor oly érzékeny emberek most nem veszik észre magukat.
Balázs Pétert nevezték ki a szolnoki színház igazgatójának, és ezt a színházi megmondóemberek önkénynek, a szakmaiság semmibevételének vizionálják. Ami viszont előhívja a déjá vu érzését. – A színház nem egy épület – mondja a volt KISZ-titkár, most a szakmai szervezet vezetője. Igaz. És a kórház micsoda? A „színház egy erkölcsi intézmény”. Igaz, a bezárt iskolák meg a budai gyermekkórház csak voltak morális kockái a nagy egésznek. A színház, így a volt KISZ-titkár, segít élni és boldoggá tenni. Igaz, felsorolhatnánk néhány sebészt, onkológust vagy szülészt, akik szintén ezen fáradoztak, amíg volt kórházuk, illetve morális intézményük, amelyben dolgozhattak. De, ahogy emlékszem, a falusi vasútállomások és postahivatalok is döntően segítették életben maradni a helyi közösségeket.
A szolnoki önkormányzat tehát most megsértette, „felülírta” a „szakmát”, mert kinevezett valakit a színház élére. De kicsodát is? Egy ószerest? Legalábbis így minősítette egyik jóságos kollégája Balázs Pétert. A szakmát nem kérdezik meg, a szakma véleményét semmibe veszik? Ha nem láttam volna saját szememmel, kik mondják ezt, hihetném, hogy Éger István vagy Cser Ágnes panaszolják fel ezredszer, hogy mit tesz, illetve nem tesz a kormány az egészségügygyel. Mekkora szakmai egyeztetés eredménye Molnár Lajos vagy dicső utódjának kinevezése a tárca élére? De ne menjünk messzire: kivel egyeztették az esztelen összevonásokat, a volumenkorlátokat, a kórházeladásokat, elbocsátásokat?
Ezek és a lakosság tiltakozásai a dübörgő kamionok, a környezetszennyezés vagy a turulemlékmű elbontása ellen, a hiábavaló élőláncok a kórház- és iskolabezárások megakadályozására ugyancsak tudatják, nemhogy a szakmára mint ultima ratióra, de a választópolgárokra is magasról tesznek a KISZ KB, bocsánat: a harmadik köztársaság demokratikusan megválasztott vezetői.
Ha a szolnoki ügyet nézzük, megint rájövünk, másról van itt szó. Ha a vak véletlen folytán Zsótér Sándort találták volna alkalmas igazgatónak, egy mukk sem lenne. Gyurcsány mondta, ne hazudjunk tovább: Balázs Péter azért lett hétfőről keddre az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar színészből színházi ószeres, mert jól láthatóan Orbán Viktor mögött ül valamennyi nagy rendezvényen. Azaz kizárta magát abból a varázskörből, ahol a dolgok eldőlnek. Ahol meghatározzák, ki a színész, ki a pojáca, ki a nagy rendező, ki a dilettáns, kiről muszáj állandóan írni, és ki az, aki egy mondatot sem kaphat. Balázs Péter semmivel sem vezeti majd rosszabbul a színházat, mint bármelyik ügyeletes zseni, sőt. Hogy mennyire hazug a szakmaiságra való hivatkozás, annak illusztrálására egyetlen kérdésem maradt csupán: miért nem játsszák Csurka István darabjait? Rossz drámaíró, csapnivaló dramaturg, megbuknak a darabjai? Nem. Politikailag nem elég „korrekt”. Balázs Péterrel is ez a baj, ennek meg a szakmához semmi köze.