Az úton végig kell menni?

Az úton végig kell menni – mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP vezetője. A politikus a szocialisták legutóbbi gyűlésén kijelentette: ő nem lassít, nem fékez és nem áll meg. Az úgynevezett reformokat végigviszi. Az úton végig kell menni – szögezte le, s ehhez biztatást, támogatást kért a párttagoktól.
Az összejövetelen a szocialista–szabad demokrata kormány egy évvel ezelőtti megalakulására emlékeztek. A kormányfő tavaly májusban elhangzott őszödi beszédét az igazság forrásaként, a reformok kiindulópontjaként emlegették. Az elmúlt egy esztendő tapasztalatait a miniszterelnök az Országgyűlésben is összefoglalta. Ennek lényege az volt, hogy a koalíció sikeresen működött, amennyiben mégsem, arról a Fidesz tehet. Az ellenzék populista, demagóg, nemzetieskedő és még antiszemita is. A Fidesz frakcióvezetője, Navracsics Tibor visszautasította a rágalmakat.
A politikai megnyilvánulások egyértelművé teszik: a népszavazás ügyében megkezdődött a kampány. Ez korai ahhoz képest, hogy a három legfontosabb kérdés még függőben van: az Országos Választási Bizottság (OVB) különféle ürügyekkel elhalasztotta a határozathozatalt a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi ápolási díjról. Ha azonban azt tekintjük, hogy a Fidesz és a KDNP több mint fél évvel ezelőtt, tavaly október 24-én nyújtotta be kérdéseit, elmondhatjuk, éppen ideje, hogy a kormányzat végre szóba álljon ezekben az ügyekben a választópolgárokkal.
Kérdés azonban, miként oldják meg a párbeszédet. Hogyan fog kinézni a közügyek megvitatása Gyurcsány módra? Arra felkészülhetünk, hogy a miniszterelnök és stábja minden eszközt bevet a referendum meghiúsításáért, az országos ügydöntő népszavazás sikerének megakadályozásáért. Mindenekelőtt bizonyosak lehetünk benne, hogy a pártelnök hasznosítani fogja régi mozgalmi tapasztalatait. Figyelemre méltó ebből a szempontból már az a tény is, hogy az őszödi szónok a mostani pártrendezvényen az elődökhöz nyúlt vissza, amikor önmagának és híveinek – az élcsapatnak kiadta a jelszót: „Az úton végig kell menni!”
Ha Gyurcsány otthon, a szemlőhegyi villában – talán Lenin összes művei mellől – a könyvespolcról leemelte Marosán György 1972-ben kiadott könyvét, annak címlapján, a szerző neve mellett ezt olvashatta: „Az úton végig kell menni”. Az MSZMP egykori funkcionáriusa és többrendbeli minisztere, volt péklegény a munkásosztály és a szakszervezeti mozgalom egységét szorgalmazta ebben a könyvében. A harc folytatása mellett érvelt.
Aki hazudik, az plagizál is, mondhatnánk, de nem mondjuk, mert elképzelhető, hogy Gyurcsány nem vett le semmilyen kötetet a polcról. Plágium helyett esetleg a nagy szellemek találkozásának vagyunk tanúi. Meglehet: a miniszterelnök a brosúrás marxizmus elméletein felnőtt mozgalmi emberek földhöz ragadt, primitív, de annál harcosabb mentalitását követi. Amely – példának okáért – 1956 után a munkásosztályhoz címzett ilyen megnyilatkozásokban öltött testet: nem a kenyér kicsi, hanem a pofátok nagy.
A végeredmény az: a volt KISZ-titkár folyamatosan hasznosítja azokat a készségeit, tapasztalatait, amelyeket hajdan a politikai ellenfél elnémításában, diszkvalifikálásában szerzett. Ez a tevékenysége egykor a háborúellenes diákcsoportok szétszórását, bomlasztását, később – a rendszerváltozás kezdetén – a Fidesz működésének megakadályozását célozta.
Emlékezhetünk a 2002-es országgyűlési választást megelőző konspiratív ténykedéseire: az úgynevezett köteles tüntetés megszervezésére, s a 23 millió román munkavállalóval való fenyegetőzésre is. Ezután következett Medgyessy eltávolítása, végül a kétigenes népszavazás és a 2006-os parlamenti választás megnyerése.
Gyurcsány tempósan halad előre az úton. A hatalom megszerzése 2006-ban eddigi pályafutásának legjellemzőbb állomása, egyben tragikus vétség volt: a politikus visszaélt a képviseleti demokrácia intézményével. Nem adta meg a választópolgároknak a választás lehetőségét. Nem tárta fel a tényeket. Másfél-két évig hazudott, négy évig nem csinált semmit. Az elmúlt egy esztendőben ezt nem tudta feledtetni: nem sikerült konszolidálnia a hatalmát. Hiteltelen maradt.
Most a népszavazás ellen kampányol. Azt mondja például, hogy a referendumot a kormánypártok meg fogják nyerni. Állítja: bár növelték az adó- és a járulékterheket, a kormány voltaképpen az adócsökkentés kormánya. Arra célozgat, 2009-től, a választás évétől minden jobb lesz. Bizonyára ismét jön majd az osztogatás. A pénzügyminiszter pedig úgy nyilatkozott, ha a tandíjból és a vizitdíjból tervezett bevételek elmaradnak, azokat máshonnan kell pótolniuk.
Az eszköztár a következő időkben még gazdagodhat. A konspiratív megoldások, a trükkök, a machinációk nyílt fenyegetéssel és az ígérgetés, a hazudozás folytatásával párosulhatnak. Az érintett választópolgárok tömegeinek erre fel kell készülniük. Valószínűleg számítaniuk kell az elcsépelt minősítések, a populizmus, a demagógia és az antiszemitizmus emlegetésére is. Mindez szükségszerű tartozéka a mozgalomból örökölt mentalitásnak, a folyamatos ellenségkeresésnek. A társadalmi csoportok szembeállításának.
A népszavazás révén Gyurcsány szembesülhet tettével. A választók a közvetlen demokrácia intézményének segítségével ugyanis kérdőre vonhatják őt a képviseleti demokrácia normáinak megsértéséért. A referendumon a nép várhatóan hat kérdésben fejthetné ki a véleményét, a sikeres országos ügydöntő népszavazás fontos jelzés volna. A családi gazdálkodók elővásárlási joga például középpontba állíthatná a földbirtok-politika kérdéseit. Érdemes lenne elbeszélgetni erről, még mielőtt az ország érintett lakosai alól különféle machinációkkal végképp kihúzzák a talajt. Az OVB ezt a kérdést hitelesítette is, a patikaszerek árusításának és a kórházak állami, önkormányzati tulajdonának kérdéskörével együtt. Utóbbi – mert az egészségügyi ellátás része – létfontosságú a városokban élő polgároknak is. A tandíj eltörlése a jövő generációk érvényesülése elől háríthatja el az akadályokat. A vizitdíj és a kórházi napidíj – bár összességükben nem horribilis tételek – a mai kormányzati politika emblematikus intézményeivé váltak. Megszüntetésük megkérdőjelezhetné az egészségügyi reformnak nevezett mostani intézkedések létjogosultságát.
A kezdeményezés támogatása eldönthetné: érdemes és szabad-e még manapság is erőszakkal, a polgárok megkérdezése nélkül boldogítani a társadalmat. Voluntarista politikát folytatni.
Marosán György egyébként 1989-ben újabb könyvet adott ki. Ebben azt írta meg, miként távozott a hatalomból. A kötet címe: Fel kellett állnom.