Egészségügyi reformterror

Tanár úr, kérem? Amikor hátat fordít az osztálynak a tanár, az, kérem, helyzet a javából, amit illő kihasználni. Amikor hátat fordít az osztálynak a tanár, hogy a táblára írjon, az helyzet. Sec perc alatt kibontakozik a polgári engedetlenség ilyenkor. A népi ellenállás. Tapasztalhatók lesznek tüstént a rendetlenség és az önrendelkezés kisebb-nagyobb jelei. A repülőgép-anyahajóról felszállnak a támadó papír repülőgépek, s a kijelölt kobakokra hátulról megérkeznek az eladdig elfojtott kokik.
Aki reménytelenül szerelmes, az küld, és aki nem várja, hát az kap, de nagyon. Karinthy valaha volt, ám én se most voltam épp diák, feltételezem tehát, hogy a papír repülőgépekhez és kokikhoz ma már kósza sms-ek és pad alatt végigvitt elektronikus játékmeccsek is társulnak. A partizánok fegyverzete változik, de az, hogy a tanári hát: helyzet – változatlan. Nyugaton a helyzet? Keleten a helyzet? Világhelyzet?
A marxizmus halott, ám az osztály megmaradt, és felnőve sem hajlandó vigyázzban állni. Kontroll. Zoll. A BKV-ellenőr, a határőr a felnőtt ember számára változatlanul tanár úr, akit át kell verni. A hatalommal, a hatósággal szemben szinte mindenki rossz gyermekként viselkedik. A traffipax eszén túljárni sikk, adót csalni kötelesség, és csempészni erény. A tízmillió kis cinkos országa vagyunk. Igaz, orkánkabát, kvarcóra vagy épp nejlonharisnya ma már a kutyának se kell, de az attitűd ott lapul a táskánkban, s hiába cseréltük Trabantról Suzukira már rég a kocsit, a Gorenje hűtőszekrény mint árnyék ott lebeg a négy kerék fölött. A nép sohase fog megjavulni. A nagy kérdés mármost csak az, hogy a tanár, az osztályfőnök, a miniszter, avagy épp a miniszterelnök miképp is értelmezze az istenadta nép e természetszerű ellenzékiségét, a jus murmurandi ősi tényét.
A diákok szerint a túl engedékeny tanár hülye, a túlzottan fegyelmező pedig barom. A hülye és a barom közt található az a kegyelmi zóna, hol a tisztelet lakik. Az évtizedek múlva is tisztelt és visszasírt tanárok egyképp szolgáltak büntetés-, illetve megbocsátásélménnyel. A tanár, aki utólagosan és mintegy mellékesen kérdezi meg Pistikétől, hogy: na, eljutott Ildihez a papír repülőgép, sokkal nagyobb tekintélyre fog szert tenni, mint az a tanár, aki tüstént elkobozza. Kis ügyben a nagy tanár nem büntet, ám félreérthetetlenül jelzi, hogy látta. Egyfajta cyranói bölcsesség ez, magamat szégyeníteném meg, ha egy papír repülőgép kapcsán az egész osztály előtt téged megszégyenítenélek. Azok a tanárok, akik a zéró tolerancia jegyében a természetszerű rezisztencia, vidámság, tréfa és rendetlenség minden jelét le akarják törni, előbb-utóbb anakronisztikus szörnyeteggé válnak. Számukra hovatovább az osztály: ellenség. Osztályellenség. S az olyan hatalom, amely a vele szembeni természetszerű okosság és kijátszás minden jelét le akarja törni, ugyancsak démonizálódik: üldözővé s üldözötté válik saját hazájában.
Bizony, vigyázni kell, amikor a ráció túl akar járni az okosság eszén. Láttunk már karón varjút valamennyien. Juliska néni harmincöt év munkaviszony után lehet, hogy a gyógyfürdőben most orvosi segédlettel inkább üdül, semmint beteg. Lehet, hogy Juliska néni nem annyira beteg, mint amennyire üdül, de Juliska néni harmincöt év munkaviszony után, s dagadt lábakkal megérdemli, hogy egyszer jobban üdüljön, mint amennyire beteg. Az is lehetséges, hogy Juliska néni dupla adag gyógyszert írat fel úgymond, hogy később kelljen jönnie újabb adagért. Összekacsintások, stiklik szép számmal akadnak, s megkockáztatom, egy lényegileg rossz rendszer paradox mód épp ezeken az összekacsintásokon keresztül működtethető. A rossz rendszerben a stikli legtöbbször emberséget jelent és józanságot a rendszer irracionalitásával szemben. Akárcsak a háztól az üzletig az aszfaltút ellenére a füvön keresztül vivő legrövidebb út, amely bár szabálytalan, de annál ésszerűbb.
A magyar reformterror rendszerpárti és népellenes. Értem én a logikát. Értem, hogy az ember háta fél. Mert hátulról akár fejbe is vághatják.
A magyar reformterror az amerikai szesztilalom időszakához hasonlít. A beteget eleve partizánnak, szeszcsempésznek, ellenállónak tekinti, népellenségnek. A legfontosabb: a kiskapuk bezárása. A potyautasok kiszűrése. Minden informális, humánus, emberi elem kiiktatása. Ha mindez egy jól működő rendszer végett megy végbe, akkor akár még egyet is érthetünk vele, de ha a rendszer maga irracionális, beteg- és orvosellenes, akkor a rendszerpárti elszántság valójában önkényuralmi erőszak.
Mindig is érdekelt, hogy miképp válhatnak lényegük szerint jó emberek érzéketlenné a szenvedésre ideológiai alapon. Érdekelt a kisnyilasok és a komisszárok lélektana. Vajon miféle kábulat képes kikapcsolni, szedálni az emberség ösztöneit bennük? Az a kábulat, amely elhiteti velük, hogy a rendszer tiszta, és a valóság tudatos sötét. A tudatos sötét a tanárnak mindig háttal áll, s a neve lehet osztályellenség, szeszcsempész, avagy zsidó, mindegy: természetszerű működése a rendszerlogika szerint sötét összeesküvésnek tűnik.
A reformterrorista Gyurcsány-kormány szerint az egészségügyet a betegek és az orvosok sötét összeesküvése ellen kell megvédeni egy racionális és kijátszhatatlan rendszerre való hivatkozással. Ideje felismernünk: a Gyurcsány-kormány egészségügyi téren a nagy önkényuralmakhoz hasonló, morálisan szedált állapotba került. Kialakult benne az a fajta érzéketlenség, amely az általa okozott kiszolgáltatottságra, szenvedésre és megalázottságra, olykor halálra vakká teszi. Ne tagadjuk, jobb, ha gyógyító céllal és nem pusztító céllal jönnek létre koncentrációs táborok – egészségügyi centrumok –, de a szervezéspszichológia a nácizmushoz hasonló: decentralizáció helyett koncentráció.
A hatalom ismét kényszerutaztat, ahelyett, hogy helyben hagyna. Választott kormányunk egészségügyi Trianont játszik velünk, hisz a Trianon-élmény nem más, mint hogy a magyarnak Magyarországért egyszer csak utazni kell. Amikor a legközelebbi rendelőintézet, a legközelebbi kórház egyszer csak egy tollvonás okán messzebbre kerül, az annak a helynek a trianonizációja, ahonnét messzebbre került. A megnyúlt utakat, az elveszett időt mikor fogja megtéríteni a kényszerutaztatott szerencsétleneknek az egészségbiztosító?
Az álbal és az országot elbaltázó kormány esélyegyenlőségről beszél, de a vidéket a hipermodern egészségügyi koncentrációs táboroktól mind reménytelenebb távolságba vető centralizációs politika valójában csak növeli az esélyegyenlőtlenségeket. És a hazájukból kiszakított, relatív hontalanságra ítélt magyar állampolgárok túlélési esélyeit.
Szokás mondani, hogy Magyarországon hideg polgárháború zajlik. A politológusok hideg polgárháborúként emlegetik a baloldal és a jobboldal közti spirituális lövészárok-háborút, csakhogy ha ez hideg polgárháború, akkor a kórházak, közintézmények bezárása vajon mi? Szellemi terrorbombázás? Kórházakat, iskolákat, óvodákat bombázni háborúban is tilos. Most békeidőben szűnnek meg a nagy közintézmények. Nem ég benn senki, csak épp a gyógyítóink elmennek külföldre dolgozni – kívül tágasabb nekik, a betegek pedig utaztatott atomrakétákként lebegnek az illetékességi körök között. A háborús bűnösök pedig mint békepapok, hirdetik az igét – igen, igen…