Felkérés őszinteségre

Valéry Giscard d’Estaing elég öreg rókának számít Európa politikai életében, hiszen már a múlt század hetvenes éveiben Franciaország elnöke volt, most mégis meglepő kéréssel fordult Európa vezető politikusaihoz: arra akarja rábeszélni őket, hogy legyenek őszinték.
A francia Le Monde-ban megjelent írásában Giscard d’Estaing arra kéri az unió vezetőit, hogy ha már megegyeztek abban, hogy az alkotmány helyébe lépő új európai szerződés megtartja a franciák és hollandok által elutasított alkotmány minden lényeges pontját, akkor a politikusoknak legyen bátorságuk, hogy ezt állampolgáraiknak elmondják.
Lehet, könnyebb lesz az alkotmányt helyettesítő szerződést elfogadtatni, ha kihagyják belőle a nizzai és a maastrichti szerződés által bevezetett új elemeket (ezek érvényben vannak), de ez az európai választók félrevezetése lenne, és „megerősítené az európai polgárok azon felfogását, hogy az európai alkotmány valami olyasmi, amit jogászok és diplomaták az ő hátuk mögött intéznek” – írja a francia politikus.
Giscard d’Estaing figyelmeztetése épp egy héttel azelőtt hangzott el, hogy az unió vezetői június 21–22-én összejönnek Brüsszelben, hogy megvitassák az új európai szerződést. A volt francia elnök, aki az alkotmányozó konvent elnöke és a szerződés fő szövegezője volt, nehéz szívvel nézi, hogy a nála kevésbé romantikus Nicolas Sarkozy és társai ízekre szedik szét valamikori szüleményét, miközben annak lényegét meghagyják.
Mert mi is az alkotmány lényege? Az alkotmányt helyettesítő szerződés is megtartja az unió elnökére és külügyminiszterére vonatkozó javaslatot, előirányozza az Európai Bizottság létszámának csökkentését és a minősített többségen alapuló döntések hatókörének kiterjesztését (az egyhangú döntést kívánó területek rovására). Amit elhagynak a nizzai és maastrichti szerződésben foglaltakon túlmenően, elsősorban az unió állami jellegére utaló paragrafusok, így a közös zászlóra, himnuszra, jelmondatra vonatkozó részek, amelyek használata persze a gyakorlatban megmarad.
Most Angela Merkel német kancellár mindent megtesz, hogy a szerződés még a német elnökség idején (vagyis június végéig) nyélbe üthető legyen. Legnagyobb problémája a lengyelekkel van, mert az ország alkotmányban javasolt szavazati súlya (főleg a németekéhez képest) – amit az új szerződésben is meg akarnak tartani – lényegesen kisebb, mint amit a nizzai egyezmény biztosít, és amit a lengyelek minden áron meg akarnak változtatni. Lehet, hogy valahol középúton végül megegyeznek, Merkelnek azonban minden tehetségét össze kell szednie, hogy a csúcstalálkozón Varsóval szót értsen. Hogy azután az európai polgárokhoz őszinték lesznek-e, ahogy Giscard d’Estaing kívánta, vagy elmismásolják a dolgot, ahogy Sarkozy reméli, az még a jövő zenéje. Az őszinteség azonban – a tapasztalatok szerint – nem szokott sok jót hozni a politikusoknak.