Az Igazságos Oroszország a jobbközép hatalmi párt, az Egységes Oroszország egyfajta Kreml körüli alternatívájaként jött létre, bizonyos mértékben versenyhelyzetet teremtve a hatalmi eliten belül. A cél egyértelműen a politikai paletta második helyének megszerzése. Reális ez ilyen rövid idő alatt?
– Hivatalból azt kell válaszolnom, hogy természetesen, ám realista emberként tisztában vagyok vele, hogy milyen nehézségek adódhatnak egy frissen, alig több mint fél éve alakult párt előtt. A márciusi helyhatósági választások azonban egyértelműen optimizmusra adnak okot, hiszen első komoly megmérettetésünkön átlagosan 15 százalékos eredményt értünk el. Így aztán a decemberi dumaválasztásokon reális cél a második hely megszerzése, sőt az Egységes Oroszország és a köztünk lévő különbség csökkentése is.
– Igazi ellenfelük azonban nem az Egységes Oroszország, hanem Gennagyij Zjuganov jelenleg még második erőként jegyzett kommunista pártja. Milyen jelszavakkal próbálják átcsábítani a szavazókat? Saját, immár összeadódott alaptáborukon kívül ugyanis a hatalom pártjától és hát tőlük tudnak szavazatokat megszerezni…
– A világ sok szocialista, szociáldemokrata pártjához hasonlóan mi is az „ember–munka–család” hármas jelszóra alapozunk. Úgy gondoljuk, hogy ez az ideológia a mi interpretációnkban jóval hitelesebb, mint a kommunistákéban, hiszen ők már a múltat, s nem a jövőt, de még csak nem is a mát jelentik. A történelem megmutatta, hogy az ő útjuk zsákutca, sehová sem vezet. S ha mégis hozzánk hasonló programmal operálnának, akkor ők valójában már nem is kommunisták lennének. Őket zavarja az a kettősség, hogy már nem igazi kommunisták, de nem is szociáldemokraták. A mi álláspontunk egyértelmű. Elismerjük a tulajdon sokszínűségét, ám úgy véljük, az államnak van egyfajta szociális felelőssége. Egyszóval a szociális piacgazdaságot ajánljuk.
– Nem érdemes hosszan belekeverednünk a baloldalon belüli áramlatok közti különbségbe, mert hasonló programot hallottam én már jobboldali párttól is, éppen ezért ugorjunk tovább. Mindenhol azt hallani, hogy az Igazságos Oroszország a Kreml teremtménye, a hivatalos ellenzék. Hogyan lehet valaki ellenzéki, miközben támogatja a rendszert?
– Nincs ebben semmi furcsa. Az elnök az alkotmány biztosítéka, s nézze meg az eredményeket, lényegében pártállástól függetlenül támogatja a többség. Másrészt pedig, ha végignézzük Putyin utóbbi időben tett lépéseit a demográfiai helyzet súlyosságának felismerésétől, az anyasági segély megemelésétől a nyugdíjak javításán át a második világháborús zászló melletti kiállásig, látjuk, hogy nézeteink jelentős részben egybeesnek. Hát akkor hogyan is ne támogatnánk Putyin politikai kurzusát? Ugyanakkor nem értünk egyet a kormány több gazdasági döntésével, a hatalmi párt által képviselt egyes hangsúlyokkal, amelyek nem segítik a stabilizációt.
– Az említett márciusi választások kampányában élesen bírálták az Egységes Oroszország bürokratizmusát. Sokak szerint ez is egyik jele a Kreml körüli eliten belüli versengésnek, amelyben az Igazságos Oroszország Putyin közvetlen támogatóinak eddig a második vonalba szorult, ám a hatalomra egyre éhesebb rétegét jeleníti meg…
– Egyetértek azzal a helyzetértékeléssel, hogy az utóbbi időben láthatóan plurálissá vált a Putyin mögötti elit. Nincs ebben semmi rossz. Az erősek nem félnek a vitáktól, amelyek egyébként taktikai, s nem stratégiai jellegűek. A lényeg, hogy az ország az alapkérdésekben legyen egységes. Vitázhatunk a gazdasági vagy a szociális kérdések mikéntjein, a prioritásokon, de egységesnek kell lennünk az ország szuverenitásának, nemzetközi pozicionálásának tekintetében. Ez a siker záloga. Ami pedig az Egységes Oroszország bírálatát illeti, abban azért nincs semmi rossz, ha van egy erő, amely megjeleníti a bürokrácia, az ország irányítóinak érdekeit. No de van egy széles réteg, amely nem úgynevezett közalkalmazott, ide tartoznak például az orvosok. Ezekért az emberekért szintén ki kell állni valakinek. Mi például profit helyett a stabilitás, a munka megbecsülése mellett állunk ki, s fellépünk például a politikai élet monopóliumai ellen.
– Ha már az uralkodó eliten belüli törésvonalakat feszegetjük, nem kerülhetjük meg azt a megközelítést sem, miszerint a Kreml körüli két fő erőt a szentpétervári liberálisok és az erőszakszervezetekben, a szolgálatokban szocializálódott, úgynevezett szilovikok alkotják. Valóban ilyen egyszerű lenne a képlet?
– Ez leegyszerűsítés. Egyes politológusok a társadalomban meglévő problémákat előszeretettel kötik egyes személyekhez. Nem mondom, hogy ebben a megközelítésben nincs semmi, de a dolgok azért ennél jóval bonyolultabbak. A társadalomban több érdek van annál, hogy azokat csupán a liberálisok, a szilovikok vagy az energetikusok képesek legyenek megjeleníteni.
– Hol akkor a törés, a különbség? Hány platformot lát, illetve lát jónak az eliten belül?
– Én az arany középút híve vagyok. Nem jó, ha egy párt van, mint egykor a Szovjetunió Kommunista Pártja, de az sem, ha több tucat párt, szövetség, társadalmi szervezet harcol az eliten belül. A jelenlegi trend világosan leírható, a hatalom körül két fő és három-négy úgynevezett lojális párt létezik. Ezek egységesek abban, hogy erős, szuverén Oroszországot szeretnének, ám másképp látják, hogy hogyan, milyen úton, módon és sebességgel juthatunk el idáig.
– Az Igazságos Oroszországba integrálódott, más interpretációban lenyelt Rogyina egykori vezetőjeként nem sajnálja s tartja egyben veszélyesnek, hogy a markánsan nemzeti-hazafias érzelmű, egykor önökre szavazó elektorátus most parlamenti képviselet nélkül maradt?
– Először is nincs szó arról, hogy a Rogyinát vagy az Orosz Nyugdíjasok Pártját lenyelte volna a felsőházi elnök, Szergej Mironov vezette Orosz Élet Pártja. Elfogadom, hogy helyenként jobban is végbemehetett volna a pártegyesülés, de ma tényleg egy egységes balközép erő létezik. Ami pedig a patriotizmust illeti, tőlünk sem áll távol. Ha erős gazdaságról, szuverén országról, az orosz nyelv védelméről, a saját kultúra erősítéséről beszélünk, az a legigazabb hazafiasság. Ami pedig az utcán megjelent nacionalista erőket, Limonovékat és olyan társaikat, mint az Akció Az Illegális Bevándorlás Ellent illeti, úgy vélem, meglehetősen felelőtlenül élezik ki e kérdéseket. A politikus felelőssége ugyanis abban áll, hogy tisztában van tetteinek a következményeivel. Ezzel a kérdéssel csak úgy játszani… A probléma túlságosan agresszív felvetése viszszaüt az országra. A programunkban mi nem a mellünket verjük, hanem nyíltan, de konstruktívan arról beszélünk, hogy Oroszország hatalmas, ám soknemzetiségű ország, s mindenki a tagja, aki tiszteli, védi és építi ezt a hazát.
– Az utóbbi időben egyre többen latolgatják bírálón, milyen a demokrácia állapota Oroszországban. Nevezik ezt a berendezkedést irányított, majd szuverén demokráciának. Miként írná le ön, s hogyan tudná megnyugtatni az aggódókat?
– Nem a demokráciáról kell spekulálni. Hagyjuk ezt az elmélkedést, tiszteljük ehelyett inkább a nép választását. Higgyék el, én a társadalomnak olyan többségét képviselem, amely nem viselkedik agresszíven, s nem viszonyul ellenségesen sem szomszédaihoz, sem pedig általában Európához. Nem teszünk mást, csak újrafogalmazzuk önmagunkat, az országunkat. Húsz éve folyamatos átalakulásban vagyunk mind gazdasági, mind ideológiai értelemben. Nehéz időszak áll mögöttünk. Félni tehát nem kell, inkább segíteni, s hinni az átalakulásunk sikerében. Tisztelnünk kell egymást, s elfogadni azt is, hogy mi is egyenrangú partnerek vagyunk. Ha ez működik, Európának nem lesz problémája Oroszországgal.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
