Ha azt a feladatot kapná, hogy a Honvéd és a Vasas keretéből állítson össze egy kezdőhetest, hogy nézne ki?
– Meglepett a kérdése. Ki lenne az ellenfél?
– Engem is meglepett a visszakérdezés. Mondjuk az Eger.
– Akkor a vasárnap látott Vasassal állnék fel.
– És ha a Pro Recco?
– A Recco ellen sem bontanám meg a csapatunkat, mert az Euroligában ugyan kétszer is egy-egy góllal kaptunk ki tőle, de most annyira együtt vagyunk, hogy legyőzhetnénk. A Honvéd elleni sikert is az egységünknek köszönhettük.
– Önnek nyilvánvalóan ezt illik mondania. Még akkor is, ha a mindent eldöntő mérkőzés legjobbja volt, 4-4-ig három góllal és egy gólpasszal szinte egyedül vitte a csapatát, majd 9-9-nél belőtte az „aranygólt”. Vezetők, játékostársak, szurkolók éreztették önnel, hogy különleges érdemei vannak a diadalban?
– Igen, és ennek alátámasztására elég egyetlen példa. Mátyás Zoli a meccs lefújása után odajött hozzám, olyan szorosan ölelt át, mint egy anakonda, és csak annyit mondott: Köszönöm szépen. Jólesett.
– Az idősebbek a legutóbbi bajnoki cím, 1989 óta vártak az aranyra, önnek a kora miatt sem lehet ilyen régi a hiányérzete. Honnan számítja?
– Az előző öt döntőtől, amelyen már én is játszottam a Honvéd ellen, és mindannyiszor veszítettünk. Ezért is hatalmas beteljesülés ez a győzelem, és ahogy az ünneplés alatt ránéztem egy-egy szurkolónkra, vezetőnkre, eszembe jutott: ők nem is hat, hanem már tizennyolc éve vágynak rá!
– Miért éppen most sikerült?
– Mert miután feloszlott a Kásással, Madarassal, Varga Tamással felálló sztárcsapat, az új edző, Földi Laci a fiatalokra építve kezdett dolgozni, és a munkája a csapattal együtt mostanra érett be. Igaz, emellett jól is igazoltunk.
– A korábbi vereségek hatására többször is összeesküvés-elméletek születtek, azt bizonyítandó, hogy a Vasas vesztésre ítéltetett. Ön érzett valaha ellenszelet?
– Egyszer, de az már nem ellenszél volt, inkább hurrikán. A 2002-es döntő negyedik mérkőzésén, amikor 2-1-re vezettünk, egy győzelemre álltunk a bajnoki címtől. De akkor nem nyerhettünk.
– Ezután következett az a bizonyos ötödik meccs, amely tömegverekedésbe torkollt. Bár a botrány az idén elmaradt, ütéseket, rúgásokat most is láttunk. Ezek belefértek még a sportág kereteibe, az elrettentés eszköztárába vagy már nem?
– Nagyon kemények voltak a meccsek, végig dúlt a harc a víz alatt, de elcsattant három, négy, talán öt víz feletti ütés is. Ami megengedhetetlen. Csalódtam azokban a klasszisokban, akik ehhez folyamodtak, de csalódtam a játékvezetőkben is, mert nem mertek végleg, csere nélküli kiállításokat ítélni. Pedig csak ez lenne a megoldás, a visszatartó erő.
– A játékvezetők egyébként is állandó célpontok voltak, az egyik fél szinte minden ítéletük után háborgott. Ön szerint azért, mert míg a profi játékosok heti 30-40 órát töltenek vízilabdával, addig az amatőr bírók hármat-négyet, vagy inkább azért, mert a póló szabályrendszere gyakorlatilag alkalmatlan egy modern tempójú és intenzitású meccs végigfújásához?
– A kérdésben pontosan megfogalmazta mindkét választ. Én is ezt a két okot mondtam volna, ezért felmentem az összes játékvezetőt, aki elfogulatlanul és rosszul bíráskodik. Mert jól nagyon nehéz. Egy támadáson belül egyszerre három szabálytalanság is történik, ebből az egyiket megítélik, a másik kettő elszenvedője pedig úgy érzi, őt sújtották.
– Kissé elméleti síkra tereltem a beszélgetést, pedig egy nappal a Honvéd legyőzése után azt kellene kérdeznem: eddigi dicsőséglistáján hová helyezi a bajnoki aranyat?
– A legnagyobb sikerem, amit eddig elértem, és csak 2008 augusztusában fokozható.
– Akkor pedig nem a magyar bajnoki döntőt rendezik, hanem a pekingi olimpiát. Amely után, az eredménytől függetlenül, lassan kimegy a „nagy generáció”, és arról is hallani, hogy a magyar póló szponzorainak jelentős hányada is viszszalép. Ön túl fiatal még ahhoz, hogy ugyanezt tegye, sőt a londoni olimpiáig teljesedhetne ki a pályafutása. Lesz erre esélye? Hogyan fest a jövőképe?
– Biztatóan. A jelenség létezik, hiszen a ’75–76-os aranygeneráció lassan kiöregszik, de aggályaim nincsenek. Egyrészt, mert nem egyszerre hagyja abba tíz ember a pólót, másrészt, mert hiába nyerik rendre a szerbek az utánpótlástornákat, ha nálunk évente csak egy-két fiatal érik is be, azok tehetségesebbek, mint az ellenfelek. A jövőképemről pedig annyit: hétfőn kezdődik a válogatott felkészülése, addig pihenek.
origo.hu
Kiadták a figyelmeztetést, heves zivatarok csapnak le csütörtökön
