A legnagyobb vesztesek a magyar adófizetők

Mára kiderült, hogy a szocialista kormányzat 2004-es döntése óriási veszteséget okozott az államnak. Ekkor ugyanis 6500 forintért adta el az állam a tulajdonában lévő Mol-részvényeket. Az olajtársaság papírjaiért viszont legutóbb már 28800 forintos átlagárfolyamon kellett fizetni.

Ne csodálkozzunk azon, ha egy tőzsdén jegyzett vállalat – adott esetben a Mol – ellen felvásárlási akció indul: a mostani állami kapkodás, részvénykölcsön-tranzakciók és opciós ügyletek helyett be kellene látni: nem szabadott volna eladni 2004-ben a hazai olajtársaság tíz százalékát azért, hogy a pazarló költségvetés deficitjét csökkenteni lehessen – értékelte lapunknak a Mol felvásárlása körül kialakult helyzetet Cséfalvay Zoltán közgazdász. Az egyetemi tanár szerint az akkori hibás kormányzati döntést jól példázza, hogy a Mol-részvényeket vásárló OMV társaság több mint harminc százaléka is az osztrák állam tulajdonában van, ami egyértelműen jelzi a szektor nemzetstratégiai fontosságát.
Cséfalvay hangsúlyozta: amikor az állam kiengedte a kezéből a tulajdonrészt, úgy határozott, hogy nem vállal szerepet az olaj- és gázellátásban, és nem is hozott szabályzatot egy későbbi – esetlegesen ellenséges – felvásárlás esetére, amellyel a mostani kritikus helyzetet ki lehetett volna védeni. Szakértők szerint kérdés, hogy ha az állami részvénypakett értékesítésekor nem minősült stratégiai fontosságú nagyvállalatnak a Mol, akkor most milyen megfontolásból ragaszkodik a kormány a cég megvédéséhez.
– Tudomásul kell venni, hogy a globális piac részesei vagyunk, teljesen természetes a tőzsdei társaságok részvénymozgása – nyilatkozta Eörsi Mátyás, az SZDSZ frakcióvezetője, aki leszögezte: akkor indokolt piaci eszközökkel az állami beavatkozás egy ellenséges felvásárlással szemben, amikor nemzetbiztonsági érdekről van szó. Emlékezetes, hogy Horn Gábor, a szabad demokraták frakcióvezető-helyettese néhány nappal ezelőtt még úgy nyilatkozott, hogy a mostani helyzet nem tekinthető ilyennek.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az utóbbi napokban lejátszódott tőzsdei tranzakciók rávilágítanak arra a tényre, hogy 2004-ben jóval olcsóbban adtak túl a részvényeken, mint amennyiért most a felvásárlás zajlik. Emlékezetes, hogy az állam kezében lévő Mol-részvények csaknem felének gyors eladásáról még 2003 júniusában határozott a Medgyessy-kabinet annak érdekében, hogy enyhítse a költségvetésben rejlő feszültségeket. A Fidesz már akkor indokolatlannak ítélte a lépést, károsnak tartva az állami vagyon eladását, a részvények kiárusítása helyett pedig inkább a kiadások csökkentését szorgalmazta. Draskovics Tibor pénzügyminisztersége alatt a 11 millió Mol-részvényt végül zárt körben, 6500 forinton adták el. A 2004. február 17-én az ÁPV Rt. által, Londonban, külföldi befektetőknek eladott 11 százalék árát a szocialisták akkor még nagyon előnyösnek tartották, tíz hónappal később a részvények árfolyama azonban már elérte a 12 ezer forintot. A sietség miatt azonban nem volt idő kivárni a megfelelő értékesítési feltételeket. Az eladáskor a részvényárfolyamok alacsonyak voltak, a világgazdaságban pedig recesszió uralkodott, így a szakemberek a tranzakció előtt figyelmeztettek: most nem érdemes értékesíteni a legnagyobb magyar vállalat részvényeit. Az idő végül a sietős eladás ellenzőit igazolta: csaknem egy évvel később a Mol-részvényekért már 193 milliárd forinttal kapott volna többet a magyar állam. Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium akkori államtitkára még decemberben is kiállt a tranzakció sikeressége mellett, azzal érvelve, hogy a Mol-részvények árfolyamának későbbi emelkedése a magyar kormány gazdaságpolitikájának sikerét mutatja. A Fidesz akkor 2004 legrosszabb üzletének nevezte a részvénypakett eladását. Az üzlet előnytelenségét bizonyítja az is, hogy a Mol nettó eredménye 2004-től 2006-ig összesen 783 milliárd forint volt, amelynek arányos haszna az állami részvények eladása miatt így szintén nem a magyar államot gazdagíthatta.
Az állami Magyar Fejlesztési Bank tulajdonában álló MFB Invest Zrt.-nek néhány nappal ezelőtt „kölcsönadott” Mol-részvényekkel kapcsolatban László Boglár, a bank szóvivője lapunknak elmondta, hogy az ügyletből kifolyólag élni fognak a szavazati jogukkal, mégpedig az MFB Invest saját üzleti szempontjai alapján, és nem a Mol menedzsmentjének érdekei mentén. A szóvivő a kölcsönügylet öszszegéről azonban nem nyilatkozott, és a tranzakció okaként elsődlegesen a piaci értékelést és az üzleti elemzést jelölte meg. Az MTI-nek nyilatkozó piaci elemzők szerint az OMV ellenségesnek minősített felvásárlási akciója ellenében vásárolja saját részvényeit az olajtársaság, melynek aránya a jogszabályok szerint maximum tíz százalék lehet, ezért kerülhetett sor az MFB Investtel és korábban az OTP-vel kötött kölcsönügyletekre, illetve a BNP Paribas és a Magnolia vállalatok opciós ügyleteire. Az utóbbi két vállalat ugyanis 8,2, illetve 5,5 százaléknyi Mol-részvénnyel rendelkezik, amelyre azonban a Mol viszszavásárlási vételi opciókat kötött.
Az OMV akciója mögötti szerepvállalást cáfolták a HVG-nek orosz olajipari nagyvállalatok sajtófőnökei, akik hangsúlyozták: nem az oroszok állnak az OMV felvásárlási opciójának hátterében. A Gazprom sajtórészlegének egyik vezető munkatársa szerint, ha ilyen szándékaik lennének, akkor azokat nem közvetítők útján valósítanák meg. Hasonlóan nyilatkozott a Lukoil olajtársaság sajtófőnöke is, aki leszögezte: magyarországi benzinkúthálózatuk bővítéséhez nincs szükségük közvetítőkre. A Rosz-nyeft is tagadta, hogy kapcsolata lenne az OMV-vel, annál is inkább, mert éppen a napokban vásárolták meg a Jukosz több cégét, volt székházát, így kiköltekezték magukat.