Főként Moammer Kadhafi dédelgetett álma egy természeti forrásokban bővelkedő, nyolcszázmilliónyi lakosú világhatalom. Líbia vezetője szerint már most azonnali hatállyal felállíthatnák Pán-Afrika közös külpolitikát folytató kormányát és nem mellékesen kétmilliós hadseregét. Kadhafi kevés elkötelezett szövetségest tudhat maga mögött. Zászlóvivője, Abdoulaye Wade szenegáli elnök külügyminisztere útján világossá tette, hogy országa kész akár csak az arra hajlandó néhány másik állammal is unióra lépni. Uganda elnöke, Yoweri Museveni csak a gazdasági integrációt tartja elérhető célnak.
A konferencián John Kufuor, Ghána elnöke mindenesetre azt mondta, a kérdés nem az integráció ténye, hanem a mikéntje. Az Afrikai Unió bizottsági elnöke, Alpha Oumar Konare ennek kapcsán óva intette az összegyűlt politikusokat a külföldi ígéretektől való túlzott függéstől. Zimbabwe államfője, Robert Mugabe szerint viszont épp Pán-Afrika lehet az, ami megszabadítja a kontinenst a nyugati segélyek ördögi körétől.
A Kadhafi hatalmi ambícióival szemben a frigyet ellenző többségi tábor Thabo Mbeki elnök Dél-Afrikájának vezérletével inkább a fokozatos integráció mellett száll síkra. Nigéria és Kenya szintén nem lelkesedik az ötletért. A feszült hangulatú vitába torkolló tanácskozáson azzal érveltek, hogy az egység csak alulról szerveződve, például a jelenleg is működő Dél-afrikai Fejlesztési Közösségen keresztül valósítható meg. A kritikusok szerint az államszövetség létrejöttét kísérő eufória olyan, katasztrófával fenyegető problémákat seper a szőnyeg alá, mint Dárfúr, a terjedő AIDS vagy a krónikus korrupció.
Ezzel párhuzamosan az Európai Unió mintha rádöbbent volna arra, hogy a gyarmati időszak óta hanyagolt fekete kontinensre még nagy szüksége lehet. Bár szakértők szerint Kínát már nem érheti utol a nyersanyagokért folytatott versenyben, José Sócrates portugál kormányfő elutazott Accrába, hogy bejelentse egy decemberben tartandó EU–Afrika-csúcs tervét.
Őrült végjáték: csodagól döntött a Real Madrid rekordot jelentő mérkőzésén
