Átrendeződik az ukrán politikai színpad?

Bár a szeptember 30-i előre hozott választásokról még csak elvben egyeztek meg a szemben álló erők, a többség bizonyosra veszi, hogy az ősz elején ismét az urnákhoz járul a politikai elitből meglehetősen kiábrándult Ukrajna lakossága. Egyértelműen erre utal a pártok látványos készülődése is. Elemzők szerint az erőviszonyok alapvetően nem változnak, a voksolás mégis sok tekintetben új helyzetet, a hatalmi ágak viszonyának stabilizálását, s akár némi átrendeződést is hozhat az ukrán belpolitikában.

Úgy tűnik, a kormányzó koalíció hataloméhsége és taktikai hibái felélesztették Csipkerózsika-álmából az addig erőtlen, a „narancsos” tábor belviszályaiban megtört Viktor Juscsenkót. Az államfői hatalom meggyengítésére törekvő, a képviselők intenzív megvásárlásában testet öltő lépések politikai értelemben sarokba szorították az elnököt, aki nem tehetett mást, mint ellentámadásba lendült. A Janukovics mögött álló erők tehát lényegében új lendületet adtak Juscsenkónak, aki ugyan hibát hibára halmozva, legalábbis az alkotmányosság határán mozogva, de élt a lehetőséggel. Többszöri próbálkozásra feloszlatta a radát, és előre hozott választásokra kényszerítette a talán túlzottan is magabiztos kormánykoalíciót.
A „narancsos” táborban most érezhetően nagy a mozgás, amely az erőre kapott Juscsenko megnövekedett aktivitása mellett az egykor a „Majdanon” is a motor szerepét betöltő Jurij Lucenko exbelügyminiszter színre lépésének köszönhető. Mozgalma, a Népi Önvédelem a kék-fehér oldalt élesen támadva fáradhatatlanul járja a régiókat, megpróbálja felrázni az elmúlt három év történéseit látva apátiába süllyedt narancssárga híveket. A „jó cár rossz tanácsadók” teória hívei szerint érezhetően növelte az elnöki stáb munkájának hatékonyságát, hogy Viktor Baloga személyében olyan személy került az adminisztráció élére, aki egyfajta új Medvedcsukként képes végrehajtani az elnök elképzeléseit. Ennek jegyében folyik az alkotmány átszabásának, az elnöki rendszer visszaerősítésének, lényegében a Kucsma által képviselt berendezkedés visszaállításának kísérlete mellett az elernyedt Mi Ukrajnánk megerősítése, egy jobboldali megablokk formálása is. Az előzetes tervek szerint ebben a Mi Ukrajnánk és Lucenko mozgalma mellett a Ruh-Ukrán Jobb venne részt, s győzelem esetén 54-25-21 százalékos arányban osztoznának a parlamenti helyeken; a legutóbbi hírek azonban csupán a Mi Ukrajnánk és a Népi Önvédelem szövetségéről szólnak.
Juscsenko azonban meglehetősen későn ébredt, túl nagy az elkeseredettség, a kiábrándulás, s e blokk egyelőre legfeljebb az ellenzék szerepét szinte kisajátító Julija Timosenko lendületét tudta megtörni, s tőle képes szavazatokat elvenni. A jobboldal sikerének kulcsa továbbra is az, hogy e két erő képes-e együtt kormányozni. Míg a BJUT kezét továbbra is leláncolják Timosenko ambíciói, a Mi Ukrajnánk a tapasztalatok hatására érezhetően pragmatikusabbá vált, s látva a helyzetet, ha Julijával nem megy, kész a koalícióra a Régiók Pártjával is.
Könnyen elképzelhető, hogy a látszólag elmérgesedett viták ellenére Viktor Juscsenko szintén hajlik majd erre. Legalábbis erre löki a párt régi gárdáját a mögötte álló oligarchák feje, Rinat Ahmetov, akinek komoly szerepe volt abban is, hogy a „régiósok” végül rábólintottak az előre hozott választásokra. Míg a két oligarchacsoport láthatóan egyre jobban megérti egymást, s az együttműködés érdekében Ahmetov egyes hírek szerint akár Janukovicsot is félreállítaná, ha tudná, a választók egyre nagyobb megütközéssel nézik a párt „pragmatizmusát”. Nem növeli a „régiósok” népszerűségét a nem utolsósorban az elnöki régiós megbízottak „áldásos” tevékenysége miatt ellenszélben kormányzó koalíció működésének sokszor gyenge hatékonysága sem.
A Mi Ukrajnánk és a Régiók Pártja egyes részeiből középtávon állítólag új erőt is gründolni kész Ahmetov törekvése ellenére sem kerül azonban napirendre e frigy, ha a koalíció kormányképes többséget szerez. Ez aligha Régiók Pártján múlik, amely minden bizonnyal ismét hozza az első helyet, a szocialisták „elfogyása” azonban komoly fejfájást okozhat. Morozékat több jel szerint csak Janukovicsék jóindulata viheti be a parlamentbe, ami azonban nem érdeke a megerősödni látszó harmadik partnernek, a kommunistáknak.
Egy szó, mint száz: már most nagy a mozgás az ukrán nagypolitika színpadán, pedig még el sem kezdődött a kampány, sőt hivatalosan a választásokat sem írták ki. Mindez előre vetíti, hogy ismét forró ősz vár a belharcokban elcsigázott országra, s az otthon és külföldön egyaránt oly áhított stabilizálódás esélye egyelőre a hatalmi csaták lőporfüstjébe vész.