Igencsak szövevényes az egyes körökben Spygate-nek, azaz kémbotránynak nevezett ügy, ám az biztosnak látszik, hogy az amerikai elnök jobbnak látta a beavatkozást, mielőtt Libby esetleg elszánta volna magát a szennyes kiteregetésére nemcsak ebben az ügyben, hanem a Bush-kormányzat politikacsinálási gyakorlatáról általában. A kínos fordulat eshetősége közrejátszott abban, hogy több republikánus politikus, köztük törvényhozók is arra kérték Busht, hogy járjon el az egykori bennfentes érdekében.
Az egykori tanácsadó Dick Cheney alelnök kabinatfőnökeként dolgozott, amikor kirobbant a Valerie Plame CIA-ügynök nevének illegális nyilvánosságra hozataláról zajló polémia. Az amerikai törvények szerint szigorúan bizalmasan kezelendő nevet (személyazonosságot) valaki a Fehér Házból valószínűleg bosszúból szivárogtatta ki a sajtónak: az asszony diplomata férje, Joe Wilson afrikai tanulmányútja alapján ugyanis cáfolta Bush azon kijelentését, miszerint Szaddám Huszein Irakja atombombához való uránt próbált meg beszerezni a fekete kontinensről. Az invázió indokait megkérdőjelező cikkének 2003. nyári megjelenését követően nem sokkal Robert Novak publicista egyik írásában már leírta az asszony nevét, míg több újságírónak a Fehér Házból „nem hivatalosan” szintén felfedték a tömegpusztító fegyverekkel foglalkozó Plame személyazonosságát. Titoksértés miatt nem sokkal később hivatalos vizsgálat indult, amelyben tanúként kihallgatták Libbyt is, aki alighanem feletteseit fedezve nem mondott igazat a nyomozóknak. Amikor ez 2005-ben kitudódott, akkor vádolták meg és ítélték el Cheney emberét hamis tanúzásért és az igazságszolgáltatás akadályozásáért 30 hónapos börtönbüntetésre, 250 ezer dolláros bírságra és kétéves közügyektől való eltiltásra. Mivel Bush csak a börtönbüntetés letöltése alól mentette fel, intézkedése nem minősül elnöki kegyelemnek, így a két másik tételt továbbra is viselnie kell az egykori kabinetfőnöknek.
Őrült végjáték: csodagól döntött a Real Madrid rekordot jelentő mérkőzésén
