Esélyegyenlőség fellengzősen

Több ízben előkerült idén az esélyegyenlőség fogalma az Európai Unió iránymutató kampányának köszönhetően. Az év végéhez közeledve azonban rádöbbenünk, hogy számos olyan intézkedést hajtott végre a kormány az utóbbi hónapokban, amelyik a magyar állampolgárok egyenlő lehetőségeit csorbítja. Az európai év zárását követő három hónapon belül a Szociális és Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlőségi főosztályának el kell készítenie egy összegző jelentést az Európai Bizottság számára, ennek előfutáraként mi is összegzést készítettünk.

Az esélyegyenlőségi politika az alkotmány szerint tartalmazza, hogy a Magyar Köztársaság köteles intézkedéseivel a jogegyenlőség megvalósulását, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését elősegíteni. Ezenfelül hirdeti meg az Európai Unió az esélyegyenlőség évét, amely kiemeli, hogy az ország politikája e területre külön hangsúlyt helyezzen 2007-ben.
Hazánkban azonban számos olyan intézkedés született az idén, amelyik ellentmond az esélyegyenlőség elvének. Az iskolabezárások, a pedagógusok óraszámának emelése, a szociális törvény egyes módosításai, a kormány egyéni ünneplése a nemzeti ünnepek alkalmával és a hétköznapok emberének kijáró tisztelet hiánya mind az esélytelenség felé mutat. A felsoroltak pedig a szegénységben élőket éppúgy érintik, mint azt a társadalmi középosztályt, amely erején felül küzd lecsúszása ellen.
Az esélyegyenlőség évének egyik alappillére az egyenlőséghez, a megkülönböztetésmentességhez való jog tudatosítása az emberekben. Ennek ellentmond, hogy a kisebb településeken számos iskolát bezártak a nyár folyamán, ami olykor etnikai alapon, olykor származástól függetlenül érint sok száz diákot. Csörögön, Mátraszőlősön megszüntették az általános iskolát, a Rábaközben két, Veszprém megyében egy, Győr-Moson-Sopron megyében három olyan intézmény is van, amelyik csak azért maradt meg, mert az önkormányzat ingyen átadta azt egy alapítványnak működtetés céljából. Budapesten több szakiskolát megszüntettek, összevontak.
A művészeti alapoktatást úgy változtatták meg az elmúlt időben, hogy csökkent a kedvezményekre jogosult diákok köre, így sok diák elesett attól a lehetőségtől, hogy a műveltség minimális szintjét elérje. Ennek leggyakrabban anyagi okai vannak. Az iskolák az állami normatíva mérséklésével kényszerűen növelték a tandíjakat, a drágulással pedig már nem mindegyik szülő tudott lépést tartani. Ez az intézkedés főként a kistelepüléseket érinti hátrányosan, ahol főként magán zenei iskolák működnek, mivel csak így megoldható az oktatás. Ezen intézmények között van, ahol a tandíj akár 150 százalékkal is emelkedett.
Az esélyegyenlőséget csökkenti a tandíj tervezett bevezetése is. Hoffmann Rózsa, az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának tagja korábban a tandíj bevezetésével kapcsolatban kifejtette, a fejlesztési részhozzájárulás azt okozhatja, hogy számos nagycsaládból érkező fiatal nem tud majd továbbtanulni. A kereszténydemokrata szakpolitikus a pedagógusok óraszámának szeptemberi emelését pedig úgy értékelte, hogy még kevesebb idő marad a „lemaradó” gyerekekkel való foglalkozásra. – Ezzel párhuzamosan a forráshiány miatt egyre kevesebb szakkört, kirándulást vagy tábort szerveznek a gyermekeknek – tette hozzá.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény szerint a fogyatékos személyeknek joguk van az akadálymentes, érzékelhető és biztonságos környezetre, amely nem korlátozódik az épületekre. Ezzel szemben – ahogy azt lapunkban olvashatták – a szociális törvény idei módosításai hátrányosan érintik azokat, akik segítségre szorulnának. A fogyatékkal élők szállítását, szociális ellátását végző szolgálatok irányítását kiveszik a legilletékesebbek, az önkormányzatok kezéből – versenyhelyzetet teremtve ezzel a különböző vállalkozások között, és növelve az ország ellátottságában tapasztalható területi egyenlőtlenséget.
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségét vezető Hegedűs Lajos szerint az idei év szinte mindenben visszalépést jelentett. – A gyógyászati segédeszközök térítési díjai emelkedtek, a szociális ellátórendszer normatív finanszírozása lényegében megszűnt, a meglévő szociális intézmények fenntartási hozzájárulásai pedig csökkentek – emelt ki néhány dolgot a szövetség elnöke. A megváltozott munkaképességűek álláshoz juttatását célzó programokat és támogatásokat is megkurtította a kormány. Ennek következtében is az e körben érintett 400 ezer emberből csak minden tizediknek van munkája, 5-6 ezerrel kevesebbnek, mint a korábbi években volt. – Az esélyegyenlőség évének nevezett 2007-es esztendő semmilyen előrelépést nem hozott a fogyatékkal élőknek. Ami változás történt, az csak rontott az egyébként is nagyon nehéz helyzeten – mondta Hegedűs. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a szociális törvénnyel kapcsolatban úgy nyilatkozott: a törvény hosszú távon épp az esélyegyenlőség megteremtését segíti elő azzal, hogy igazságosabbá kívánja tenni a személyes szociális szolgáltatások rendszerét.
Nehezebbé vált a felsőoktatásba való bejutás, mivel az idei felvételi rendszer aránytalan előnyben részesítette a fővárosi és a nagyobb városok egyetemeit, és hátrányos helyzetbe hozta a vidéki főiskolákat. A Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke szerint az esélyegyenlőség éve hazánkban nem több, mint marketingfogás. – Az infrastrukturális fejlesztések csak ott jellemzőek, ahol baloldali vezetés van, így mi például csak annyi támogatást kapunk, hogy éppen ne haljunk éhen – mondta Bányai Gábor.
Hazánk területi különbségei nemcsak a régiók között, hanem azokon belül (nagyvárosok és kistelepülések viszonylatában, illetve kistérségek között) is jelentősek. Ilyen problémát jelent egyes térségek, kistelepülések tömegközlekedéssel való megközelítése – számos vasúti vonal szűnt meg az idén –, közszolgáltatási ellátórendszerekkel való lefedettségük vagy éppen emberi erőforrásuk állapota. A településeken jellemző alacsony aktivitás és képzettség problémáját fokozzák az iskolabezárások, a munkahelyek hiánya. Ezenkívül gond a rossz egészségi állapot, amire az egészségügyi „reform” sem jelent gyógyírt.
Az esélyegyenlőség évének meghatározó és talán legfontosabb alapelve a tiszteletben tartás és az összetartó társadalom hirdetése. A Magyar Református Szeretetszolgálat vezetője, Czibere Károly úgy látja, a társadalom alapszövetében megvan a szolidaritás iránti hajlam, mégis vannak olyanok, akik az államra hagyatkoznak, hogy az majd megoldja a problémákat. Utóbbiak közül is egyre többen kiábrándultak, és megkérdőjelezik, hogy az állam az adójukból megfelelő minőségű oktatást és közszolgáltatásokat tud nyújtani. – A kilencvenes években úgy hittük, hogy letudtunk minden áldozatot, de most mégis azzal kell szembesülnünk, hogy még sok dolog előttünk van – magyarázta Czibere. – Az egyház felé fordulóknál észrevehető egy olyan tényező, hogy más intézményekkel szemben erősen csökkent a bizalom, ezért sokan utolsó reményként keresik fel az egyházat – fogalmazott.
Az Európai Bizottság szándéka az esélyegyenlőség évével a kezdetekkor sem az volt, hogy ebben az esztendőben valósuljon meg az esélyegyenlőség Európa összes országában, ehelyett hosszú távú célként fogalmazták meg az esélyegyenlőség elérését az európai polgárok életének minden területén – hangsúlyozta a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. A tárca lapunk azon kérdésére, hogy milyen összegzés készülne hazánkról, ha az esélyegyenlőség megvalósulását nézzük az idei évben, úgy fogalmazott: „A cél eléréséhez évtizedekre szóló programok, valamint azok következetes végrehajtása szükséges.”