Levélváltás az erőszakról

Válaszolt Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter múlt csütörtöki levelére Sólyom László köztársasági elnök. Az államfő leszögezte: állításai megalapozottak voltak. A tavaly szeptemberi és októberi rendőri jogsértések felderítési mutatói kedvezőtlenek, az ügyeknek csak mintegy húsz százaléka kerül bíróság elé, s a rendőri vezetők nem segítették a felelősség tisztázását. Az államfő arra kérte a minisztert, hogy jogi és politikai eszközökkel támogassa a bűnelkövetők felelősségre vonását.
A kérés most különösen időszerű és helyénvaló. A miniszter a rendőrökhöz és parancsnokaikhoz hasonlóan hivatalos személy. A büntető törvénykönyv szerint a hivatalos személyek kötelesek feljelentést tenni, ha jogsértést észlelnek. Takács Albert ahelyett, hogy a felügyeletére bízott rendőrség együttműködési készségének javítását szorgalmazta volna, az elnök beszédének elhangzása után, múlt csütörtökön megalapozatlannak minősítette az államfő észrevételeit. Szerinte az adatok, a tapasztalatok nem igazolják az elnök közlését. A vitát végül az ügyészség döntötte el. Múlt csütörtöki tájékoztatóján a vádhatóság képviselői azt közölték az újságírókkal, hogy a szeptemberi és az októberi tüntetéseken tanúsított rendőri jogsértések kapcsán 204 eljárás kezdődött, de mostanáig csak 39 ügy jutott el a vádemelésig. Ennek fő oka az ügyészek szerint az, hogy az esetek több mint nyolcvan százalékában a tettes ismeretlen maradt. A rendőrség felső szintű vezetői együttműködtek ugyan a vádhatósággal, de a konkrét ügyek feltárását ez nem mozdította elő. Az utcán szolgálatot teljesítő hatósági személyek pedig nem szolgáltak információval. Sem az alegységek parancsnokai, sem pedig a beosztott rendőrök nem voltak közlékenyek. Nem láttak, nem hallottak semmit, nem tudtak semmiről. Az egyik alegység tagjai például a kihallgatásukkor egybehangzóan azt vallották, hogy ők középen és hátul futottak. Elől, a tüntetők közelében eszerint nem volt senki. Az eljárás alá vont sértett személy önmagát bilincselhette meg. Az államfő parlamenti beszéde miatt levélben reklamáló Takács Albert, úgy látszik, nem szerzett kellő tapasztalatokat. Adatai sem megfelelők. Lehet, hogy őt is az alegységek parancsnokai és a beosztott rendőrök tájékoztatták? Elképzelhető, hogy a középen és a hátul szaladgáló egyenruhások meséiből vonta le a tárcavezető azt a következtetést, hogy a rend őrei együttműködtek a vádhatósággal a felelősség tisztázásában? Vajon elhitte Takács Albert azt, hogy az első sorokban nem volt senki? Sem szeptemberben, sem októberben senkinek nem okoztak jogtalan sérelmet az egyenruhások? Hogy tehát voltaképp nem is lett volna miről információval szolgálniuk a kihallgatásokon?
Takács Albert csak nemrég foglalta el Petrétei József bársonyszékét. Ám ennyi idő alatt is tökéletesen bizonyította, nem való a posztra. Levelének megírása nem csak azért megdöbbentő és elfogadhatatlan, mert olyan közjogi szereplővel levelezett, akivel az alkotmányos rend szerint nem tartozik egy kategóriába. Az államfőnek legfeljebb a miniszterelnök írhatta volna meg a véleményét. Gyurcsány Ferenc azonban nem sokkal ezelőtt – a Magyar Gárda ügyében – megtette ezt. Mindennap pedig, úgy látszik, nem akart írogatni, nyilatkozni. Így a kormánytag miniszter fordult az államfőhöz, nyilvánvalóan nem önszántából, hanem felettese, a kormányfő utasítására. A levél az előbb említett formai hibán túl súlyos tartalmi aggályokat is felvetett. A tárcavezető ugyanis valótlan tényközléssel vádolta meg az államfőt. A minisztertől annyi mindenképpen elvárható lett volna, hogy – különösen az őszödi hazugságbeszéd évfordulóján – ragaszkodjék az igazság alapvető összefüggéseihez. Ezt persze nem teszi, nem is teheti meg, hiszen ő a hazug kormány igazságügy-minisztere. Azt az álláspontot kell képviselnie, hogy egyedül Gyurcsány mond igazat, mindenki más meghamisítja a tényeket. Igaztalan közléseket tesz. Ezzel a módszerrel az a baj, hogy most már túlságosan átlátszó, ismerős.
Mert mit is mondott például a Gönczöl-jelentés? A miniszterelnök felkérésére, jórészt állami pénzen alkalmazott állami tisztviselők azt állapították meg, hogy kormányzati felelőse nincs a múlt őszi rendőri fellépésnek. Felelős ellenben – úgy általában – a politika, a sajtó és természetesen a köztársasági elnök. Csodálkozhatunk-e, ha ezek után az igazságügy-miniszter is az államfőt találta meg levelével? Aligha! Gyurcsány Ferenc máig sem tudta megbocsátani, hogy az őszödi beszéd kiszivárgását követő helyzetet az államfő erkölcsi, politikai válságként jellemezte, s úgy látta, hogy Gyurcsány sorsáról a parlamenti többségnek állást kell foglalnia. Egy év múltán, az idei őszi ülésszak kezdetén a köztársasági elnök a lényeget illetően hasonlóképp ítélte meg a körülményeket. Parlamenti felszólalásában ugyanis arra mutatott rá, hogy az alkotmányos alapokhoz ragaszkodni kell. Az elnök a koalíciós többség tudomására hozta: nem helyeselné a véleménynyilvánítási jog, az egyesülési és a gyülekezési szabadság korlátozását. A szocialista–szabad demokrata kormányzat elmúlt egy éve azzal telt el, hogy – az állami javakkal történő seftelés közepette – újabb és újabb tervezeteket dolgozott ki a politikai szabadságjogok megnyirbálásáról. Prominens képviselői időről időre azt hangoztatták: a rendszerváltás idején túlságosan tágan vonták meg a gyülekezés, az egyesülés, a véleménynyilvánítás s benne a népszavazás határait. Szerintük most már nem fenyegetnek a szocializmus, a diktatúra erői, tehát nincs szükség ilyen mértékben ezekre a jogokra.
Sólyom László kifejtette: szó sincs arról, hogy a demokrácia fejlődése a szabadságjogok korlátozását követelné meg. Néhány évvel ezelőtt Kis János filozófussal közösen írt cikke ugyanezt tartalmazta. Nem meglepő tehát, hogy az elnök figyelmeztetett: a demokráciában az erőszak az államapparátus keretei közt is megengedhetetlen. Az államfő nem szeretné, ha az idén megismétlődnének a rendőri jogsértések.
A miniszternek nem lehet más feladata, mint az, hogy elősegítse: a brutalitás résztvevői mielőbb kerüljenek az igazságszolgáltatás elé. A rendőri vezetők egy része ugyanis ma is azt vallja, amit hajdan Gergényi Péter. A volt budapesti főkapitány tavaly ősszel azt mondta: ő megvédi rendőreit. Akinek ez nem tetszik, forduljon a tisztelt ügyészséghez. Mára kiderült, a nem kis gúnnyal, cinizmussal emlegetett tisztelt ügyészség nem tud mit kezdeni akkor, ha a rendőrség kellő időben eltünteti törvénytelen fellépésének bizonyítékait. Nem használ azonosító jelvényt, noha a rendőrt a jelvénye azonosítja.
Használ viszont rendszerbe nem állított vadászpuskát és gumilövedéket. Az új országos főkapitány a nyomozó ügyészség vezetőjének azt válaszolta, sem büntető, sem fegyelmi eljárás megindítására nincs mód, mert a puskákat és a lövedékeket 1993 előtt már rendszerbe állították. Bencze Józsefet eszerint nem érdekli, hogy a rendszerbe állítást elrendelő szabályokat 2000-ben hatályon kívül helyezték.
A régi vezetők leváltásával, az újak kinevezésével semmi sem változott. A rendőrség és az őt irányító állami-politikai vezetés nem vállalja a felelősséget. Marad – az államfő megfogalmazása szerint – a kitüntetés, az előléptetés. S természetesen az a lehetőség, hogy a polgárok a legközelebbi választásokon, mindenekelőtt a népszavazás alkalmával levonják a konzekvenciát a hatalomgyakorlás alkotmánysértő módozatáról.