Olyan megnyilatkozásokra került sor az utóbbi napokban a nyugati világban, amelyek egyrészt növelték az Iránra nehezedő nyomást, másrészt arról is árulkodtak, hogy nem egységesül a nyugati álláspont az iszlám állam nukleáris programjával kapcsolatban. Míg az új francia kurzus láthatóan közelített a keményvonalas, egyre inkább fenyegető hangvételű amerikai–izraeli állásponthoz, a Németország fémjelezte vonulat továbbra sem zárná be a kaput az együttműködés előtt. Az erőviszonyok miatt kétségtelen, hogy az agresszív megközelítés érvényesül, miként az is, hogy az energiaipari befektetők eltanácsolása az iráni projektektől értelmezhető a katonai előkészületek jelének, ugyanúgy, mint Izrael elhallgatott légi akciója is Szíriában szeptember 6-án.
Mindenképpen feltűnő, hogy az Irán elleni nyomásgyakorlás legújabb szakaszában éppen annak a Nabucco gázvezeték-tervezetnek a kereteit szűkítik be („Nabucco igen, de csakis Irán nélkül” – mondja egy amerikai államtitkár), amely forrásdiverzitást hivatott biztosítani a nyugati, főleg az európai fogyasztók számára, csökkentve az orosz függőséget. Amely nyomán akaratlanul is felmerül a kérdés: egy fontos energiaprojektbe (és az iraki rendezésbe) bevont Iránt, vagy egy mindenhonnan kizárt, jogos és jogtalan vádakkal illetett és katonailag fenyegetett iszlám rezsim nukleáris ambícióit lehet-e inkább kordában tartani?
Magyar Péterék agrártanácsadója butának és irigynek tartja a magyar gazdákat
