Pénzt és életet egy másik életért

Milosevics ment, Szerbia fellélegzett, a traumák maradtak. Az Abszolút száz című filmjéért 2001-ben már több díjat is besöpört fiatal szerb rendező, Srdan Golubovics legújabb, Csapda című drámájában ismét vászonra vitte a háború utáni morális űrt, és benne azokat, akik egy erkölcsileg megsemmisült világban küzdenek valamiért, amiben már maguk sem hisznek: a normális életért. A filmről a főszerepet alakító Nebojsa Glogovaccsal beszélgettünk.

Olyan apát alakít, aki ölni kényszerül azért, hogy gyereke életmentő műtétjéhez pénzt szerezzen. Miért tartotta fontosnak, hogy eljátszhassa Mladent?
– A főszereplő pszichés csapdába kerül, aminek a lélektani oldala érdekelt. Meg akartam érteni azt a pontot, amikor a döntés megszületik. Egy ilyen kiélezett helyzet sok mindent elárul arról, kik vagyunk, és kik azok, akik körülvesznek minket. Olyan ez az egyén szintjén, mint a háború egy ország történelmében. Azok válhatnak egyik napról a másikra gyilkossá, akikről sem maguk, sem más korábban soha nem gondolta volna.
– A Bűn és bűnhődés Raszkolnyikovja azért öli meg értéktelennek vélt öreg uzsorását, hogy reményt nyerjen a boldogulásra, de a bűnhődés felemészti. Mladen hasonló kálvárián megy keresztül…
– Diákként olvastam utoljára Dosztojevszkij klasszikus művét, nem használtam fel a szerep megformálásakor. Talán van párhuzam kettejük között, de a történetük messze nem ugyanarról a csapdáról szól. Raszkolnyikov jóval fiatalabb, egész más motivációból sodródik a bűn felé. Mladen egyik napról a másikra él, mint annyian, sodródik a körülményekkel, amikor hirtelen cselekvéskényszerbe kerül. Olyan vészhelyzetbe, ahol nincs helye halogatásnak. Azonnal kell döntenie, hogy a fia életét megmenthesse.
– Mintha többről is szólna a Csapda, mint egy fia gyógyulásáért küzdő apa drámájáról…
– A szerep megformálásakor főleg Mladen személyes drámája érdekelt, de való igaz, hogy sorsa alapján mélyebb filozófiai dilemmák is felvethetők. Ki ne tenne meg bármit a gyerekéért?! De Mladen bármit tesz, bűnt követ el: vagy egy idegen, vagy a saját fia ellen. Ő az előbbit választja.
– És vajon mit üzen a társadalomról az, hogy Mladen csak bűn elkövetése árán szabadulhat a csapdából?
– A film alapkérdése talán éppen ez: szabadon alakítjuk-e életünket, vagy mindent a kényszer ural? Van-e szabad választása annak, akit a pénzszűke rabláncra ver? Minden modern társadalomban érvényes kérdések. Másról sem szól az élet, mint ránk kényszerített hajszáról pénz, információ után, politikusok döntenek a fejünk fölött, miközben azt hisszük, magunk alakítjuk a sorsunkat. Gyerekkoromban azt gondoltam, tolvajnak lenni jó, mert a tolvajok szabadok: nem futnak a pénz után. Ha szükségük van valamire, elveszik. Szabadulás a pszichés patthelyzetből Mladen történetében is csak bűn, gyilkosság árán lehetséges. A film vége alapján persze érdemes elgondolkodni, milyen áron.
– A film a Milosevics utáni Belgrádban játszódik. Mit gondol, Mladen csapdája sajátosan szerb, vagy történhetne ugyanez bárkivel, bárhol a világon?
– Bár a történet a szerb társadalom közegébe van ágyazva, a csapda lényege a pénzszűkében gyökerező kényszer. Azt hiszem, ez bárhol a világon érvényes dilemma. Mladennak reménye sincs a fia műtétéjéhez szükséges 28 000 euró megszerzésére, míg Nyugat-Európában ez még talán nem elérhetetlen. A pénz hatalma azonban ott is törvény, különbség csak a nullákban van az összegek végén.

Sorscsapda. Ólomsúlyú dráma pereg a mozikban csütörtöktől: Srdan Golubovics A csapdával nem éppen kényezteti a nézőt, a szerb– német–magyar (Kántor László részt vett a produceri munkában) film egy hétköznapi emberről szól, aki arra kényszerül, hogy szívbeteg gyermekének életéről vagy haláláról döntsön. Az életmentő műtéthez, mint ahogy az lenni szokott, irreálisan sok pénz kell, a szülők hirdetést adnak fel, a jelentkező jótevő pedig a pénzért cserébe bérgyilokra kéri a sodródó apát. Lidérces, kelet-európai film noir; nem is fekete, inkább grafitszürke antik dráma, komor és nyers bulvársztori, szociorealisztikus pillanatfelvétel déli szomszédunktól. A Nebojsa Glogovacs formálta, lassú tűzön égetett főhős erkölcsi dilemmájára nincs és nem is lehet ésszerű megoldás: megmentse-e fiának életét azon az áron, hogy ő maga gyilkossá válik? A film 2007-ben elnyerte a szófiai nemzetközi filmfesztivál nagydíját, Golubovics kiérdemelte a Go East – wiesbadeni szemle és az első Andrej Tarkovszkij Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezésért járó díját. Több mint 30 nemzetközi mustra versenyprogramjába válogatták be, félmillióan látták Szerbiában. (Muray)