Katolikus turistaház a Mátrában

Ha „ködellik a Mátra”, mint a kanásznótában, az gyönyörködtető. De ha nap süti a bükkfák acélos törzseit, az még inkább Egy felső-mátrai üdülőt ajánlok annak az olvasónak a figyelmébe, aki nem rezzen össze, ha netán a házias jellegű étkeket evés előtt-után imádkozó asztalszomszédok társaságában költi el.

AStella katolikus üdülő – Mátraszentimre Bagolyirtás nevű határában, 835 méter magasan – alkalmas arra, hogy gondtalanul felvegyük a kapcsolatot Isten teremtett világának természeti szépségeivel is. Most, az ősz közepén vagy akár télen is lehetséges ez. Csak kilépünk a jól fűtött szállóból, és máris kész magába fogadni minket a rengeteg. Turistaúton negyedóra alatt érhető el Fallóskút, a népi vallásosság fellegvára. Itt számomra mégsem a Mária-jelenésekkel és szentekkel kapcsolatos építmények-szobrok voltak a megjegyezhetők. Az fogott meg, hogy láttam – sőt a Szent Jakab-napi menetrendszerű égdörgések okairól palócosan beszélni hallottam – az ország egyetlen állásban lévő remetéjét, Széll Sándor Paszkált. Fallóskútról a Fiusom-patak völgyén visz az út előbb lefelé, majd egy mindenünnen előbukkanó, karcsú hegy – Ágasvár – ormára. Akik a bakancsos turizmus fundamentalistább hívei, ne kerüljék el a Csörgő-patak közeli völgyét, ami újabban erdőrezervátum. Itt, a Csörgő-szurdok tájékán ki lehet figyelni, miként tobzódik a természet, ha felhagynak benne minden műveléssel.
Bagolyirtásról autóval is, erdei ösvényeken is becserkészhetők a közelben megbúvó felső-mátrai falvak, amelynek törzsökös népe „fele magyar, fele tót” nyelven társalog. Legalábbis így szólnak oda egymáshoz azok az idősebb lakosok, akik összetalálkoznak gombagyűjtő körútjukon. Én a Mátraszentimréről induló Szénégetők útján elegyedtem szóba egy szlovák nénikével. Tőle gombarecepteket gyűjtöttem, a tanösvény tábláiról pedig sok információt a helyiek régi mesterségeiről. A tanösvény tábláin és másutt arról is olvashatni, hogy a tót atyafiakat egykor huták – üvegolvasztók – munkásaiként telepítették ide. Mátraszentlászlón nemsokára nagy lesz a nyüzsgés a sípálya környékén, a település másik végén található Vöröskő-kilátót is érdemes fölkeresni. Ahogyan a három falu közül a legpoétikusabb fekvésű Mátraszentistvánon a Vidróczky csárdát, mondjuk egy laktató juhtúrós-fokhagymás sztrapacskáért. Aki viszont a magyar ízeket (is) szereti, nem csalódhat a Stella katolikus üdülő konyhájában. Én még ilyen jó májas hurkát nem ettem sehol. Leginkább persze azt értékeltem nagyra, hogy a csonka ország zegzugos, panorámás tetején egyszerre lehettem otthon és egy szakadatlannak tűnő ünnepségen, melynek díszei – akkor épp – az őszi kikerics és a kéküstökű csormolya voltak.