Le velünk!

Történt pedig, hogy egy tagbaszakadt, tenyeres-talpas feminista debella emelkedett szólásra, és nekieresztette tompán kongó, a mondatok végén rekedt visításba csapó fazékhangját. „Hát téged meg mikor bíztak meg a nők, hogy az ő nevükben tépd a szádat, te génhibás fehérjehalmaz? Rémálmomban se jöjjön elő a rusnya, szőrös majompofád. Úgy vagy te nő, ahogy én rinocérosz anyától és sárga tengeralattjáró apától származó termonukleáris topmodell” – dünnyögte maga elé egy szexista hímsovén. „Ha ebből a hormonzavaros dromedárból kivonom a förtelmes tomporát meg a lavórnyi melleit, még akkor is marad rajta egy mázsa zsír” – jegyezte meg egy másik. „Ne lássam többet Lendvai Ildikót, ha nincs másfél mázsa” – tromfolt rá az előbbire egy harmadik. „Hej, de megmarkolásználak, te drabális hústorony!” – sóhajtott egy negyedik.
„Asszonyok, lányok, nőtársak, csak annyit akarok nektek mondani: le a férfiakkal! Pusztuljon az írmagjuk is! Ne menjünk lépre az aljas zsarolásaiknak! Hülye libának, gátlásos kispolgári tyúknak csúfolnak bennünket, ha nem ugrunk nyakukba dölyfös fütyijük legelső rezzenésére – és mi mindennek még! A »szerelmi szabadság« címkéjű agresszióval szembeni ellenállásunkat »berezelt prüdériának« meg »neurotikus elfojtásnak« nevezik. Tele van az utca magukat »felvilágosultnak« képzelő macsókkal, akik számára a szerelmi szabadság a férfiak kiváltságos szabadságát jelenti, és a nőké alá kell hogy rendelődjék az övékének.
Bennünket, nőket sokkal többet támadnak a nemünk miatt, sokkal inkább nevetségessé tesznek, mint bárki férfiembert a bőre színéért. A szexizmusnál, ezt jól jegyezzétek meg, bajtársnők: a szexizmusnál nincs gyalázatosabb rasszizmus.
A nő emancipációjának legelső stádiuma: láthatóvá tenni a szabadságát – legalábbis kísérletet tenni rá. Nőtársak, azt is tartsátok eszetekben, hogy szabadságunk megvívása nem csupán ökonómiai kérdés, ahogy »bölcs, derék, becses« férfiak elhitetni próbálják veletek. Az emberi faj gondjainak ökonómiai megoldása csupán kerge férfiagyakból pattanhatott elő. Ne menjetek lépre duzzadó heréjű népboldogítók mételyes szavainak! Meg ne próbáld, te szűz! Anya, ne szülj közgazdászt! Ökonómia – mi az, nővéreim? Hímtanítás a világ meggyalázásáról: az agresszivitás hittana, a fütyi katekizmusa; szolgálati szabályzat gyarmatosító martalócoknak. Az ökonómia, polgártársnők, maszkulin harcmodor: világzabáló, világrondító, a világot megerőszakoló kanok harcmodora, stratégia szemétdombokat rohamozó kakasok használatára, termeszhangyák haditerve. Ne szüljetek se közgazdászt, se politikust, se bankárt, se fegyvergyárost, se katonát. Férfiakra semmi szükség, fiút tehát egyáltalán ne is szüljetek. Ha pechetekre mégis fiatok születne, neveljetek belőle buzit, de ne fartúrót, hanem köcsögöt…
A nyelv, az emberi beszéd is keresztül-kasul meg van erőszakolva. Milyen ocsmányul militarista a férfiak kanterminológiája! »Hüvely«! »Vagina«! Nőtestvérek, tudjátok meg és borzadjatok el: vagina latinul eredetileg azt jelentette, hogy kardhüvely! Vagyis kéjkardjuk tokjai vagyunk, hágó pengéjük kapszulái, bagzó tőrük skatulyái!
A férfi agyalágyult fütyimániás: a farkával gondolkozik. Minden férfiban vérengző konkvisztádor lapul, minden férfi egy-egy Mein Kampfot szeretne megírni a farkával. Ehhez értenek, semmi máshoz: bekeríteni, meghódítani, legázolni, bevenni, szétkefélni, a romokat otthagyni, kéjgőzösen tovavonulni. A világ egyetlen hatalmas meghágandó női nemi szerv a szemükben.
Nézzétek csak a fegyvereiket, ezeket az undok falloszutánzatokat: nyilak – dárdák – kelevézek – lándzsák – kopják – gerelyek – tőrök – handzsárok – jatagánok – szablyák – kardok – puskák – ágyúk – bombák – rakéták: csupa-csupa meghosszabbított hímvessző, csupa-csupa gyilkos péniszpótlék!
A férfiak létrehozta civilizáció, kedveseim: ökológiai útonállás, egyetemes fallikus hadviselés, ejakulációról ejakulációra rángatózó örökös hadiállapot. Édes barátnőim, ne kapjon el a zendülés vad árja szózatomra! Nézzétek égbe nyúló templomaikat: az andromorf istenség hímtagjának hivalkodó szimbóluma mindahány. Nézzétek szellemük ejakulátum-építményeit! Narcisztikus fogalmi gondolkodásukat! Minden fogalmuk egy-egy kis fallosz, megannyi harci szerszám: addig szurkálnak, vagdalkoznak, döfölődnek nyálkás fogalmaikkal, míg le nem tarolnak mindent, semmi sem marad épen, ahol megjelennek. Zacskót üríteni! Fölcsinálni az univerzumot! Dugni mindenáron, a világot meg ott egye meg a fene!
Az egész létezést holmi rejtekező vaginának képzelik, és mindenáron le akarják ráncigálni a bugyiját. »Tudásvágyuk« szublimált haramia-mentalitás; behatolni, lemezteleníteni, széttágítani, belelőni, elsütni, elsülni! És kérkedő filozófiájuk is micsoda: arrogáns kanoskodás, mentális bagzás, fogalompöcseik mutogatása és rázogatása! Művészetük, pöffeszkedő tudományuk, lássátok be, minden ízében fallikus és onanikus. Mindent beragacsosítanak ondójukkal. Kéjváladékukban fuldoklik a világ.
Óvakodjatok az emberiség megváltásának csalhatatlan okostojásaitól! Nadrágban lógázó varázsvesszeik olajháborút fakasztanak a sivatagból, rakétatámaszpontot az óceánból, vért a fűszálból, könnyet a sziklából, gombafelleget a glóbuszból.
Barikádra, asszonyok! Utcakő az öntudatos nő fegyvere! Gyertek, ti háztartási rabszolgák, gyertek, ti ellőgépek! Nem fog se férj, se szerető soha kéjelegve hozzánk közeledni! Lámpavasra minden hímet! Le a farokraták világuralmával! Le a hímek zsarnokságával, le a rohadt bankrendszerükkel, a mocskos érveléseikkel, a fütyiagyúságukkal, a militarizmusukkal! Le a péniszközpontúság nemzetközi maffiájával! Éljen a rendetlenség, az elmosódottság, a ködösítés, a kelekótyaság, a rögtönzés! Éljen a leszbi…
De mi ez? Miért csak férfiak hallgatják a mondókámat? Ráadásul folyton röhögnek, közbetapsolnak és zajosan helyeselnek: »Úgy van! Szégyen és gyalázat! Jól mondod, husi! Le velünk! Éljenek a nők! Szeretünk benneteket, még téged is, te elvetemült zsírzsák…«”