Alföldi Róbert nagy lehetősége

Lucifert játszott emlékezetesen a Tragédiában, akár Major Tamás, s most hozzá hasonlóan nagy az esélye, hogy ő legyen a Nemzeti Színház főigazgatója. Az ördögszerep egyébként közel áll hozzá: szeret provokálni, talán élvezi is a kiváltott megbotránkozást. Ugyanakkor rendkívül érzékeny, gesztusaiban van valami a játékos és ösztönös gyermekből.

Története részben népmesei: mélyről jött, állítólag már karonülőként színész akart lenni. Most negyvenéves. Mögötte számos híres alakítás, több sikeres és kevesebb sikertelen színpadi és filmes adaptáció. Rendezte a Koldusoperát, a Szentivánéji álmot, A vihart, a Hamletet, Az ügynök halálát, a Stuart Máriát, a Csárdáskirálynőt, A kékszakállút, hogy csak néhányat emeljünk ki közel negyven színházi produkciójából. (A Cseresznyéskert viszont a kritikák és az előadások számát nézve úttévesztésnek bizonyult.) Filmet készített a Micimackóból, Bartis Attila A nyugalom című, elismerést kiváltó könyvéből. Emellett fest, nemrég nyílt kiállítása.
– Az elmúlt időszak felmérhetetlen történelmi változásai, paradigmaváltása miatt is szükséges egy új Nemzeti Színház-koncepció megvalósítása – válaszolta kérdésünkre Nagy András író, az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum igazgatója, a pályázatokat véleményező kuratórium tagja. – A Nemzeti feladata, hogy a tágan értelmezett magyar sorskérdéseket tartsa a figyelem középpontjában, egyszerre alapozva a nemzeti klaszszikusok mellett a modern magyar és nemzetközi drámairodalomra.
Alföldi Róbert koncepciójáról egyelőre nem sokat tudunk. Anynyit csupán, hogy a társulat megtartása mellett a határon túli magyar színházak és a vidéki színházak rendszeres vendégszerepeltetése a cél. Ez mindenképpen üdvözlendő; szívesen látnánk többször Pesten például a kolozsváriakat, olyan színvonalú előadással, mint amilyen a Hosszú péntek volt.
Kétszer pályázott különböző színházak vezetésére – sikertelenül. Tavaly viszont a Bárka társulata egyhangúlag őt akarta igazgatónak. Sokak szemében éppen ezért cserbenhagyásnak tűnhet, hogy alig egy év után faképnél hagyja a társulatot. Hasonlóan polarizálja a színházi világot a kereskedelmi tévék műsoraiban való szereplése.
– Nehéz valakinek egy kommersz reggeli műsorban való szereplés után méltó módon képviselnie azt a művészi színvonalat, amelyet a nemzet első színházának vezetése megkövetel – teszi hozzá Nagy András. E megfogalmazás rokon lehet a minisztérium elvárásával is, hiszen a Nemzeti Színház főigazgatója aligha vezethet bugyuta tévéműsorokat, és nem lehet sztárja egy olcsó hangolású, gyűlölködő kereskedelmi tévéshow-nak.
Nemrégiben egy erdélyi magyar újságnak Alföldi ezt mondta: „Itt nőttem fel, ez a hazám. Az én foglalkozásom nagyon erősen kötődik ehhez. Nemcsak a nyelv, hanem a kultúra is. Én nem tudok máshol élni. Ha két hétig vagyok távol, már megtébolyodok. Ide vagyok beágyazva, itt lett életem, itt tanultam olvasni. Mit csináljak? Nagyon nagy pech.” Szavai közelebb vihetnek nemzetfogalmának megértéséhez, koncepciójának árnyalt értékeléséhez.