Az elhazudott nyugdíjegyezmény

Gyurcsány Ferenc és a szocialisták a 2004-es népszavazási kampányban Le Pen, Haider szélsőjobboldali „érvrendszerével” uszítottak a határon túli magyarok állampolgársága ellen. A betelepülők elveszik a munkahelyeket, letörik a béreket, összeomlik az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer. Amit Le Pen és Haider a más nemzetiségű bevándorlókkal kapcsolatban hirdetett, azt Gyurcsányék saját nemzettársaikkal szemben fogalmazták meg.
Ennek a kampánynak azonban volt egy különösen gyalázatos és rendkívül aljas, már-már elfeledett epizódja. Az MSZP kampányában a nyugdíjasok meggyőzése érdekében kiemelt hangsúlyt kapott, hogy ha a határon túli magyaroknak állampolgárságuk lesz, akkor összeomlik a magyar nyugdíjrendszer, és jelentősen csökkenni fognak a nyugdíjak. Az akkor hatályos egyezmény ugyanis azt tartalmazta, hogy az az ország köteles fizetni a nyugdíjat, ahol a nyugdíjas él, de tárgyalások folytak a román féllel azért, hogy az európai gyakorlatnak megfelelően az az ország fizessen, ahol a munkavállaló nyugdíjjárulékot fizetett.
A Fidesznek a Romániában kormányon lévő RMDSZ súgta meg, hogy a tárgyalások gyakorlatilag befejeződtek, és minden fontos kérdésben megszületett az egyezség, és ezt már írásos formába is öntötték. Ezt követően sikerült is megszereznünk a nyugdíjegyezmény szövegét, ami akkor már szeptember óta tárcaközi (!) egyeztetésen volt. 2004. október 12-én Áder János napirend előtti hozzászólásában erről így beszélt: „Önök hetek óta azzal riogatják a nyugdíjasokat, hogy a kettős állampolgárság megadása veszélyezteti az ő nyugdíjukat. Itt van a kezemben a kormány előterjesztése. Kész a megállapodás Romániával. A nyugellátást a román fél fogja folyósítani, még egy Magyarországra való esetleges áttelepülést követően is. A sürgősségi egészségügyi ellátásuk költségét is a román fél fogja viselni. Kész a kormány határozatának tervezete. Hadd idézzek ebből három gondolatot: A kormány hozzájárul a Magyar Köztársaság és Románia közötti egyezmény aláírásához. Felhatalmazza az egészségügyi minisztert, hogy az egyezményt aláírja. Felhívja a külügyminisztert, hogy az aláíráshoz szükséges meghatalmazási okiratokat adja ki. A megállapodásból az következik, hogy a magyar adófizetőknek az esetleg áttelepülő nyugdíjasok egy fillérébe sem fognak kerülni. Miniszterelnök úr! Távollétében is felszólítom önt, kérjen bocsánatot Magyarország minden polgárától, mert egy hazug kampánnyal akarja befolyásolni a döntésüket! Kérjen bocsánatot, mert a hazug kampányával az anyaországi magyarokat akarja szembeállítani a határon túli magyarokkal!”
Tudjuk, hogy Gyurcsány Ferencet és kormányát nem olyan fából faragták, hogy elpiruljon, ha hazugságon kapják. Mit tettek? Gátlástalanul hazudtak tovább. Hiába mutatta fel Áder János a parlamentben a tárcaegyeztetésen lévő szöveget, továbbra is azt állították, nincs megegyezés, és igenis összeomlik a nyugdíjrendszer. Ezután fordultam több erdélyi politikus és újságíró ismerősömhöz, hogy szerezzék meg romániai illetékesek nyilatkozatát a nyugdíjegyezmény módosításáról. Sógor Csaba javaslatára hívtam fel telefonon Szatmári Tibort, az RMDSZ budapesti irodavezetőjét, hogy segítsen ebben. (A titkosszolgálat, mint később kiderült, Szatmári összes beszélgetését rögzítette!) Az RMDSZ gyorsan lépett. 2004. november 30-án a román fél megerősítette, hogy a magyar kormány hazudik. Camelia Hristea, a román országos nyugdíjpénztár kétoldalú egyezményekkel foglalkozó főosztályvezetője az MTI bukaresti tudósítójának azt nyilatkozta, hogy véglegesíthető formában van a román–magyar nyugdíjegyezmény szövege, és a felek az európai uniós jogszabályoknak megfelelően már megállapodásra jutottak.
Aznap este felhívott Szatmári Tibor. Elmesélte, hogy Szabó Vilmos, a Határon Túli Magyarok Hivatalát felügyelő államtitkár telefonon felhívta, és magából kikelve kiabált vele, amiért ezt a nyilatkozatot kiadták az MTI bukaresti tudósítójának. (Szerintem az őszödi beszédhez hasonló botrányt jelentene, ha a titkosszolgálat nyilvánosságra hozná ezt a beszélgetést.)
Szocialistáinkat különleges anyagból gyúrták, mert másnap Göncz Kinga családügyi miniszter szemrebbenés nélkül közölte sajtótájékoztatóján, hogy nincs még megállapodás, majd hosszasan ecsetelte, hogy ha évente 26 ezren települnének át, akkor 2005-ben 41, 2006-ban pedig 65 milliárd forint lenne a pluszkiadás, ha 52 ezren, akkor 62 milliárd, illetve 109 milliárd forint. Döbbenetes, de ez a Göncz Kinga ma Magyarország külügyminisztere. 2004. december 5. óta tudjuk, hogy bár több volt az igen, de nem született az Országgyűlést kötelező döntés az állampolgárság biztosításáról.
Egy év sem telt el, és 2005 októberében szép csendben aláírták a román–magyar nyugdíjegyezményt. Azt, amit 2004 októberében Áder János felmutatott a magyar Országgyűlésben. A Gyurcsány-kormány az adventi csendben, a karácsony előtti utolsó szavazási napon, 2005. december 19-én merte az Országgyűlés elé terjeszteni ratifikálásra. Németh Zsolt akkor a következőket mondta: „Ez az egyezmény, amit most tárgyalunk, ugyanaz az egyezmény, amiről tavaly december 5-ét megelőzően tudomást szereztünk. Ez az az egyezmény, egy corpus delicti, egy bűnjel, amely önmagában, a puszta léte által leleplezi azt a kampányt, amely próbálta a magyar állampolgárokkal elhitetni, hogy a határon túli magyaroknak az állampolgársága a magyar nyugdíjrendszer összeomlásával fenyegetne…”
Vojnik Mária államtitkár védekezni se próbált, a következőt válaszolta: „Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a szociális biztonsági egyezmények tartalma és formája a horvát–magyar, a horvát–szlovén, a horvát– bolgár és a horvát–román szociális biztonsági egyezmények esetén az európai közösségi tanács irányelvének megfelelően azonos. Ezért tehát a legteljesebb mértékben örülök annak, hogy fideszes képviselőtársam nem talált tartalmi kifogásolnivalót a kétoldalú szociális biztonsági egyezmény egyikének a szövegében sem.”
Ezt az arcátlanságot Áder János sem hagyhatta szó nélkül: „Azért kértem szót (Kiss Péter: Sajnáljuk!), mert egyszerűen vérlázító, államtitkár aszszony, amit ön itt megengedett magának. (Felzúdulás az MSZP soraiban, taps az ellenzéki pártok soraiban.) Egy évvel ezelőtt, amikor a népszavazási kampány zajlott, ennek a most előttünk lévő szövegnek a tervezete a kezünkben volt, és bármikor az Országgyűlés elé terjeszthető lett volna. Mi akkor is támogattuk volna. (Dr. Katona Béla: Akkor meg mi a baj?) Akkor önök azt mondták, hogy ez még csak egy olyan tervezet, ami még a következő hónapokban sokat változik. Összehasonlítottuk az egy évvel ezelőtti szöveget és a mostanit. Az égvilágon semmit nem változott. Önök a népszavazási kampány keretében szórólapok százezreit szórták ki az országba. (Kiss Péter: Nem! Százmillióit!) Választási újságok százezreit juttatták a postaládákba, hogy a határon túlról érkező magyarok tönkreteszik a nyugdíjrendszert és az egészségügyi ellátórendszert… Most önök hirtelen megokosodtak és az európai uniós követelményekre és normákra hivatkoznak… A legkevesebb, hogy ön a kormány nevében, Gyurcsány Ferenc nevében, mert ő most nincs itt, megköveti a határon túli magyarokat, megköveti a magyarországi állampolgárokat, bocsánatot kér az egy évvel ezelőtti hazug kormánypropaganda miatt.”
Vojnik Mária nem kért bocsánatot, és az Országgyűlés ratifikálta az egyezményt.
Erre a történetre alig emlékszik valaki, mivel a média és a balliberális értelmiség elhallgatta a botrányt (biztos csak a karácsony miatt), a jobboldal pedig nem akarta állandóan feltépni december 5. fájó sebét. Az, hogy a kormány eldugjon, letagadjon egy egyezményt, és később írja alá és léptesse hatályba csak azért, hogy ezzel riogasson és egymásra uszítson embereket, elfogadhatatlan aljasság. A magyar nemzeti érdek – költségvetési szempontok alapján is – a nyugdíjegyezmény mielőbbi ratifikálása lett volna. Némi politikai haszonért azonban egyszerűen elárulták a nemzeti érdekeket. Ráadásul Gyurcsány Ferenc erre a tettére éppen olyan büszke, mint a 23 millió román beözönlésével riogató, idegenellenes érzelmekre alapuló kampányötletére. A történtek után tisztességes ember semmilyen közösséget nem vállalhat Gyurcsánnyal, Göncz Kingával és azokkal, akik ebben a kampányban tevékenyen részt vettek. Ha egy nép erkölcstelen gazembereket ruház fel közhatalommal, majd erkölcsi megfontolás nélkül támogatja őket, az mindig visszaüt. Gyurcsány Ferenc gátlástalan kalandorpolitikájának a következményeit most már Magyarországon is mindenki a saját bőrén érezheti. A romániai magyarság Románia EU-csatlakozásával hozzájutott azoknak a jogoknak a döntő többségéhez, amelyeket mi három éve megtagadtunk tőlük. Ellenben ha Magyarországon szétnézünk a gazdaságban, az oktatásban, az egészségügyben, akkor láthatjuk a 2004. december 5-i kampány valódi következményeit. Magunk alakítottuk a sorsunkat, és most Gyurcsánnyal vezeklünk…

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)