Sajólád csak csepp a tengerben

A sajóládi 190 hektáros ligeterdő eltűnése csupán csepp a tengerben ahhoz képest, hogy éves szinten több tíz millió forintos veszteséget okoznak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a fatolvajok. Az egybefüggő erdőkben helyenként futballpályányi területeket tarolnak le az immár megélhetési jelzővel illetett bűnözők, ám egyelőre úgy tűnik, majdhogynem megállíthatatlan a folyamat, ráadásul az illegális erdőirtás üzletszerű méreteket öltött – fogalmazott tegnap Cserép János, az Északerdő Zrt. vezérigazgatója.

Körülbelül fele-fele arányban oszlik meg az állam, illetve magánszemélyek között a kétszáztízezer hektárnyi borsodi erdők tulajdonjoga, de míg az Északerdő Zrt. őrző-védő cégekkel vigyáztatja értékeit, addig a magánszemélyek szinte tehetetlenek a tolvajokkal szemben – mondta Cserép János. Megjegyezte: az európai uniós Natura 2000 szervezet 2004-ben, a közösséghez történt csatlakozásunk után kezdte el a természetvédelmi tevékenységet, ám a vezérigazgató hozzátette, Sajólád falopási ügye a rendszerváltás óta súlyos probléma. Védettségről csak 2004-től lehet beszélni, azóta és korábban is az illetékes erdészeti társulás kezelte az erdőt üzemterv alapján. Cserép János emlékeztetett: a nagyarányú fapusztulás következtében a sajóládi vízművek ellen pert indítottak, viszont a jogi lépésektől még nem gyógyult meg a 190 hektáros liget, amely tájidegen fafajokkal szintén bővelkedett. A sajóládi erdő pusztulása nem három év, hanem csaknem két évtizedes folyamat része volt, ugyanakkor Cserép János megjegyezte: megtörtént a hiánypótlás, és amennyiben a tiszántúli természetvédők alaposan körültekintenének, látnák, hogy újratelepítették a sajóládi ligeterdőt.
– Itt kell megjegyeznem – mutatott rá –, hogy Sajólád térségének településein mintegy tízezer roma él, és közülük jó néhányan elsősorban magáncélra, másodsorban eladásra lopják a fát, ám ugyanez a helyzet az Északerdő Zrt. egész területén. – Ezek az emberek szép lassan hazahordják a fát, majd otthoni darabolás után értékesítenek, legalábbis az eddigi tapasztalatok, valamint rendőrségi eljárások ezt a tényt támasztják alá – közölte a vezérigazgató. Sajóládon vasárnap délelőtt majdhogynem üresek voltak az utcák, viszont az a néhány ember, akivel találkoztunk, elismerte: a faluban üzlet az illegális fakereskedelem. Úgy vélik, ezt az „iparágat” senki sem képes felszámolni, mivel nem állíthatnak minden tolvaj mellé egy-egy rendőrt. Az volna a megoldás, ha a Sajóládon, Girincsen, Ónodon és a többi fertőzött faluban megvizsgálná a hatóság, hogy ki mivel tüzel, és amennyiben valaki fát használ a fűtéshez, számlával kellene igazolnia annak származását. Többen a rendszer hibájául rótták fel a falopást, mert ma a romáknak mindent szabad, ők ugyanis tudják, hogy egyszerre mennyi fát szabad ellopni a szabálysértés keretein belül. Ügyesek, óvatosak, ráadásul szociális helyzetüknél fogva még az esetleges bírságot sem fizetik ki, legfeljebb az önkormányzatot értesítik a hatóságok a tettenérésről, továbbá a bírság mértékéről.
Papp Gyula, az Északerdő Zrt. vezérigazgató-helyettese elmondta, Borsod-Abaúj-Zemplén területének mintegy huszonhat százaléka, több mint 210 ezer hektárnyi az összefüggő erdőterület, amelynek csaknem fele magánkézbe került a kárpótlás idején. A miskolci székhelyű állami társaság 108 ezer hektáros birtok vagyonkezelője a megyében, valamint a Hortobágy térségében, a 108 hektárból 103 ezer hektárnyi területet borít erdő, a többi szántó, rét, illetve legelő. Papp úgy fogalmazott, az általuk művelt erdők mintegy hatvan százaléka természetvédelmi vagy tájvédelmi körzethez tartozik, ám a nem védett negyven százalék is hatalmas nemzeti vagyont képvisel. A Bükki Nemzeti Park, az Aggteleki Nemzeti Park, a Zempléni Tájvédelmi Körzet, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park különösen védett terület, felbecsülhetetlen eszmei érték, de az alacsonyabb fokozatú besorolásba tartozó, negyvenszázaléknyi erdőterület mérete és értéke szintén számottevő. Ő is, mint felettese, összefogást sürget, mert úgy véli, a jogi lépések kevesek az erdőirtók megfékezésére.