Újmódi mese

A többmázsás láda hatalmas zajjal esett a repülőtér betonjára. – Józsi, az istenit, figyejjé’ má’! – hallatszott a daru felől fújó szél nyomában. A láda oldala engedett, s egy borzadályos anakonda siklott ki szűk szállítóketrecéből, majd villámgyorsan eltekeredett a közelből. – Te hülye – folytatta a hang –, mit ejtettél el? Ennek még súlya sincs! – és hallatszott, amint belerúg a ládába. – Amúgy mi lehet ebben? Mosdatlan görény? – Nem tartozik rád – replikázott lyukas kezű Józsi, majd mindketten eltűntek a repülőtér mozgalmas hétköznapjaiban.
Az anakonda kinyújtózott, gyönyörködött mintegy tízméteres izomzatában, majd két dologra koncentrált: eljutni Budára, és enni valamit.
A buszon felpréselte magát a hátsó traktusba, az első sikolyt belefojtotta egy rémült utasba, s ha már így adódott, kipattintotta az állkapcsát, majd komótosan falatozni kezdte. A többiek kővé dermedve bámultak, a busznak sem felszállója, sem leszállója nem volt a végállomásig, akik később visszaemlékeztek, azok megesküdtek a saját életükre, hogy senkit és semmit nem láttak. Az óriáskígyó vígan tekergett a kerteken át, befalt még néhány kutyát láncostól, és az egyik konyhában kiitta a hűtőből a tejet. A háziasszony fülrepesztő sikításokkal tarkítva hívta a rendőrséget: – Kígyó? Nagy kígyó? Vér folyt? Pisztoly, puska, kés? Sajnáljuk, de akkor nem mehetünk! Talán tessék az állatkertet… – Az állatkerti ügyeletes udvarias volt, de sajnálkozva mondta, hogy az évi kígyókeretüket a kormány nullára csökkentette: sem eszközük, sem oltóanyaguk nincs. Még egy gyíkot sem tudnak befogni.
Anakondánk közben egy buszmegállóhoz érkezett, és alaposan megritkította a hegyi járatra várakozók létszámát. Az egyik utas egy bankautomata fülkéjébe menekült – ezeken még a T-rexek fogai is kicsorbulnak –, és onnan telefonált a mentőkért. A mentők száma sokáig foglalt volt, a diszpécser információja szerint minden kocsijuk fuvarban, de ajánlhat egy magánmentőt, néhány ezer forintért kimegy oda. Aztán óvatosan megkérdezte: a kedves telefonáló nem volt véletlenül bentlakója az OPNI-nak? A nagy megrázkódtatás, a bezárás híre, ugye, érdekes dolgokat hoz ki a pszichéből.
Az óriáskígyó a világon sehol sem érezte magát olyan jól, mint itt, ahol mindenki ínycsiklandóan kedves és készséges. Ezt bizonyítja, hogy kiment egy focimeccsre, ahol az ülések alatt kezdett garázdálkodni: azt képzelte, az emberek összefognak, és agyonverik. Hideg szívével melegen tapasztalta, hogy senki nem ordította a szomszédjának: Vigyázz, kígyó! Így hát némán falt fel egész sornyi szurkolót, akik még az anakonda gyomrában is arra gondoltak: Rá…tam, de a mellettem ülők is.
Kezdett idollá válni: a szabadság, függetlenség, az őszinte élet jelképe lett, néhány ultrabanda felvette a nevét: az együttes tagjai fekete pikkelyekben, sárga fogakkal hadonásztak a színpadon. Egy idő múlva az anakonda beköltözött egy budai villába, de nem fizette ki a vételárat, ezért beperelték. A legjobb ügyvédet fogadta meg, aki szakértő meghallgatását kérte. A szakértő, miután az anakonda néhány haragosát eltette láb alól, bebizonyította, hogy a vevő példás életet élő lábatlan gyík, aki a légynek sem tudna ártani, nemhogy ezeknek, akik uzsoraárat kértek egy alapjában véve kígyóveremnek is alkalmatlan épületért.
Az anakonda rövidesen úgy döntött, ott a helye a Parlamentben. Mire megválasztották, alig maradt ellenfele. Tanácsadói javaslatára nevet változtatott: Árva Nyuszika, állt a névjegyén. S mivel ateista volt, nem kérdés, hogy melyik pártot erősítette.