Üres tányér, üres színpad

Jókai Mór Az arany ember című regényét állítja színpadra az Egri Gárdonyi Géza Színház társulata, amelyet elsőként ma este láthat a közönség. A magyar irodalom méltán legelismertebb regényét, Timár Mihály történetét Magyar Fruzsina dramaturg átdolgozásával Blaskó Balázs rendezte.

Felvetődik bennünk a kérdés: Vannak-e még Timár Mihályok? Blaskó Balázs, az előadás rendezője a kérdésre József Attila soraival válaszol: „Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis!” – Jókai Mór arany emberének társadalma, s a mai együttélés között párhuzamot lehet vonni – mondja a rendező. A romantikus regényen túl olyan társadalmi háttere van a műnek, amely kísérteties hasonlóságokat mutat a mával. Egy velejéig korrupt világ, amelyben az érvényesülésnek csupán fekete útja van, hiszen mindent a pénz mozgat. – Ebben a környezetben hogyan tud az ember gyermekkori ideáljának megfelelni, s aszerint cselekedni – kérdezi Blaskó Balázs.
Halk instrukciók érkeznek a jelzésszerű díszletek között várakozó színészek felé, majd a munkafénynyel bevilágított színpadot fúrógépek hangja borítja el. A bemutató előtt pár nappal a társulat már nem cincálja darabokra a művet, nagy levegőt vesz, rápillant a súgóra, és az elejétől a végéig eljátssza. – Sok türelem kell önmagunkhoz és egymáshoz, máskülönben nem működik – árulja el a titkot Blaskó Balázs. A fagerendák között a színészek koncentráltan, teljes azonosulással játszanak, üres pohárból isznak, üres tányérról esznek és festék nélkül festenek. A feszültség jelei a játékukon ugyan nem mutatkoznak, de a pillanatnyi kizökkenésükből azért észrevehetők. Ezekben a percekben kiszakad a feszültség, a verejtékes munkahangulat megtörik, majd pár másodperc kacagás után minden folytatódik. A pódiumra helyezett fúrt-faragott furnérlemezek, a piros szigetelőszalaggal jelzett színpadszél sejtetik a díszlet összetettségét, amely egy tengerrel körbevett hajót ábrázol. – A hajó lehet bármi – mondja a rendező –, ha konkrétan nézzük, a Szent Borbála, de szimbolizálhatja életünk hajóját is, amellyel utazunk a boldogság felé a tengeren. A regény főszereplője, Timár Mihály ugyanis a 19. században, de még a 22. században is a boldogság keresésének, a tisztesség megőrzésének, egy önmagában és önmagával vívódó személynek a megtestesítője lesz. A főszerepben Hüse Csaba látható, akit eddig zenés-táncos alakításairól ismert az egri közönség. – Jó fülű embernek tartom magam, akit a zene minden szerepformálásban megsegít. Az arany ember prózai szerepénél viszont a próbák alatt alakult ki a belső ritmus, a zene. Elsőre mindenki azt gondolná, hogy ez lassú, romantikus muzsika, de nem így van. Ami bennem keletkezett, sokkal inkább erőteljes, pergős dal, wagneri szimfónia – vélekedik a színész. – Timár Mihály alakításakor két kérdés maradt megválaszolatlanul, s ha élne Jókai, szívesen beszélne vele – árulja el a művész. – Az első kérdés, hogy tudjuk, szerelmet vásárolni lehetetlenség, de akkor mégis miért próbálja meg a főhős? Végezetül pedig, hogy nyerhet-e feloldozást egy olyan ember, aki a saját boldogságkeresése közben tönkretesz és átgyalogol olyan embereken is, akiket szeret?