A legkisebb gyerek is tud imádkozni

Az esztergomi cigány telep közepén áll – Magyarországon egyedülálló módon – a Határtalan Szív Alapítvány által működtetett Mi Házunk. Itt katolikus szellemben, szociális munkával, iskolarendszeren kívüli tanórákkal, foglalkozásokkal segítik a családok életét. A gyermekek internetezhetnek, a családok mosathatják a ruháikat, sőt akár tisztálkodni is tudnak. Ezen a helyen összpontosul mindaz, amit a családok viskóikban nem képesek megteremteni maguknak.
A cigány telep és a magyarok által lakott utcák közel esnek egymáshoz. Mégis érezhető a két közösség részéről megnyilvánuló távolságtartás. Mintha csak láthatatlan fal választaná el őket egymástól, amelyet ugyan senki sem lát, de mindenkinek határozott tudomása van róla.
Melinda és családja fogad otthonukban. A telepi rendezetlen viszonyok után meglep, amit a csöppnyi házukban tapasztalok. A konyhában, ami egyben az előszoba is, kellemes meleg van. A helyiség közepén egy nagy asztal három székkel. A konyha és a szoba között egy cserépkályha tölt be kettős feladatot; melegít, és egyben elválaszt. A fénytelen szobában a szekrénysoron, ágyakon kívül egy hatalmas plazmatévé: ablak helyett ablakot nyit a világra. A sarokban számítógép.
Melinda leültet bennünket és üdítővel, kávéval kínál. Férjével két gyermeküket nevelik itt. Párja, Sanyi kezdő vállalkozó, ő pedig a Határtalan Szív Alapítvány által, a telepen működtetett Roma Tanodában mentorként tevékenykedik.
– Milyen ételt kért a párod az ünnepekre?
– Lecsós tésztát kért.
– De hát az nem is ünnepi étel!
– Ő azt akarja. Tudod, ők ezen az ételen nőttek fel. A cigányok szívesen készítik az olyan ételt, amibe paprika és paradicsom kell. Ilyen a lecsós tészta, lecsós pörkölt, gulyás. Jóformán akármit főznek, ha csak lehet, beleteszik a paprikát és a paradicsomot. A metélten kívül készítek káposztafélét, olyan savanyított káposztalevélbe töltöm a húst. Rántott húst is készítek és bejglit sütök.
– Anyagilag megterhelő lesz a karácsony?
– Mondhatjuk.
– Milyen ajándékot kértek a gyerekek a Jézuskától?
– A lányom nyomtatót kért, amit jó előtte megvettem, hogy működik-e. A kisfiam játékot.
– Te milyen ajándékban reménykedsz karácsonyra?
– A lányom mondogatja, hogy vesz ezt-azt. A Sanyitól tavaly kaptam egy arany karkötőt. A cigányok nagyon adnak az aranyra, de nekem valahogy nem jön be.
– Ez a karkötő itt a kezeden arany?
– Igen. Nekem amúgy sok aranyam van, de évente talán kétszer fordul elő, hogy felveszem. Amikor valamilyen ünnepség van, meg kell mutatni, hogy van nekünk is. Akik a legszegényebbek, azoknak is van aranyuk. Sokan vannak úgy a telepen, hogy a házukba nem lehet bemenni, de arany, az van.
– Úgy értesültem, hogy Fehér Karácsony címszó alatt, épp a két cigány telep között, magánterületen került sor egy rendezvényre. A helyi cigány kisebbségi önkormányzat egyik képviselője az üggyel kapcsolatosan azt is elmondta, hogy mindvégig a rendőrség biztosította a helyszínt, atrocitásra nem történt. Tudtátok előre, hogy ilyen rendezvény lesz a hét végén? Hogy érintette ez a cigány telepen élőket? Megzavarta az adventi időszakot?
– Megmondom az igazat, én egész héten át lélekben készültem a rendezvényre. De aznap nem foglalkoztam vele. Eszemben sem volt. Viszont egyesek egész éjjel nem mertek aludni, valakik kutyával védekeztek az esetleges támadások ellen. Azt tudtam, hogy rendőrök voltak ott kisbuszokkal, és hogy készültek rá. Ebben bíztam.
– Mi van akkor, ha ti feldíszítitek a karácsonyfát, van bőségesen étel-ital az asztalotokon, és kiderül, hogy itt a telepen egy családnak minderre nincs pénze?
– Biztos, hogy összedobnánk nekik. A hétköznapokban, ha nincs mit enniük, és jönnek kérni, még akkor is adunk. Bőségesen főznek a cigány asszonyok, és viszik egymásnak az ételt. Itt mindenki megteszi a magáét ünnepekkor. A hétköznapokon nagyon nehezen élnek, de ilyenkor nem érdekli őket, még az sem, hogy tartoznak. Kitesznek magukért. Készülődnek az ünnepekre, mennek kéregetni. Nincs olyan, hogy valaki éhezik. Vannak a cigányoknak negatív dolgaik, például az, ahogy a gyermekeiket házasítják, de vannak pozitív tulajdonságaik is. Ezt csak akkor tudja meg bárki is, ha köztük él.
– Tudnál különbséget megnevezni a cigányok karácsonya és a magyarok karácsonya között?
– Az ünnepi étel tekintetében bőségesebb a cigányok karácsonya. Sokat költenek ételre. De hogy a család minden tagjának külön ajándékot vegyenek, az nem annyira jellemző. Mindig megoldják, hogy karácsonykor legyen pénzük, ha kell, kölcsönkérnek. Azért ők is tudják, hogy a karácsony az a gyermekek ünnepe, róluk szól, és nekik kell örömet okozni. Biztos a gyerekek is örülnének a nagy ajándékoknak, de annak is, hogy egyáltalán van karácsonyfa, és hogy feldíszíthetik. Ez nagyon nagy dolog nekik. Itt, a telepen karácsonykor minden cigány átmegy a másikhoz megnézni, hogy milyen fája van.
– Elmennek az éjféli misére az emberek a telepről?
– Szerintem nem. Érdekes, mert volt nálunk egy püspök, aki nem a templomban beszélt, hanem a tanodában. Erre az alkalomra az összes cigány eljött. Nagyon szívesen hallgatták, ahogy a karácsonyról, Jézus születéséről beszélt. A gyerekek és a felnőttek is élvezték. Egyszer kellett csak szólni nekik, máskor, ha a védőnő jön, akkor ötszöri hívásra sem jönnek el. Erre meg jöttek, jóformán maguktól.
– Akkor lehet, hogy azzal van problémájuk, hogy a templomba kell menniük, és ott be kell tartani bizonyos szabályokat, szokásokat? Esetleg nincs alkalomhoz illő ruhájuk?
– Fel tudnak ők szépen öltözni. Ha például közeleg egy esküvő, akkor is meg tudnak jelenni. Betlehemezni nem járnak a gyerekek. Az viszont tény, hogy a legkisebb gyerek is tud imádkozni. Tudja a miatyánkat és az Üdvöz légy, Máriát.