Imádságos éhségsztrájkkal tiltakozva

A két jezsuita atya, Vértesaljai László és Hofher József karácsony előtt megkezdett éhségsztrájkja igazi karácsonyi ajándék volt a közömbösségbe sokszor belefulladó embereknek. Felrázó ez a száraz vértanúság, hiszen az igazságért való kiállás miatti bebörtönöztetés után a legkeményebb dolog végigcsinálni csaknem egy hónapot. Mindig a tanúság, vértanúság volt az, ami az elmúlt két évezredben előre vitte igazán az egyházat, így az európai történelmet. Legyőzni önmagam nem önmagamért, hanem az igazságért, másokért úgy, hogy nem várhatok cserébe az emberektől hálaként mást, mint gúnyos mosolyt. Az egyetemes egyház egyik nagy feladata a krisztusi tanításnak megfelelően az emberek hitbéli és erkölcsi nevelése, hogy teljes mértékben ráhagyatkozhatunk a Jóistenre. Ugyanakkor a kereszténynek célja kell, hogy legyen, a földi életben való boldogulás is a földi élet megszentelése a siker által is, amit mindig becsületesen próbál elérni. Ezt a kettős célt jól fejezi ki Loyolai Szt. Ignác jelmondata: „Úgy, dolgozz, mintha minden Rajtad múlna, de úgy bízz Istenben mintha minden Rajta múlna.” Nyilvánvaló, hogy az egyetemes egyház lelkipásztorai nem tudnak mindenben szakmaspecifikusan beleszólni. Nekik a gyűlölködők „jobbá szeretése” (Böjte Csaba) a fő feladatuk a krisztushitről való tanúságtétel által. Tették ezt, teszik ezt miértünk, laikusokért.
De amikor égbe kiállt a hazugság és erkölcstelenség, ahogy ez a jelenkor Magyarországán van, akkor lépnek. Léptek most is a legkiszolgáltatottabbakért, a betegekért, a nincstelenekért, példát mutatva nekünk. Valóban olyan mértékben kering a gonosz lélek ma Magyarországon és ez éppen a kormányoldal politikai cselekedeteiben látszik meg legjobban, hogy ezt már csak imával és böjttel lehet kiűzni, ahogy Jézus urunk tette.
Hogyan működik mindez? Rajtunk keresztül. Ne képzeljük azt, hogy sok százezer imádkozó és böjtölő hatására a Jóisten kiveti a lasszóját, magához von vele pár vezető politikust, és megfenyegeti őket, ha nem cselekednek jót és hazudnak, akkor pokolba jutnak. Az is nyilvánvaló, hogy a nemzet átlagos kollektív politikai emlékezete körülbelül három hónap. Ennyi idő alatt félre lehet vezetni annyi szavazót, hogy elégséges legyen a választási győzelemhez. Ez az utóbbi két alkalommal bebizonyosodott.
Tehát szabadságunkat, boldogságunkat nem a politikától remélhetjük, sem a gazdaságtól (fogyasztástól), de még nem is a kultúrától. Kizárólag az igazság tesz szabaddá, a szabadság tesz igazzá minket, ezt pedig abban érhetjük el, aki megváltotta az emberiséget, vagyis Krisztusban. Ha az ország jobban tud Krisztus felé fordulni, ahogy azt karácsonykor rendre megteszi, akkor lesz kollektív emlékezete, és lesz örömteli politika. Lesz jó gazdasága, lesz jó kulturális élete. Jelenleg hazánkban valahogy úgy élünk, mint a Gulagon éltek a foglyok. Olaffson Placid atya elmondta, két évig tartott, amíg nagyon rosszul élte meg a rabságot. Abban a pillanatban, hogy rájött arra, hogy Istennek mi a célja vele, mármint az, hogy hitet és erőt adjon a foglyoknak, attól kezdve nem volt problémája. Örömmel tette ezt. Nekünk is fel kell ezt ismerni, bátor örömmel kell hirdetni az evangéliumi tanítást környezetünkben, kis földi sugárzó adóként, és akkor a média sem lesz probléma. „Ha elítéljük az embereket, nincs időnk szeretni őket”, mondta Teréz anya.
Nincs időnk örömöt adni, ha haraggal élünk a szívünkben. Az éhségsztrájkoló Vértesaljai atya oly szépen mondta ezt el szent indulattal pár napja a Hír TV-ben. Valóban az érted haragszom, nem ellened gondolatát sugározta, annak ellenére, hogy amikor az október 23-i ünnepségen is a kiszolgáltatott, megvert embereken, időseken akart segíteni, őt is nagyon megverték a rendőrök. Vegyünk példát róla! Erőnk lesz tőle, örömöt tudunk sugározni, megfáradt, félrevezetett honfitársaink felé.
Dr. Csókay András
idegsebész, Budapest