Szeretem a budapesti 1-es villamost, amely egyike a leghosszabb vonalú szakaszoknak, Budát köti össze Pesttel. De nem szeretem a Technokol Rapid illatát, mert gyermekkoromat juttatja eszembe, és így az idő múlását is, az általános iskolai gyakorlati órák képe vetül fel bennem, amikor a tanár bejelentette, hogy a ragasztó szagának belégzésétől bódult állapotba lehet kerülni. Akkor még nem gondoltam, hogy majd az ezredfordulót követően a direkt belégzés, a szipuzás a Budapesti Közlekedési Vállalat Zrt. „pluszszolgáltatása” lesz a budapesti 1-es villamoson. Ugyanis napjainkban mindennapos, hogy zacskóval az arcukon szállnak fel egyesek erre a járatra, az utazóközönség pedig tűr, mert egy odanézésért anyázás, egy beszólásért pedig ökölmutogatás lesz a jussa.
Mert a BKV-szerelvény csak halad. Mindegy, mi történik a kocsikban, rója útját, néha késve, kimaradva, de többségében fáradhatatlanul. A felszíni jegyellenőr pedig félrenéz, nem kéri a jegyet a szipustól, a maga alá vizelt hajléktalantól, a nagy vállú, néha kopaszra borotvált férfiaktól. Mert kivételek azért vannak. Mikor az egyik jegyellenőrnek ezt felrovom, úgy válaszol: nem szereti a macerás dolgokat, ugyanakkor előfordult már vele, hogy egy szipust letessékelt a szerelvényről. Amúgy az utasok is közbeavatkozhatnának – teszi hozzá némileg viccesen az ellenőr.
Tehát Európa egyik legdrágábban, és mindenképpen vitatható minőséggel üzemelő közlekedési vállalatának dolgozója arra biztat, hogy mi, utasok tartsuk fenn a rendet a járatokon. Amúgy az erőfitogtatás már megkezdődött, ugyanis a felszín alatti közlekedésben ma már mindennapos a szétvetett lábú ellenőr, és a városi szlengben is megjelent biztonsági szolgálati kellékember, a „metrórendőr”.
És felvétel mindig van. A BKV munkatársakat keres jegyellenőri munkakörbe. A felvétel alapszempontjai: érettségi bizonyítvány, erkölcsi bizonyítvány, bejelentett budapesti tartózkodási hely és orvosi, pszichológiai alkalmasság. Kiemelt feltételek: az udvarias, határozott magatartás, s a gondozott, ápolt külső.
Nos, a gyakorlatban vannak udvarias, határozott fellépésű, és normális kinézetű jegyellenőrök is, akik kulturált módon mondják el naponta többször a köszönöm szót a jegyeiket, bérleteiket felmutatóknak, ám gyakran vitatható külsejű ellenőrök – napjainkban a Blaha Lujza téren szolgálnak – ijesztgetik az utazóközönséget, s ez nem éppen országimázsba illő mozzanat. Míg a külföldiek és a diákok jelentik a csemegét az ellenőrzéseken, az előbbiek a nyelvi nehézségek, utóbbiak a vitakészségük még csak bimbódzó állapota miatt, személyes tapasztalatom szerint a határozott fellépésű bliccelők után már nem nyúlnak az ellenőrök. A Blaha Lujza téren a bemenő utasok ellenőrzését figyelve, hamar kiderül, hogy aki jegyváltás nélkül a leállított mozgólépcsőn sétál le a metrószerelvényekhez, azok után egyszerűen csak utána- néz az ellenőr. A kifelé jövők Ferenc körúti ellenőrzésén hatásos az „anyám életére esküszöm, hogy otthon hagytam a bérletemet” magyarázattal élő mosolygós hölgy, míg egy régebben kezelt jegyet az ellenőr kezébe nyomó férfi olyan határozottan megy tovább, hogy mire az ellenőr „hé” kiáltása elhangzik, a fiatalember már a körúti 4-es villamoson utazik.
A Combino villamosokat nem arra tervezték, hogy ritkán járjanak és tömegeket szállítsanak. Esténként tömeg van a villamosokon, s szűk folyosóin nem fér el két téli ruhába bugyolált ember. Ha a magyar ember benyomásai a budapesti tömegközlekedés állapotáról nem is számítanak, a külföldi turistákban Magyarországról kialakuló képet nagy részben emberi tényezők befolyásolják, vagyis azok a honfitársaink, akik munkájuk során személyesen is találkoznak és kommunikálnak a hazánkba látogatókkal. Az alapvető turisztikai szolgáltatások – szállás, vendéglátás, kulturális programok – mellett rendkívül meghatározók a tömegközlekedés igénybevétele során szerzett benyomások is. A BKV egy három évvel ezelőtti kampányban vállalta, hogy úgy csoportosítja át jegyellenőri személyi állományát, hogy ezentúl az idegenforgalmi szempontból frekventált útvonalakon a turisztikai képzésen részt vett ellenőrök dolgoznak majd. Tegnap két iszonyatosan kigyúrt fiatalember ellenőrzött a Deák térnél, a Blaha Lujza téri álomkommandó pedig valószínű, hogy csak a rémálmokban állná meg a helyét.
A Független Jogász Fórum minapi közleménye szerint megszaporodtak a vitatható jegyellenőrzési módszerek, s társaságukhoz sokan fordultak panasszal, amelyek szerint a jegyellenőrzéskor tanúsított eljárás kifogásolható volt. A társaság szerint maga a BKV-pótdíj kérdése is jogi dilemmákat vet fel, hiszen a pótdíjjal kapcsolatos információkat az utazó csak a metrón tartózkodva ismerheti meg. A jogászok szerint ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta. A viteldíjak és pótdíjak táblázatát viszont magukon a járműveken, illetve a legtöbb BKV-jogsértés színhelyén, metróaluljáróban helyezték el, tehát ott, ahol az utazó már nem visszakozhat. Fontos az is, hogy a vizsgált szankcióval gyakran sújtják az aluljárón csak áthaladó, nem is utazó személyeket.
Cservák Csaba ügyvéd, alkotmányjogász, a Független Jogász Fórum elnöke szerint különösen sajátos a bérlettel rendelkező, de azt éppen bemutatni nem képes „szerződő felek” jogi megítélése is, hiszen ők a szerződéses főkötelezettséget, a bérlet megvásárlását már teljesítették, csak a mellékkötelezettség teljesítése – a megvásárlás meghatározott formában történő igazolása – tekintetében történik késedelem. Velük szemben a főkötelezettséget elérő mértékű kártérítés is indokolatlan. (A bérletet később bemutató személyek pótdíja 3000 forint, tehát többszöröse a viteldíj összegének.)
Az egyoldalúnak tekinthető szerződésben vannak olyan kitételek is, amely szerint pótdíjat tartoznak fizetni egyes cselekmények végzői, például a járműveken élelmiszert fogyasztók is. Ez a rendelkezés viszont jogilag teljesen kezelhetetlen, hisz legfeljebb a szerződés tartama alatti, szerződésen kívüli kártérítésnek tekinthetjük, mivel a főkötelezettség-teljesítést (viteldíjfizetés) nem érinti. Ilyen megfizetésére viszont csak akkor kötelezhető bárki is, ha a sérelmet szenvedő fél bizonyítja konkrétan felmerült kárát és az okozati összefüggést a kár és a személy magatartása között. Ráadásul kizárólag a kár összege követelhető.
A Független Jogász Fórum szerint a gyakorlatban a legsúlyosabb probléma az ellenőrök magatartásának értelmezése. Az ellenőr ugyanis nem hatósági személy, semminemű jogosultsága nincs sem erőszakot alkalmazni az utassal szemben, de még igazoltatására sem. Legfeljebb értesítheti a rendőrséget és keresetet nyújthat be a bíróságon; azonban arra nem kényszerítheti az utast, hogy megvárja a járőröket. A „metrórendőrség” azonos elbírálás alá esik – nem hatósági személyek szervezete.
A Független Jogász Fórum állásfoglalása szerint egyoldalúan az egyik fél rovására hátrányos a szerződés, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az utazó semminemű szankciót nem léptethet életbe a vállalattal szemben, ha például a jármű nem érkezik a menetrendben vállalt időpontban, vagy akár olyan esetekben, mint az ajtók becsapása a felszállni akarók előtt.
Gyökeres változás hiányában a jövőben kártérítési perek és különféle jogorvoslati eljárások ezrei fogják megrendíteni a monopolhelyzetével visszaélő szolgáltató anyagi és erkölcsi alapjait – vélik a Független Jogász Fórum munkatársai. – Nem a potyautasokat támogatjuk, hanem azt tartanánk célszerűnek jogi eszközökkel garantálni, hogy minden szerződő fél korrekten teljesítse a maga kötelezettségét – hangsúlyozta Cservák Csaba alkotmányjogász, a Független Jogász Fórum elnöke.
Egyszer lehet, hogy az is kiderül, lehet-e szipuzni az 1-es villamoson.
A témával bővebben foglalkozik a Hír TV
ma 21.30-kor kezdődő Célpont című műsora
Zelenszkij
Magyarics Tamás: Zelenszkij már kimerítette a hitelét
