Tradíciók az előtérben

Az amerikai választási rendszer magában hordozza az angolszász tradicionalizmus minden elemét, amely kontinentális európai szemmel nézve nehezen érthető, de működik a szakértők szerint. A legtöbbször – teszik hozzá figyelmeztetően a kritikusok a 2000-es floridai fiaskóra célozva.

Munkatársunktól
2008. 01. 12. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mivel egy minden másiknál korábban és nagyobb mértékben mediatizált országról van szó, ezért az amerikai választások a nyugati demokráciák közül kétségtelenül a leginkább függnek az anyagiaktól. Pénzen lehet jó tanácsadókat és reklámidőt venni, így végső soron befolyást a médiumok világában. Ettől nagyban függ egy-egy jelölt ismertségének mértéke és megítélése is. Mindez ugyan kedvez a gazdagabb jelölteknek, de a legtöbbször mégis inkább azt jelenti, hogy mindenekelőtt sikerre kell vezetni az adománygyűjtésért folytatott kampányt. A tervezett elnöki ambícióknak, amelyekben a politikai és családi háttér meghatározó lehet, ezért is jelentősége van: a 2008-as kampányba Hillary Clinton évekkel ezelőtt belevágott, amikor férje „farvizén” New York-i szenátor lett, kapcsolatait, támogatói körét építve, és a majdani kampányra rendelkezésre álló pénzt gyarapítva.
A hivatalos eljárás alól azonban nincs kivétel, pénztárca ide vagy oda. A jelöltségre aspirálók a szövetségi államokban megtartott előválasztások, illetve jelölőgyűlések alkalmával szerezhetik meg a szükséges támogatást, amely pártjuk jelöltségének elnyeréséhez kell. Ilyenkor tulajdonképpen küldötteket választanak, akik az egyik vagy másik pályázót támogatják. A két módszer közötti különbség abban rejlik, hogy az előválasztásokkal szemben a jelölőgyűlések kötetlen légkörű összejövetelek, amelyeken javarészt informális légkörben döntenek a támogatandó politikusról. Az „előválasztási szezon” ugyan januártól júniusig tart, de gyakorlatilag már februárban kialakul a végső sorrend. Mégis – és itt jön az egyértelműség hiánya – az ötven államból delegált küldöttek hivatalosan csak augusztusban és szeptemberben, a pártkongresszusokon döntenek az elnökjelölt személyéről. A kiválasztott ezt követően alelnökjelöltet talál magának – általában azt a versenytársát, akivel a legkevésbé veszett össze az előválasztások során. A republikánus és demokrata (esetleg független) jelöltek igazi összecsapása ekkor kezdődik. Addig csak általánosságban lövöldöz egymásra a két párt, a pontos célzás lehetetlen, és nem is ajánlott, mert leszűkítheti a véghajrában alkalmazható érvek körét.
Az elnökválasztásra november 4-én kerül sor. Nem a szavazók választják meg közvetlenül az új elnököt, hanem az általuk megválasztott, egy bizonyos jelöltet támogató elektorok. Az elnök személyéről az elektorok gyűlése, kollégiuma dönt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.