A reformpapagáj nyilatkozik

Azt tanácsoljuk Gy. Ferencnek: tartson több vasat, azaz mondatot a tűzben. Mondjon mindjárt többféle verziót minden felmerülő kérdésre, problémára. Így nem lehetne hazugsággal, tájékozatlansággal vádolni, hisz az A vagy a B válasz (esetleg C) csak igaznak bizonyulna apró szerencsével

Belegondolt-e már valaki, milyen károkat, pusztítást okoz – szellemi értelemben is – a jelenlegi kabinet azzal, hogy bizonyos fogalmakat lejárat? Nem kell hozzá jóstehetség: hosszú évekig nem lehet majd a lakosság előtt politikusnak kiejtenie a reform szót anélkül, hogy azonnali népszerűségvesztéssel ne kelljen számolnia. Még örülhet is majd a delikvens, ha a tömeg beéri ennyivel, s nem tojás- és paradicsomzáport zúdítanak rá. Pedig elvileg a reform a jobbá tétel, a megújítás szinonimája lenne. Vitathatatlan, hogy az elaggott társadalmi, gazdasági struktúrák megreparálása régóta esedékes lenne Magyarországon. Nálunk azonban a pártállami utód-nómenklatúra reform címén már hosszú évtizedek óta Murphy-törvényszerűen csakis a színvonalsüllyedést tudta teljesíteni az ötvenes évektől a Kádár-rezsim csődbemeneteléig. Az agyonsanyargatott népnek elege van a reformok puszta emlegetéséből is.
Mi lehet még a gyászos következménye a reform szó devalválásának? Például az, hogy a felnövő generációk történelmi tudata sérülhet. Esetleg lehetnek majd olyan diákok a jövőben, akik szerint a tizenkilencedik századi magyar reformkor a lepusztulás és a tehetségtelen, ámde annál önzőbb emberek kora volt. S mi lesz majd a reformációval? Jobb nem belegondolni, hogy a vallásmegújítás időszakának megítélése is romolhat a tájékozatlanabb tanulók szemében, pusztán a reform kifejezés miatt. A végén még örülhetünk, ha a reformokról nem a rosszindulatra, csupán az alkalmatlanságra fognak asszociálni.
De hát miért nem sikerül semmi saját országa s a benne lakók nyomorba döntésén kívül ennek a szerencsétlen kabinetnek? Hiszen már csak a nagy számok törvénye szerint, vak tyúk is talál szemet alapon is eltrafálhatna valamit véletlenségből. A rossz csillagzat teszi, netán a vak, csalfa sors cicázik ezzel az új vörös gárdával? Gyurcsány és köre annyira a látszatok bűvöletében, egy elképzelt világ kommunikációjában él, hogy nincs a szemükben jelentősége a konkrétumoknak. Úgyis minden a kommunikáció, minek bíbelődni holmi ténybeli precizírozással? Azt a még gyurcsányi léptékkel mérve is kiugró sületlenséget mondja Davosban Gy. Ferenc, hogy az agrártámogatásokat le lehetne építeni, hogy inkább az oktatásra, fejlesztésre fordítsák az unióban. Az EU szakembereinek még a szava is elakad, így aztán feltehetően miniszterének rimánkodására visszaszívja az irreális, megbotránkoztató felvetést. A papíron közgazdász hobbipolitikus azt is mondja meggondolatlanul, hogy a gazdák támogatása és a magas árak miatt a profitjuk úgyis nagyon magas, így nem árthat egy kis elvonás. Vagyis még azzal sincsen tisztában, hogy nem a termelőknél csapódik le a haszon, hanem a kereskedelemben. Ha tehát nem kapnak támogatást a mezőgazdák, tömeges csőddel s az EU számára katasztrofális vidéki elnéptelenedéssel, nyomorral kellene számolni. Hát igen, így szerez haragosokat Európában egy balradikális miniszterelnök. Ó azonban itthon megszokta, hogy bármilyen rémséget, valótlanságot mond, egy-két napig van szó róla, fürge ujjak már le is veszik a médiamenüről. A gengszterfilmekben takarítók jelennek meg, akik eltüntetik a gyilkosság véres nyomait. Nálunk egész népes sajtó-segélyszolgálat próbálja eltakarítani Gyurcsány balfék mondatainak még az emlékét is. A rosszabbik eset az, amikor már nem lehet kiradírozni az emberek memóriájából a blődséget. Ilyenkor azt igyekeznek bebizonyítani, hogy amit mindenki kirívó hazugságnak, illetve hülyeségnek hallott, az valójában a moralitás csimborasszója vagy a zsenialitás iskolapéldája. De nézzük a pohár teli felét: a Nyugat is ízelítőt kap abból, mi is az igazi gond ezzel az önépítő pozőrrel. Sokan megértették az EU-ban, miért nem mert eddig a davosi találkozóra ellátogatni a magyar közgazdaság Szőke kapitánya. S hogy már a helyszínen helyesbíteni kényszerült? Oda se neki! A civilizált világban már kezdenek hozzászokni. A Bloomberg hírügynökségnek, valamint a Euromoney-nak adott interjúkat követő magyarázkodások után – amikor úgymond „félreértették a szavait” – nincs jelentősége, mit mond a magyar „prime minister”, mert másnapra úgyis az ellenkezője lesz az igaz. Utoljára fejlődő közép-afrikai országok excentrikus diktátoraival voltak ilyen megértők Európában. Mert Gyurcsány máskülönben is sok követ megmozgat annak érdekében, hogy fűszoknyás pápuaként kezeljék egy modern világban. Láthatóan nem lehet lebeszélni arról, hogy tolmács nélkül, angolul nyilatkozzon. Pedig ezzel már akkor sem járt jól, amikor a CNN sztárriportere, Nic Robertson kérdéseinek kereszttüzében égett ropogósra, őszödi lebukása után. Határtalan önbizalma irigylendő, de kiejtését és nyelvtudását itthon – főként angolul nem értők – sokkal jobban díjazzák, mint olyan helyen, ahol anyanyelvi szinten beszélik az angolt. Hovatovább londoni bukmékerirodákban is lehet majd arra fogadni, a hazudós magyarnak hány napig bizonyul igaznak egy mondása, illetve hány nap múlva fogja egy-egy kijelentését visszavonni. Azt tanácsoljuk Gy. Ferencnek: tartson több vasat, azaz mondatot a tűzben. Mondjon mindjárt többféle verziót minden felmerülő kérdésre, problémára. Így nem lehetne hazugsággal, tájékozatlansággal vádolni, hisz az A vagy a B válasz (esetleg C) csak igaznak bizonyulna apró szerencsével. Így például célszerű lett volna Davosban egyszerre nyilatkoznia az agrártámogatások csökkentéséről és növeléséről, a feleslegessé vált interjút pedig „a nem kívánt rész törlendő” utasítással szimplán sztornírozni.
Ugye, megy ez Gál. J. Zoltán államtitkár nélkül is. S ha már témánál vagyunk, mindjárt kamatoztatni lehetne az új technikát a kormányfogyásra. Arra az új fejleményre, hogy mindennap új és új személyről röppen föl a hír: más, biztonságosabb vizekre evezne, jó távolra a megfeneklő kormányzati bárkától. Egyre melegebb ugyanis a helyzet, hiszen Gál és Szetey Gábor államtitkár menekülése után Draskovics Tibor tárca nélküli miniszter távozásáról is csiripelnek a verebek. Ha ez így halad, megesik az a világraszóló csúfság, hogy Gy. Ferenc lesz az első kormány nélküli miniszterelnök.
Proponáljuk tehát, hogy a kormányának lassú, de biztos szétszéledéséről szállongó híreket ne cáfolja a milliárdos, hanem erősítse meg. Sőt, ismerje el még azt is, hogy Horváth Ágnes egészségügyi miniszter szintén menni készül. Mi baj történhet? Ha csak a fél kormány távozik, máris cáfolhatja a notórius hazudozásáról szóló össznépi meggyőződést. Ha pedig valami csoda folytán az utolsó töltényig mégis kitartanak mellette a kormánytagok, akkor meg a nagyképűségéről, beteges nagyzási hóbortjáról szárnyra kelt híreket cáfolná fényesen. Azt kommunikálhatná: milyen szerény, hogy alábecsülte a kormánypártokban felé irányuló bizalmat. Mit veszíthet a milliárdos? Legfeljebb egy nyamvadt miniszterelnöki bársonyszéket.
A bukott szocialista messiás mégis mintha kitartana a Monty Python-féle nonszensztechnika mellett. Tudják, amikor valaki papagájt akar venni az üzletben. A madár mozdulatlanul hever a kalickában, ám a kereskedő váltig állítja: nem halott, csak pihen… Gy. F. még hozzátenné: mert reformpapagáj.