Gyakorlatilag már eldőlt a bajnokság

Még nem jelenthető ki hivatalosan, hogy máris eldőlt a magyar női kézilabda-bajnoki cím sorsa – gyakorlatilag persze minden bizonnyal így van –, de a tegnap esti Dunaferr–Győri ETO rangadó pályán belüli és kívüli hangulata, körítése, tempója, intenzitása mindenképpen méltó volt a téthez. A szinte törvényszerű hibák pedig éppen az előbbiekből adódtak. A vendégek más dimenzióban kezdték a meccset, Pálinger Katalin elsősorban a szélsők ziccereinél bemutatott bravúrjai, a védelem összeszedettsége, a lerohanások 6-2-es, majd 12-6-os győri előnyt eredményeztek. Az újvárosiaknak ekkor szinte még nem is volt másuk, csak a hitük, de hogy ez csapatsportokban mennyit ér, ismét kiderült: talált gólokkal felzárkóztak, ezután ráleltek a saját játékukra is, és bár kiegyenlítettek, mégis 18-16-os hátránnyal, de abszolút nyílt állásnál vonulhattak szünetre.
Fordulás után az üldöző többször is utolérte az üldözöttet, ám megelőzni egyszer sem tudta, pedig kihasználhatta volna a 40. és 50. perc között mindenkit megbéklyózó holtpontot. A hajrára azonban a Győr felpörgött, csakúgy, mint az első pillanatokban, túlfutotta riválisát, és 34-29-es diadalt aratott.
Ezzel négy ponttal vezet a bajnokságban, és ahhoz, hogy ne az övé legyen az aranyérem, a hátralévő kilenc forduló során öt pontot kellene veszítenie. Ami nemcsak szakmai, hanem már-már matematikai képtelenség is.
Konkoly Csaba edző pozíciójából adódóan azonban óvatos duhaj, hiszen kijelentette: „Nem-hogy nem ünnepelünk, már csütörtökön is edzünk, készülünk a Vác elleni mérkőzésre, amely ugyanolyan fontos számunkra, mint a dunaújvárosi volt.”

Ma kapitányt találhatnak. Mivel Németh András január 9-én váratlanul lemondott a női válogatott szövetségi kapitányi posztjáról, a magyar válogatott pedig hamarosan, egészen pontosan március 28–30. között a franciaországi Nimes városában olimpiai selejtezőt vív a házigazdával, Elefántcsontparttal és Ázsia harmadik számú alakulatával, sürgősen utód kerestetik. És ma minden valószínűség szerint találtatik is, hiszen az országos szövetség elnöksége kizárólag e célból tart rendkívüli ülést.
Attól függően, hogy hosszabb távú vagy egyelőre csak a pekingi olimpiáig szóló megoldás születik – arra gondolni sem mer senki, hogy együttesünk kiesik az ötkarikás selejtezőn –, különféle nevek repkednek, így Hajdu Jánosé, Kovács Péteré, Marczinka Zoltáné, esetleg a Svájcból hirtelen hazatért Éles Józsefé, hogy a klubedzőkről már ne is beszéljünk.