Magyar Péter arra kéri a hazai és nemzetközi vállalatokat, hogy járuljanak hozzá az 1956-os forradalom 70. évfordulójára tervezett ünnepség és emlékhely költségeihez. A Tűzfalcsoport szerint azonban egy ilyen közvetlen adománykérés komoly összeférhetetlenségi és korrupciós kockázatokat vet fel, különösen az állami megrendelésekért versenyző cégek esetében.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Fizess, hogy játszhass
A Tűzfalcsoport hangsúlyozta,
ezek az elvek lényegükben összhangban állnak az Európa Tanács GRECO nevű korrupcióellenes testületének állásfoglalásaival is. A GRECO az úgynevezett ötödik értékelési körben – amely kifejezetten a kormányzati csúcsvezetők integritásával foglalkozott – arra hívta fel a figyelmet, hogy szigorú korlátokra van szükség a politikusok és az üzleti szféra közötti ajándékok és egyéb „szívességek” tekintetében.
A Tűzfalcsoport megjegyzi: az angolszász jogi nyelvben erre létezik egy külön kifejezés, a pay-to-play, vagyis nagyjából „fizess, hogy játszhass”. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy mindebből nem következik az, hogy Magyar Péter vagy egy esetleges Tisza-kormány bizonyosan kedvezne a legnagyobb donoroknak valamely állami döntés során.
A Tűzfalcsoport szerint azonban már az is problémát jelenthet, ha az adományozók – különösen akkor, ha közülük többen, illetve rendszeresen sikerrel szerepelnének állami tendereken – olyan benyomást keltenének, amely alapján a vesztesek vagy a társadalom egy része összekapcsolhatná az adományozást és a későbbi üzleti sikereket.
A másik oldalról, vagyis a vállalkozások szemszögéből nézve a szerzők szerint ugyanez a helyzet kényszert is teremthet. A Tűzfalcsoport érvelése szerint ugyanis felmerülhetne bennük az a félelem, hogy ha nem adományoznak, vagy nem a megfelelő összeget ajánlják fel, annak később hátrányos következményei lehetnek számukra.
A cikk ezután az amerikai szövetségi jogra hivatkozik. A Tűzfalcsoport szerint az Egyesült Államokban éppen a hasonló összeférhetetlenségi és korrupciós kockázatok miatt vannak olyan szabályok, amelyek korlátozzák, hogy jelöltek az állam szerződéses partnereitől hozzájárulást kérjenek vagy fogadjanak el.
A szerzők hangsúlyozzák: ennek nem az az oka, hogy minden ilyen hozzájárulás vesztegetésnek minősülne, hanem az, hogy a szabályozásnak már a gyanú lehetőségét is igyekeznie kell kizárni. A Tűzfalcsoport ezután Massachusetts példáját hozza fel. A szerzők szerint az állami etikai bizottság egyik állásfoglalása alapján egy közhivatalnok csak akkor kérhet adományt olyan szereplőktől, akikkel hivatalos ügye lehet, ha egyszerre öt feltétel teljesül.
Így a gyűjtésnek jogszabályi keretek között kell zajlania, a megkeresett személy nem állhat folyamatban lévő vagy várható döntés hatálya alatt, nem történhet nyomásgyakorlás, a hivatalnak valamennyi érintettel objektív mércék alapján kell eljárnia, továbbá nem részesítheti előnyben azokat, akik adományoztak, és nem hozhatja hátrányos helyzetbe azokat, akik nem adtak. A szerzők szerint emellett a megkeresettek nevét írásban és nyilvánosan is közzé kell tenni.
A Tűzfalcsoport a marylandi etikai bizottság álláspontját még szigorúbbnak mutatja be. Eszerint a választott tisztségviselőknek tartózkodniuk kell a közvetlen adománykéréstől, különösen azok esetében, akik a hatáskörük alá tartoznak. A szerzők mindezek alapján úgy értékelik, hogy ahhoz képest, hogy a magyar miniszterelnök egy sajtótájékoztatón név szerint megnevezte, kitől vár felajánlást, a megoldás legalábbis szokatlannak tekinthető. A Tűzfalcsoport ezt különösen az előzmények miatt tartja figyelemre méltónak.
Magyar Péter Paks kapcsán bírálta azokat a cégeket, amelyek nem adományoztak elég gyosan Fotó: Denes Martonfai
A cikk felidézi, hogy Paks kapcsán a miniszterelnök név szerint méltatta a Strabag gyors reagálását, miközben a szerzők szerint bírálta azokat a magyar vállalkozókat, akik nem hasonló módon jártak el. A cikk ezt követően Magyar Péternek a Notre-Dame felújítására tett utalásával foglalkozik. A Tűzfalcsoport szerint éppen ez a példa mutatja meg, hogy a franciaországi megoldás lényegesen eltért attól, amit a szerzők szerint a magyar kormányfő javasolt.
Mint írják, Párizs legendás székesegyháza 2019-ben súlyosan megrongálódott egy tűzvészben. A Tűzfalcsoport hangsúlyozza, hogy ebben az esetben egy világörökségi jelentőségű műemléket ért váratlan katasztrófa, nem pedig egy évente megrendezett eseményről vagy egy évfordulóhoz kapcsolódó ünnepségről volt szó.
Franciaországban más volt a helyzet
A cikk szerint Franciaország a történtekre egy különleges nemzeti gyűjtéssel reagált, amelynek szabályait törvényben rögzítették. A jogszabály meghatározta, hogy az összegyűjtött pénzek kizárólag a katedrális megőrzésére és helyreállítására fordíthatók, azt is rögzítette, hogy mely szervezetek gyűjthetik az adományokat, valamint előírta, hogy a befolyt összegeket az államhoz, illetve a helyreállítást irányító közintézményhez kell továbbítani.
A Tűzfalcsoport azt írta, ennek köszönhetően egyértelmű volt a pénzek felhasználásának célja és útja, így nem merült fel az a kérdés, hogy az adományok milyen más, politikai vagy üzleti érdekeltségekhez kapcsolódó szereplőkhöz kerülhetnek.
A szerzők összegzése szerint tehát a Notre-Dame esetében egy rendkívüli katasztrófát követően létrehozott, törvényben szabályozott, célhoz kötött és elszámoltatható nemzeti gyűjtésről volt szó. A Tűzfalcsoport azt is kiemeli, hogy Emmanuel Macron nem nyilvánosan bírálta vagy támadta azokat, akik valamilyen okból nem csatlakoztak a kezdeményezéshez.
A Tűzfalcsoport végül hozzáteszi: Magyar Péter motivációját bizonyos szempontból érthetőnek tartja. A szerzők szerint a miniszterelnök számára fontos lehet a népszerűség, miközben politikai szerepfelfogásához hozzátartozik, hogy másokat is ösztönözzön vagy utasítson. A cikk azonban azt kérdezi: ha korábban ennyire hangsúlyos volt a korrupciós kockázatokra érzékeny civil szervezetek szerepe, akkor miért nem hallani most hasonló tiltakozásokat a külföldről is támogatott, „korrupcióérzékeny” NGO-k részéről.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Nem volna bajom az új törvény szándékával, ha nem arról szólna, hogy a politikai ellenfelet lejárassa, rosszabb esetben kriminalizálja, az eredeti politikai célról pedig egy szó sem esik.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!