Írók és aláírók

„… határozottan tiltakozunk Fazekas Mihály, Arany János, Ady Endre, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc írói rangjának védelme érdekében Wass Albert szobrának közgyűlés által kijelölt helyen történő felállítása ellen.”
Ezt is megértük.
Nem tudom, a tiltakozást aláíró, vélt és valós értékű írók életművéből mennyi marad fenn a magyar irodalomtörténetben – e tiltakozást azonban kár lenne elfelejteni. Minden bizonnyal megérdemelt mottója lehet majd e nagybecsű társaságnak és egyes tagjainak külön-külön is. Magyar írók egy csoportja, „neves közéleti személyiségek” (Istenem, mi minden belefér ma egy ilyen megfogalmazásba!) tiltakoznak az egyik legnépszerűbb, leglelkiismeretesebb magyar író szobrának felállítása ellen. Mindezt persze úgy, mintha nem is a zsigeri féltékenységről, gyűlöletről szólna a történet: nem, az aláírók Arany, Krúdy, Móricz nevében kérik ki ezt.
Abban magam is bizonyos vagyok, hogy ha létezik valamiféle időtlen igazságérzet a világon, úgy említettek minden bizonnyal megrezzentek örök nyugvóhelyeiken. Azt azért meghallgatnám, mit mondana például a szalontai jegyző, vagy Fazekas Mihály erre a tiltakozásra. Nem biztos, hogy megtűrné a nyomdafestéket, de a jelenlegi irodalmi kánonokba – ha egyáltalán létezik ilyen állatfajta – biztosan nem férne bele.
Mazochizmus ugyan, de mégiscsak kénytelenek vagyunk tovább idézni a tiltakozást: „Tiltakozunk az ellen, hogy politikai testület saját hatáskörében – ha szimbolikusan is – írói rangot adományozzon. Tiltakozunk a magyar kultúra nevében az ellen, hogy köztiszteletet élvező szerzők nevét egy demokratikusan választott testület kellően meg nem alapozott döntése kompromittálja.” És mi még valamikor azt hittük, az író szerény ember, és alázatos. Bár meglehet, az író valóban az. Író és aláíró között azonban lényeges a különbség: utóbbi fenntartja magának az írói rang adományozásának jogát.
Persze, amikor egy politikai testület saját hatáskörében (pl. a kormány vagy a minisztérium) osztogat szépen fityegő csecsebecséket, jól csengő ösztöndíjakat, nos, olyankor az aláíró dagadó kebellel veszi tudomásul, bizony, íróként honorálják munkásságát. Ilyenkor fel sem merül a kompromittálás kérdése. Mármint az aláíróban. Egészséges értékrendű országban egy ilyen gesztus legfennebb nevetséges lehetne. Egészséges értékrendű országban persze sok minden másként lehetne – de hát nincs. Wass Albert személye, életműve nyilván nem szorul prókátorkodásra. E tiltakozás miatt aligha fogják kevesebben vásárolni és olvasni könyveit – az aláírók könyveivel már alighanem másként áll majd a helyzet. Hát ezért is kell majd ismertté, elérhetővé tenni mindenhol e tiltakozást: hogy megjegyezhessük e neveket. Hogy világos legyen, mennyire összenő mindaz, ami összetartozik.
„Wass Albert körül még lezáratlan jogi és politikai viták folynak. Helyét még sem a szakma, sem az idő nem jelölte ki” – folytatódik az „érvelés”. A szakma, feleim? Melyik szakma? Az ezerfelé szakadt? Az írószövetséget elsorvasztó külső és belső erők? Az egyetemi katedrák némelyikének hangadói? Bárcsak létezne Magyarországon ma érvényes értékítéletet alkotni és érvényesíteni tudó „szakma…” Gyanítom, az aláírók épp magukat tekintik a szakma egyedüli tekintélyeinek, akik még éppen nem jelölték ki Wass Albert helyét.
Micsoda parvenü arrogancia.
A magam részéről egyébként úgy gondolom, Wass Albert helyét maga Babits Mihály jelölte ki, amikor 1934-ben a Farkasverem című első kötetre Baumgarten-díjat adott. Vigasztaljon azonban bennünket az a tény, hogy a jeles aláíró névsorban szereplők szakértelmét és jelentőségét aztán végképp nem jelölte még ki az éppen idézett idő. A divatosság, a szereplés nem azonos az értékkel. Nem is zárja ki, persze.
Azért erősen gyanítom, száz év múlva Wass Albert itt-ott mégiscsak álló szobrainál több virág lesz, mint bizonyos jelenkori szerzők sírjain. Ugyanis az idő majd bizonyosan „kijelöli” az utókor megbecsülésének helyét is. Ami a magamfajtát illeti: remélem, unokáink igenis megkoszorúzhatják majd Debrecenben Wass Albert szobrát. Fazekas Mihály, Arany János, Ady Endre, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád és a többi íróé mellett.

A szerző író