Schengen után a román határon

Alig csatlakozott Románia az EU-hoz, máris következett az újabb változás: januártól a román–magyar határon húzódik a schengeni egy darabja. A túloldali magyarok attól tartanak, hogy számukra ismét megnehezül az átjutás. Ezen az oldalon még mindig olcsóbb az élelmiszer a nagyáruházakban, ezért 10-20 kilométeres körzetből jönnek bevásárolni odaátról. De már nem tömegével.

Schengeni a román–magyar határ. Várakozással tekintettek a változás elé a történelmi okokból, de igazságtalanul szétszakított régiók magyar lakosai, akik 2004. december 5-e óta önazonosságukban ismét megtépázottan figyelik a híradásokat. Ugyanis mára (a körülményekhez képest) pezsgő élet alakult ki például a kishatárforgalomban, s nyaranta a távolabbi vidékekről érkező turista sem ritka. A cigaretta- és alkoholcsempészet kisipari méretekben már nem jelentős, pláne, amióta bezárták a vámszabad területek olcsó boltjait. És már nem járnak tömegével bevásárolni Gyulára, Békéscsabára, Sarkadra a Partium lakosai. Néhány éve még csoportokban, degeszre tömött táskákban vitték az elektromos cikkeket, élelmiszert, ám mostanra megritkultak az e célból érkező látogatók. Vonatra várva nem ritka látvány a többtucatnyi, csurig teli táskák halma a peron kövezetén, de a tumultus a múlté.
– Bármilyen meglepő, mostanság legalább annyian járnak át dolgozni innen oda, mint fordítva – mondja Nagy Mihály, a határhoz közeli Sarkadkeresztúr polgármestere. – Nagyváradon magyar cég munkásai csatornáznak, ami jelzi, hogy a gazdasági kapcsolatok már nem egyoldalúak. Odaátról inkább tanulni jönnek a fiatalok, a szüleik pedig bevásárolni valamelyik multiáruházhoz. Nem tagadom, hogy én Nagyszalontán varratok ruhát, csináltatok cipőt magamnak. Az utóbbi években úgy tűnt, megváltozhat az évtizedek óta tartó nyomorúság, a mesterséges elzártság. Most azt tapasztalom szűkebb és tágabb környezetemben, hogy az emberek félnek a „Schengen” szó puszta hallatán is. Attól tartanak, hogy visszalépés következik a határ menti kapcsolatokban. Tájékozatlanság jellemző, az utazni szándékozók nem sejtik, miféle változások várnak rájuk a határon. Az is nyílt titok, hogy a partiumi, erdélyi, bánsági magyarok szorongva lesik a naptárt.
Sziklai Zoltán, a Békés Megyei Önkormányzat szakfeladattal megbízott osztályvezetője hallott róla, hogy a gyors váltások, változások nem követhetők könnyen az állampolgárok számára. Az osztályvezető ugyanakkor jelzi, hogy nem várnak a sült galambra: megyéjének van határ menti fejlesztési programja, amely megvalósítható. Nem ilyen derűlátó Tóth Imre, Sarkad polgármestere. Városának Nagyszalonta és Snagov testvérvárosa, s e vidéken a népi diplomácia is szép hagyományokra tekint viszsza, vagyis muszáj figyelni szavaira.
– E téren is több a kormányzati PR-szöveg, mint a tett – magyarázza. – Lamperth Mónika még önkormányzati és területfejlesztési miniszterként megígérte, hogy turisztikai kerékpárutak épülhetnek a határon át, ehhez képest se kép, se hang. Mi szívesen támogatnánk az ötletet, de az a gyanúnk, hogy az egész egy nagy lózung, pénz sincs rá. A kormány leállította azt az elgondolást is, amely a zsáktelepülési jelleget szüntette volna meg mellékutak építésével.
Tóth Imre figyelmünkbe ajánlja, hogy Nagyváradon négyezer lakást adnak át évente. Bihar, a Partium magasabb fordulatszámot vett fel az utóbbi években, mint a Tiszántúl némely álmos vidéke. De ezen most nem ajánlatos keseregni, sokkal fontosabb meglátni a lehetőséget, s megpróbálni csatlakozni a fellendüléshez. Pár építőipari cég vezetése szerencsére korán eszmélt, s jó feltételű szerződéseket kötöttek a túloldalon. Domokos László, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke jelzi, hogy Lamperth Mónikától még nem kapott választ a sarkadi polgármester által felvetett megkeresésre. Ezzel együtt úgy véli, hogy a Tiszántúl és a Partium találkozási vonala más feltételeket kínál a schengeni határ számára, mint Burgenland. Ott élénk a gazdasági élet, itt pedig még lenne hová felzárkózni. – Csak abban bízhatunk, hogy az erdélyi magyarok számára nem lesz nehezebb átkelni a határon – reméli a megyei közgyűlés elnöke.
– Idős barátom azt mondta, hogy ő a Monarchiában született, s ott is szeretne meghalni – csatlakozik témánkhoz a gyulai Gulyás József. – Hát, ha a történelem nem is megismételhető, azért tisztán látszik, hogy valami ahhoz hasonlatos bontakozik. Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek.