Szék? Nem szék, széf!

Testvérem kórházban volt. Látogatásomkor éppen kötözte két nővér. Fáradtak, de kedvesek voltak, én pedig arra gondoltam, hogy addig egy kicsit felvidítom őket. Elmesélem széfes sztorimat, amin már az egész család röhög.
Tevékenykedek a szobában, szól a tévé. Tudtam, hogy gyermekem valami „értelmes” műsort nézhetett az egyik kereskedelmi adón, mert csak úgy harsogott. Éppen híreket kezdtek mondani. Na, jó, meghallgatom. A sok rossz hír között örömmel hallom a következőt: minden kórházban, minden ágyhoz széket kell beszerezni. El sem hiszem… Az általam igen kevésre becsült miniszter asszony valami egész hétköznapi, hasznos ülőalkalmatosságot vásároltat a kórházaknak (az nem baj, hogy nincs injekciós tű), de hát ez már mégis valami. Szinte láttam magam előtt a betegeket, ahogy felépülésük során – amikor már nem kell egész nap az ágyat nyomniuk – nem egy 30 cm magas ovis ülőkére próbálnak lekucorodni, hanem emberhez illő magasságú széken kényelmesen megpihenhetnek. Kis mosoly is átfutott az arcomon. Ekkorát tévedtem volna ebben a nőben?
Mielőtt elkezdett volna ordítani a következő műsorszám, gyorsan átkapcsoltam az általam kedvelt Hír TV-re. Egy pillanat alatt visszavontam bizalmamat a miniszter asszonytól, és az icipici mosoly is leszáradt arcomról. Helyette iszonyú méreg öntött el. Ugyanis az értelmesen, emberi módon beszélő hírmondó félreérthetetlenül a következő szót mondta ki: Széf. Széfet kell mindenhova beszerezni!
A kórházi kórteremben kitört a hangos kacagás, nemcsak a nővérek, de a betegek is igen jól mulattak. Elindult a fantáziájuk a jobbnál jobb felhasználási és kezelési lehetőségekkel kapcsolatban. Egyik beteg azt mondta, hogy ő bizony a zsömlécskéjét tartaná benne, hátha megpuhul. A fenébe is ezekkel a vésésre alkalmatlan falakkal, a kincsesládát a fiók alatti kis nyitott részbe kell majd beszerelni, ahol eddig többek között a vécépapírt tarthatták. A szomszédos beteg ezt a becses tekercset zárná el. Az is kiderült, hogy nem a Rózsadombon vagyunk, hiszen senki sem emlegette, hogy a négy darab aranyláncát, nyolc darab gyűrűjét és a magával hozott 500 ezer forint hálapénzt tárolná ott. A nővérkék az ötletbörze után szomorúan mondták el gondolataikat. Tételezzük fel, hogy valami rejtegetnivalója van a beteg nénikének, bácsikának. Többsége felkelni sem tudna, tornamutatványra végképp alkalmatlanok, vagyis oldalról – nem látva még a számokat sem – képtelenek lennének kinyitni a nagyszerű szerkezetet. (A bemutatón maga Horváth Ágnes sem tudta kinyitni!) Sokan feledékenyek is már, ezért valószínűleg felírnák a kódot, amit a széfbe nem zárhatnak be, tehát bárki megnézhetné, sőt lehet, hogy ő maga kérne meg valakit lediktálva a számokat, hogy kinyissa neki a széfet. Akadna vállalkozó szellemű beteg is, aki megjegyezné saját kódját, de legalább anynyian el is felejtenék. Ekkor jönne megint szegény nővérke, aki megpróbálna értékes idejéből előkeríteni másik két nővért (ha van annyi összesen az osztályon), hogy tanúk jelenlétében közösen felnyissák a kódot tartalmazó borítékot, és kinyissák a nyomorult betegnek a saját szép, modern széfjét.
Végül a nővérkék elmondták, hogy február 15-ig mindenhol széfnek kellene lennie, de náluk már biztos, hogy nem lesz, mert a gyártó nem bírja az iramot. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy egyetlen – a kormány valamelyik tagjához közel álló cég – gyártja a széfeket. Azt is megkockáztatom, hogy a megrendeléséhez nem tisztességesen úton jutott.
Az őrzés problémáját eddig is megoldották. Minden kórházban el lehetett helyezni értéktárgyainkat egy központi megőrzőben. Ha otthonról mentünk be az intézménybe, nyilvánvalóan nem vittünk magunkkal lopásra csábító drága holmikat. Ha hirtelen, mentővel kerültünk be, csak a mentőorvos, az -ápoló és a gépkocsivezető lehetett az, aki megszabadíthatott holminktól (rögtön elnézést is kérek tőlük, mert ezt nem feltételezem róluk). Ezután a kórházban a nővér jegyzőkönyvvel igazolta az átvett tárgyakat, amit elhelyeztek abba a bizonyos közös széfbe.
Kedves biztonságtechnikai szakértő miniszter asszony! Ha semmiképp nem enged a 48-ból, akkor kb. 1000 Ft/db áron szereltessen fel egy kis kulcsos zárat a szekrényke alsó ajtójára. A bal és jobb irányt ritkábban tévesztjük el.
Sajnos hazánkban nem csak a kórházak vannak tele betegekkel!
Szijjártóné Turi Zsuzsanna
e-mail, Budapest