Tovább bővült a bukott igazságügyi tárcavezetők klubja

Alacsonyan repülnek az igazságügy-miniszterek a Gyurcsány-kabinetből. Először, még Medgyessy Péter megpuccsolása után Bárándy Péter akkori miniszter állt fel a bársonyszékből. Nem kívánt részt venni az első Gyurcsány-kormányban. Az ismert védőügyvéd ezt a Parlamentből távozván azzal indokolta az őt körülvevő újságíróknak: nem kapott garanciát rá, hogy folytathatja az igazságügyi reformot.
Ez akkor is csak a felszín volt, az ok mélyebben rejlett. A meglehetősen öntörvényű, felkészült jogász bizonyosan nem tudott volna közös nevezőre jutni a feltétlen engedelmességet követelő Gyurcsány Ferenccel. Őt egy minden sértő szándék nélkül mameluknak nevezhető tárcavezető, Petrétei József követte. Petrétei eleinte elboldogult feladatával. Alkotmányjogász volt ugyan, ám ez nem látszott meg a kormánytagsága idején előkészített jogszabályokon: számos alkotmánysértő lépést tett. Bizalom övezte azonban, hiszen az 1980-as évek elején együtt munkálkodott Pécsett az ifjúkommunista Gyurcsánnyal a békemozgalom hívei által létrehozott, felforgatónak minősített új ifjúsági csoportosulás szétverésében. Emellett – az első Gyurcsány-kabinet idején – az őszödi beszéd tanúsága szerint öt-hat emberrel azon munkálkodott, ki ne derüljön, hogy a kormány azért nem csinál semmit, mert a választók félrevezetésével szeretné ismét megszerezni a hatalmat.
Petréteinek azonban nyolc hónappal ezelőtt mégis távoznia kellett. Az ő nyakába varrták az őszödi beszéd kiszivárgását követő jogellenes rendőri fellépések és az egyéb rendőrségi botrányok öszszes következményét. Petrétei megérdemelte a sorsát, akkor is, ha a rendőri brutalitásért, a titkosszolgálatok közreműködésével kifundált állítólagos terrorveszélyek emlegetéséért végső soron Gyurcsány Ferenc volt a fő felelős.
A kormányszóvivő most bejelentette: távozik a miniszteri posztról Takács Albert is, s helyét a tárca nélküli miniszternek titulált Draskovics Tibor foglalja el. A szóvivő cáfolta, hogy elégedetlenek lennének Takáccsal. Azt mondta: Draskoviccsal erősítenek. Mi tagadás: a tárcavezető nem tudott átütő sikert elérni, felmentése mégis pótcselekvésnek mondható. A túlmozgásos kormányfőnek nyilván tennie kellett valamit, hiszen az MSZP népszerűsége a mélyponton van, a hétfőn megszavazott egészségbiztosítási törvény pedig – az államfő politikai vétójának indokolásából kiolvashatóan – gyalázatosan gyengére sikeredett.
Takács ugyanakkor mégiscsak alkotmányjogász, a biztosítótársaságokról szóló jogszabályt szocialista segédlettel az SZDSZ fércelte össze. A miniszternek mégis kijárt a felmentés. Tudjuk jól: ő próbálta elvégezni a 2006 őszén tapasztalt jogellenes rendőri megnyilvánulások kormányzati utómunkálatait. Ennek részeként kétszer is megrótta a köztársasági elnököt, mert az államfő a felelős rendőrök megbüntetését szorgalmazta. Takács elvhűségének további bizonyítéka, hogy a miniszterelnök utasítására hétfőn felállíttatta a kordont a Kossuth téren. Ezzel a társadalombiztosításról szóló törvény zárószavazásának idejére voltaképpen rendőri felügyelet alá helyezte az országgyűlési képviselőket. Az intézkedést névlegesen Dobozi József, a Köztársasági Őrezred parancsnoka rendelte el, aki a 2006-os őszi események idején egyébként az attakban főszerepet játszó Rebisz parancsnoka volt.
A jogellenes, antidemokratikus, alkotmánysértő államvezetési gyakorlatot a távozó miniszter sem tudta módosítani. Mégsem volt elég jó Gyurcsány Ferencnek, aki – talán nem mellesleg – Kondorosi Ferencet alternatív miniszterként, kvázi tárcavezetőként működtette. Az úgynevezett új rend kormánybiztosaként a pitiáner ügyeket intéztette vele. Mit várhatunk Draskovics Tibortól, aki életrajza szerint a jogot elvégezte ugyan, de jogásznak nem nevezhető? Szakmai tevékenységet nem folytatott. Részt vett viszont, még 2005-ben, a választások előtt pénzügyminiszterként a trükkök százainak kidolgozásában és véghezvitelében. A tények tanúsága szerint Gyurcsánnyal együtt azt a machiavellista nézetet vallja, hogy a cél szentesíti az eszközt. Minden eszközt szentesít. Gyurcsány valószínűleg keresve sem találhatott volna alkalmasabb embert. Mert ki vállalná az igazságügyek vitelét egy hazug kurzus idején? Tényleges jogász aligha. Ahhoz ugyanis, hogy a jogi szaktevékenység a miniszterelnök állam- és jogfelfogásával összhangban legyen, módosítani kellene az alkotmányt. Törölni kellene belőle azt a mondatot, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. Állampolgárként mi azonban valamennyien a demokrácia és a jogállami berendezkedés hívei vagyunk.