Az integráció nem jó megoldás

Huszonkilenc éve tanítok, nevelek értelmi fogyatékos (debilis) gyerekeket. Nagy részük állami gondozott (lelki sérült) is. Ennyi év tapasztalat után teljes mértékben egyetértek a Magyar Nemzetben február 15-én megjelent, Veres András püspök úrral készült interjúval. Annyival egészítem ki az írást, hogy az integrációval nemcsak az ép, hanem legalább annyira az értelmi sérült nebulóknak is ártanak. Hiszen a fogyatékos tanulók még gátlásosabbnak, elesettebbnek fogják érezni magukat ép társaikkal szemben. Pályafutásom alatt nem sok olyan diplomás kollégával találkoztam, aki képes lett volna egyszerre (!) ép és fogyatékos diákokat tanítani. Ez fizikai képtelenség a tanár, és a tanulók részéről is. Meggyőződésem, hogy erőltetett integrációval a hatalom – Hiller Istvánnal az élen – a legtöbbet az értelmi sérült gyerekeknek (és szüleiknek) fog ártani. A speciális, szegregált intézményekben sokkal több sikerélmény éri az ott tanulókat. És szerintem ez a lényeg. A boldog, sikeres gyermekkor. Nem pedig az erőszakolt integráció.
Paksa Tibor
gyógypedagógiai tanár, Lenti