Búcsú Szlovénia atyjától

Hosszú, súlyos betegség után, 58 éves korában szombatra virradóra elhunyt Janez Drnovsek. Neve szorosan összefonódott a szlovén nép első önálló államával, a független Szlovén Köztársasággal, amelynek 17 éves fennállása alatt négyszer töltötte be a miniszterelnöki és egyszer az államelnöki posztot.

Drnovsek egyik utolsó tagja volt annak a politikusi garnitúrának, amely közvetlen részese volt a szocialista, szövetségi jugoszláv állam széthullásának. Többségüktől eltérően azonban neki elég világos képe volt a közeledő nagy változásokról, amelyek óhatatlanul átrajzolják majd a Balkán térképét. Van valami szimbolikus abban, hogy éppen akkor távozott az élők sorából, amikor Koszovó függetlenné válásával a jugoszláv dráma utolsó felvonásához ért. Jó stratéga és taktikus volt egyszerre, s minden tudását népe szolgálatába állította. Ügyessége és bölcsessége a Jugoszláviából való kiszakadás és a rendszerváltás sok fájdalmas következményétől megkímélte Szlovéniát. Nagy tekintélyű és népszerű politikus volt, akinek érdemeit a szlovén társadalom, bár számos fontos kérdésben egyre inkább polarizálódik, egyöntetűen elismeri.
Mindössze húsz, emlékezetes évet töltött a politikában, mindvégig vezető funkciókban. Munkás családból indult, közgazdászként diplomázott, majd ugyanezen a szakterületen szerzett doktori fokozatot. Pályáján a jugoszláv diplomácia szolgálatában, kereskedelmi attaséként Egyiptomban eltöltött évei jelentettek fordulópontot. Ekkor szerzett tapasztalatainak és kapcsolatainak oroszlánrésze volt abban, hogy az ismeretlenség homályából felbukkanva 1989-ben, 39 évesen került a Jugoszláv Államelnökség élére, pontosan abban az időszakban, amikor Szlovéniában szárba szökkent a függetlenség kivívásáért indított mozgalom. Később, immár a szlovén oldalon, ő vezette a tárgyalásokat a Jugoszláv Néphadsereg alakulatainak végleges kivonásáról Szlovéniából. 1992-ben lett először a független szlovén állam miniszterelnöke, s még további három kormányzati ciklusban töltötte be ezt a posztot. A bal- és jobboldalt egyaránt magában foglaló koalíciós kormányzás nagy mestere volt. Az ő nevéhez köthetők a szlovén gazdasági átalakulás látványos eredményei, mint a Nemzetközi Valutaalap-, a világbanki és az európai uniós tagság, a csatlakozás a monetáris unióhoz, ahogyan az is, hogy mindezt a lakosság nagyobb megrázkódtatások – jelentős életszínvonal-romlás, nagyarányú munkanélküliség – nélkül élte meg.
Súlyos betegsége miatt cserélte fel 2002-ben a kormányfői posztot a kevesebb megterheléssel járó államfőivel. Utolsó éveiben hátat fordított az államügyeknek, de igyekezett egyre közelebb kerülni az állampolgárokhoz. Mozgalmat indított „Igazságosság és Fejlődés” név alatt, s a humanitárius és ökológiai kérdések felé fordult. Emlékezetes kezdeményezést tett a szudáni konfliktus áldozatainak megsegítésére. Akkor sokan találgatták, mi vette rá egy ilyen kis ország elnökét, hogy beleártsa magát a nagyhatalmak dolgába. Akadtak, akik a halál előérzetével magyarázták. Talán nem is jártak messze az igazságtól. Lehet, hogy a vég közeledtével ráébredt, annak idején mégsem látott annyira előre, hogy felfedezze annak az átalakulásnak az igazi természetét, amelynek elindításában maga is segédkezett.