Észvesztő győzelem és vereség

Csak az eredményeket tekintve tűnhet felemásnak a hét végi magyar szereplés a kézilabda Bajnokok Ligájában, de a számok kevesebbet mutatnak a valóságnál. A szegedi fiúk Barcelonától elszenvedett ötgólos veresége és a győri lányok Ramnicu Valcea feletti háromgólos diadala után ugyanis a végösszeg semmiképpen sem mínusz kettő.

Illúziók és vágyak természetesen voltak, talán még vannak is, megalapozott remények azonban nem lehettek. Mivel a férfi BL második csoportköréből csupán a győztesek jutnak tovább, az elsőséget megcélozni kötelező, elérni viszont szinte – a Pick-Szeged itthon amúgy joggal irigyelt lehetőségeivel is – kizárt. Erre legkésőbb szombat délután hat óra tájban, a Barcelona 33-28-as Tisza-parti diadalának megszületésekor a legvérmesebb drukkerek is rádöbbenhettek. A konzervdobozszerűen megtelt csarnok és a felfokozott harci kedv miatt ugyan sikerült önkívületi első félidőt produkálni 12-8-as vezetéssel, 15-14-es szünetbeli előnnyel, de hatvan perc sajnos túlságosan sok ahhoz, hogy rejtve maradhasson az igazság.
Amint a januári Eb-n a válogatott, úgy szombaton a Szeged is a második játékrész egy jól behatárolható szakaszát bukta el, a 36. és az 50. perc közötti szűk negyedóra 9-3-ra elment, és ezzel oda lett a meccs is. A heroikus és erő feletti kezdést törvényszerűen követte a visszaesés, a labdaeladások, nüánsznyi késések formájában jelentkező fizikai és szellemi fáradtság, amely a Barcelonával szemben végzetes. Hiszen ahol Iker Romero vezeti a rohamot és az egyik világklasszis kapus a másikra cserélhető – Losert felül is múlta Hvidtet –, ott könnyű ésszerűen gazdálkodni az értékekkel és a tartalékokkal. Még úgy is, hogy Nagy László ezúttal is kíméletes volt szülővárosa csapatához, beérte két gólocskával.
A Picknek pedig pontból van kettő három forduló után, és nyilvánvaló, az elsőséghez legalább nyolc szükséges. Úgyhogy a cél legyen még három élvezhető és tisztességes mérkőzés, mondjuk olyan, mint a szombati volt.
Vasárnap Győrben a szegedihez hasonló dobhártyarepesztő légkör uralkodott, amelynek legjellemzőbb momentumaként még a hazaiak román beállósa, Spiridon ugyancsak román férje is fennhangon kiáltotta, hogy ria-ria-ria, Hungária. Igaz, az ő asszimilációs készsége egyedülálló. Az őrület csak fokozódott, mert figuratív támadásaival, hajszálpontos páros kapcsolataival, labdaszerzésekből indított kontráival – röviden, magyaros kézilabdájával – az ETO már az első húsz percben fényes taktikai győzelmet aratott a román válogatottal majdnem egyenértékű Ramnicu Valcea felett. Tadici mester sorra rendelte magához védekezésben hibázó embereit, és majd kitépte a karjukat; e Kárpátokon túli stílus annyiban megint hatott, hogy a vendégek 14-8-as hátrányból szünetre 16-13-ra zárkóztak fel.
De a fordulást nem követte fordítás, sőt, fokozatosan visszaállt a hatgólos differencia. Ekkor átmenetileg mindkét alakulat lila ködbe hajtott, de Pálingernek és Tomorinak köszönhetően az Audi ETO bukkant ki előbb onnan, a 45. percben 24-17-nél akár győztest is hirdethettünk. Különösen úgy, hogy a büntetőkre beküldött Herr két hetest kivédett, a harmadikat pedig a kapufára „nézte” – a publikum felváltva éltethette remeklő kapusait. No meg a mezőnyjátékosokat, mert a 30-27-es sikerből mindenki derekasan – még ha nem is egyenlő mértékben – kivette a részét. A lelkendező vezetőedző, Konkoly Csaba szerint is: „Taktikus és fegyelmezett játékkal, két szenzációs kapussal, csodálatos közönség előtt legyőztük a román válogatottat. Ennél többet nem tudok mondani.” Nem is kell, mert megtette helyette Gheorghe Tadici: „Elvesztettük az eszünket.”
A magyarok is. Csak szerencsére egészen más okokból.

Hypo-bravúr. A csoport másik találkozóján: Nürnberg–Lada Toljatti 31-39. Az állás három forduló után: 1. Győr 6 pont, 2. Valcea 3, 3. Toljatti 2, 4. Nürnberg 1.
A másik középdöntőcsoport eredményei: Zvenyigorod–Hypo 29-33, Slagelse–Viborg 12-22. Az állás: 1. Hypo 6, 2. Viborg 4, 3. Zvenyigorod 2, 4. Slagelse 0. A Németh András, Tóth Tímea és Kirsner Erika fémjelezte Hypo a világbajnok orosz válogatott színe-javát és Trefilov mestert is felvonultató Zvenyigorod otthonában hatalmas bravúrt ért el, a mérkőzés után Gunnar Prokop menedzser sírva fakadt. Pedig rá az elfogódottság nem igazán jellemző.