Moldova György örökbecsű verhetetlen tizenegyére, az Üllői úti Bányászra gondoltam a BVSC-pálya felé autózva, ahol a Tatabánya játszotta a Vasas elleni „hazai” mérkőzését; erre kedves kollégám ezzel fogadott a kies sajtórészen: „Szőnyi úti Bányász, jó poén, mi?” Ennyit az eredeti ötletekről, bár hozzátehetjük, hogy egyrészt az NB I sereghajtója egyáltalán nem verhetetlen, sőt, másrészt az MLSZ ötlete volt igazán eredeti, amellyel a Tatabányán kívül a REAC-ot és a Paksot is elűzte saját otthonából a világítás hiánya miatt. A luxok hiánya lenne a magyar labdarúgás fő rákfenéje? Angliában, Német- vagy Olaszországban egészen jó meccseket játszanak kora délután, természetes fénynél. Aztán kaptam az infót, hogy az MLSZ elnökségének pár tagja a stadionvilágításban „utazik”, ha majd áttérnek az alagcsövezésre, akkor a fűtött pályák lesznek a kötelezők…
Szombaton így a teljesen lepukkant zuglói létesítményben randevúzhattak a felek. Még a gyep volt a legjobb állapotban, az elgazosodott nézőtérre mindössze száz tatabányai és ötszáz angyalföldi drukkert engedtek be a biztonsági előírásoknak megfelelően. Legutóbb az 1994-es amerikai vb-n láttam a gyepen a yardban mért távolságok jelzését, ugyanis itt legutóbb, hónapokkal ezelőtt amerikaifoci-derbit játszottak. A reflektorok mindenesetre álltak, de csak szünet után adtak fényt, addig maradt a lemenő nap. Már az eddig leírtak is tökéletesen modellezik a hazai futball vezetői és létesítményválságát, a szakmai gondok megtapasztalására pedig elégnek bizonyult a kilencven perc. Szilasi bíró és Lémon partjelző tökéletesen alászállt a játék szintjére. Lémon füle sokkal jobb, mint a szeme, nem vette észre, amikor Perezt az orra előtt kitaszajtották a pályáról, ám meghallotta és megértette, ahogy a Bányász légiósa mexikói dialektusban „beszólt” neki. Szilasi erre a 23. percben előhúzta a piros lapot, amit a nézőtéren addig nyugodtan szivarozó tatabányai ügyvezető, Török József egy földre sercintéssel nyugtázott.
A meccs mindenesetre eldőlt, s nem azért, mert Németh Norbert hamar (9. perc, 0-1) vezetést szerzett a piros-kékeknek, hiszen a „hazaiak” Szilágyi révén válaszolhattak volna. Nem tették, s hiába játszottak a mezőnyben emberhátrányuk ellenére valamivel jobban, kevés lehetőségüket elpackázták. A Vasas viszont a meccs legszebb – egyetlen? – kidolgozott akcióját befejezte: Divics sarkazott Kincseshez, akinek a begurítását Lázok a jobb alsó sarokba lőtte (70. perc, 0-2). Szilágyi még kihagyott egy helyzetet, tehát a szépítés sem jött össze, ám ezúttal joggal lehetett sok mindent a bíróra fogni. Octavio Zambrano, a Bányász ecuadori trénere pedig, ha eddig nem tette, most szembesülhetett a magyar futballvalósággal. Nekünk sovány vigasz, hogy legutóbbi állomáshelyén, Moldovában sem tapasztalhatott sokkal jobbat.
