Sorsába belesűrítve ott van az örmény–magyar fátum: híres erdélyi örmény–magyar családból származik, ő viszont már Bécsben látta meg a napvilágot. Családja révén beleszületett az amatőr, műkedvelő zenélésbe, nagyanyja például Bartók-tanítvány volt, ám tehetségénél fogva ő már nemcsak a családi összejöveteleken kap tapsot, hanem kiléphetett a profik világába. Persze előtte még megszerezte a közgazdasági diplomát, aztán végleg a zene mellett döntött. 17 évesen vált a legendás Bluegrass Specials tagjává, innen a country- és a bluestanulmányok, majd a zenekar feloszlása után a görög, az arab, az örmény, a balkáni, a tangó, a latin, de főként a cigány zene felé fordult. A cigány zenének családjában komoly hagyománya volt, apja is játszott otthon csárdásokat, Alex Száva viszont ennek a műfajnak is mindenféle stílusában, feldolgozásában és irányzatában aprólékosan utánajárt. Ő egyébként elsősorban mandolinos, de ugyanilyen virtuozitással játszik a szintén pengetős udon, harmonikán, furulyán, és remekül énekel is; jelenleg Mauritiuson dolgozik muzsikusként.
Azért tartottam fontosnak egy kicsit talán a szokásosnál is részletesebben bemutatni Alex Szávát, mert jóvoltából valóban nem mindennapi lemezt tarthatunk a kezünkben, és ez az album Száva gyökerei, sokoldalúsága és tanulmányai nélkül nem jöhetett volna létre. Ő ugyanis az örmény népzenébe is mélyen beleásta magát, régi, sokszor rossz kottákból, hatalmas munkával rekonstruálta az általa előadott dallamokat, hármat pedig maga komponált. Ráadásul a modern stúdiótechnikát kihasználva egymaga játszotta fel a teljes zenekart, ami szintén különlegességnek számít. Az erdélyi örmény népzene többgyökerű, aminek egyrészt örmény eredete, másrészt az őket körülvevő magyar és román közeg hatása jellemez. Így nem véletlen, hogy mindjárt a második szám rendkívül ismerősen cseng: ez az a dallam, amit Bartók Béla 1910-ben hangszeres formában egy Torda-Aranyos megyei cigány hegedűstől gyűjtött, és a Román táncok negyedik darabjaként dolgozott fel. Itt most Zádig címmel az örmény vokális verziót hallhatjuk, amely húsvéti dal a piros tojásról és a szerelemről, bizonyítva, mennyire nem kezelhető külön a Kárpát-medence népeinek dallamvilága.
Alex Száva lemezének egyik érdeme tehát az, hogy egyáltalán megszólalhattak ezek a dalok, felkutatta és vonzó formában tálalja őket, a másik viszont megkapó egyénisége. Szívből énekel és muzsikál, annyira sok érzést visz az előadásba, hogy egyszerűen odabilincseli hallgatóját a lejátszóhoz. Megpróbáltam „kritikusként” hallgatni. Nem sikerült. Az ő muzsikáját egyszerűen csak élvezni lehet.
(Alex Száva: Ov paregam / Ó, barátom. Erdélyi örmény népdalok, Dialekton Népzenei Kiadó, 2007.)
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
