Rekonstruált örmény muzsika

Az erdélyi örmény népzene valójában városi folklór, hiszen történelmi okokból e népcsoport paraszti rétege lényegében hiányzott arról a vidékről. A városi folklór pedig kifejezetten kedvez az olyan zenészegyéniségeknek, akik a világ bármely pontján, bármilyen kultúrában feltalálják magukat zenei kreativitásukkal, s otthonosan mozognak nemcsak egy nép muzsikájában, de számos populáris irányzatot is kiválóan művelnek. Alex Száva éppen ilyen.

2008. 03. 05. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sorsába belesűrítve ott van az örmény–magyar fátum: híres erdélyi örmény–magyar családból származik, ő viszont már Bécsben látta meg a napvilágot. Családja révén beleszületett az amatőr, műkedvelő zenélésbe, nagyanyja például Bartók-tanítvány volt, ám tehetségénél fogva ő már nemcsak a családi összejöveteleken kap tapsot, hanem kiléphetett a profik világába. Persze előtte még megszerezte a közgazdasági diplomát, aztán végleg a zene mellett döntött. 17 évesen vált a legendás Bluegrass Specials tagjává, innen a country- és a bluestanulmányok, majd a zenekar feloszlása után a görög, az arab, az örmény, a balkáni, a tangó, a latin, de főként a cigány zene felé fordult. A cigány zenének családjában komoly hagyománya volt, apja is játszott otthon csárdásokat, Alex Száva viszont ennek a műfajnak is mindenféle stílusában, feldolgozásában és irányzatában aprólékosan utánajárt. Ő egyébként elsősorban mandolinos, de ugyanilyen virtuozitással játszik a szintén pengetős udon, harmonikán, furulyán, és remekül énekel is; jelenleg Mauritiuson dolgozik muzsikusként.
Azért tartottam fontosnak egy kicsit talán a szokásosnál is részletesebben bemutatni Alex Szávát, mert jóvoltából valóban nem mindennapi lemezt tarthatunk a kezünkben, és ez az album Száva gyökerei, sokoldalúsága és tanulmányai nélkül nem jöhetett volna létre. Ő ugyanis az örmény népzenébe is mélyen beleásta magát, régi, sokszor rossz kottákból, hatalmas munkával rekonstruálta az általa előadott dallamokat, hármat pedig maga komponált. Ráadásul a modern stúdiótechnikát kihasználva egymaga játszotta fel a teljes zenekart, ami szintén különlegességnek számít. Az erdélyi örmény népzene többgyökerű, aminek egyrészt örmény eredete, másrészt az őket körülvevő magyar és román közeg hatása jellemez. Így nem véletlen, hogy mindjárt a második szám rendkívül ismerősen cseng: ez az a dallam, amit Bartók Béla 1910-ben hangszeres formában egy Torda-Aranyos megyei cigány hegedűstől gyűjtött, és a Román táncok negyedik darabjaként dolgozott fel. Itt most Zádig címmel az örmény vokális verziót hallhatjuk, amely húsvéti dal a piros tojásról és a szerelemről, bizonyítva, mennyire nem kezelhető külön a Kárpát-medence népeinek dallamvilága.
Alex Száva lemezének egyik érdeme tehát az, hogy egyáltalán megszólalhattak ezek a dalok, felkutatta és vonzó formában tálalja őket, a másik viszont megkapó egyénisége. Szívből énekel és muzsikál, annyira sok érzést visz az előadásba, hogy egyszerűen odabilincseli hallgatóját a lejátszóhoz. Megpróbáltam „kritikusként” hallgatni. Nem sikerült. Az ő muzsikáját egyszerűen csak élvezni lehet.
(Alex Száva: Ov paregam / Ó, barátom. Erdélyi örmény népdalok, Dialekton Népzenei Kiadó, 2007.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.