Már a Gazdasági Versenyhivatal is büntetett olyan cserélhető üdülési jogokat közvetítő cégeket, amelyek a hatóság szerint a fogyasztók megtévesztésével jutottak hatalmas összegekhez. Sok éve népszerű hazánkban az úgynevezett timeshare üzlet, amelyben húsz, harminc vagy akár kilencvenkilenc évre, az esztendő egy meghatározott hetében érvényes, cserélhető nyaralási jogot vehetünk. Mára egyre többen érzik nyűgnek ezt a drága pénzen itthon vagy külföldön elvileg bebiztosított pihenést, emiatt szabadulnának tőle, ha tehetnék. Főként azért, mert az üdülési jog fenntartása folyamatos anyagi terhet jelent annak, aki beszállt. Nem elég ugyanis az egyszeri, általában egy-három millió forintos befektetés, évente újabb százezreket kell áldozni a timeshare-jogra. Emiatt az egyszeri beszálláson túl majdhogynem annyiért vehetjük igénybe a megvásárolt üdülési lehetőséget, mintha magunk szerveznénk meg az adott helyen – timeshare nélkül – pihenésünket. Az üdülőhelyekkel való üzletelés mára amiatt is népszerűtlenné vált, mert kiderült: az álomnyaralást ígérő portékát megvenni egy pillanat műve, túladni rajta azonban a bravúros szerződések miatt szinte képtelenség.
Az üdülési jog, vagyis a timeshare rendszere a hatvanas években terjedt el Európában. Napjainkban 6,7 millió timeshare-tulajdonos él a világon, közülük 1,4 millió az öreg kontinensen. A timeshare jövedelmező üzletággá fejlődött: brüsszeli becslés szerint az unióban évente 10,5 milliárd eurós forgalmat bonyolít le 1500 bejegyzett cég – ezek nagyjából 85 ezer üdülési egységet kínálnak. Hazánkban is több, üdülési joggal üzletelő vállalkozás virágzik, és a piac becslése szerint 45-50 ezer magyar háztartás rendelkezik timeshare-szerződéssel.
Magyarországon a rendszer úgy terjed, hogy a nyilvános adatbázi-
sokból kigyűjtött ügyfeleket timeshare-értékesítésre kiképzett ügynökök bombázzák vonzó ajánlatokkal. Az ajándékokkal „elgyengített” érdeklődőket azután lehengerlő praktikákkal veszik rá az átgondolatlan szerződéskötésre. A timeshare-értékesítők a beetetésnél a könnyű használatot, a jó befektetést, az egyszerű hasznosítást hangsúlyozzák, pedig az általuk kínált üdülési ingatlanok sokkal inkább forgalomképtelenek – állítják a szakértők. A bepalizás módszerének lényege az agresszív, lehengerlő marketing, sőt az olyan fellépés is, amely már szinte a személyes szabadságjogokat korlátozza – mondta Nagy Zoltán, timeshare-ügyletekben is jártas ügyvéd.
Megtudtuk: ha egyáltalán az adásvételről szóló szerződés szabályos, tehát az ügyfél minden kötelezettségéről és jogáról korrekt tájékoztatást nyújt, akkor sem ritka, hogy elfelejtik a vevőt tájékoztatni: a szerződés aláírásától számított tizenöt napon belül még gond nélkül elállhat az ügylettől. Nagy Zoltán szerint ez azért fontos, mert azt már szinte lehetetlen veszteség nélkül megúszni, ha a vevő később megbánja döntését. Az ügyvéd említett olyan megtévesztést is, amikor a timeshare-cég rossz faxszámot adott meg a pórul járt ügyfélnek, így az nem tudta a jog által megszabott határidőn belül elküldeni felmondólevelét. Ha azonban már megszületett a szerződés, akkor szinte képtelenség megszabadulni tőle – mondta Nagy Zoltán. A határozott idejű megállapodásoknál ehhez ugyanis rendkívüli indok kell. Ilyenkor is legfeljebb akkor ítél a bíróság az átvert vásárló javára, ha például a helyszínen derül ki, hogy az üdülő és az azzal járó szolgáltatások meg sem közelítik az ajánlatban szereplő feltételeket, tehát a timeshare-cég szerződést szegett. Az ügyvéd tud olyan átverésről is, amikor egy hazai szálloda, amelyben az ügyfél több millió forintért vásárolt üdülési jogot, mostanáig sem épült fel.
Ha valaki megbánja, hogy megvásárolta a több évtizedes üdülési lehetőséget, vagy mostanra nyűggé vált az évi százezres fenntartási díj, akkor dönthet úgy is, hogy nem fizeti tovább az éves költséget. Ebben az esetben viszont számíthat arra, hogy a cég jogi úton előbb-utóbb a behajtásig viszi az ügyet. A gyakorlat szerint ugyanis akkor is állni kell a kötelezettségeket, ha az üdülés lehetőségét nem veszi igénybe a tulajdonos. S ha a fizetéssel az ügyfelek késlekednek, a timeshare-cég nem habozik perre vinni a kérdést. Ezzel együtt sokan már ingyen is megszabadulnának az üdülési jogtól, csak ne kelljen azt tovább fizetniük – tette hozzá Nagy Zoltán.
Pieke Dénes, a timeshare-értékesítő Holiday Club Hungary Kft. ügyvezetője, a páneurópai fogyasztóvédelmi és kormányzati szervekkel együttműködő Organisation for Timeshare in Europe elnöke viszont az ingatlanmagazin.com internetes szakportálnak úgy nyilatkozott: „A jelenleg körülbelül 40-50 ezer magyar üdülésijog-tulajdonos közül csak elenyésző százalék az, aki elégedetlen a szolgáltatással, a többiek elégedettek, és folyamatosan ezzel a rendszerrel nyaralnak.” Ennek ellentmondhat az a tény, hogy a timeshare-szerződésekben csalódottak magas száma miatt léteznek már olyan vállalkozások is, amelyek a nyűggé vált üdülési jog továbbértékesítését ígérik. Megkerestük az egyik ilyen, újságban hirdető társaságot. Megtudtuk: az élelmes közvetítők bruttó 36 ezer forintos, évente fizetendő ügyviteli díjért újságokban és külföldieket kalauzoló idegenvezetőkön keresztül próbálják elsózni az üdülési jogot. Ha netán sikerül az ügylet, a cég az éves díjon felül az eladási ár nyolc százalékát kéri jutalékként cserébe.
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között