A hűséges gondnok

Finnország és Magyarország mindig is szoros kapcsolatban állt egymással, a hidegháború vége és Magyarország EU-tagsága pedig új lendületet adtak az együttműködésnek. A finn vállalatok már mintegy egymilliárd eurót fektettek be Magyarországon, és a Nokia legnagyobb telefongyára is Magyarország és Szlovákia határán épült fel. A két ország közötti kapcsolat nem nélkülözi azonban a drámai fordulatokat sem. A téli háború (1939– 1940) alatt a finn nagykövetség segítségével toboroztak egy önkéntes zászlóaljat Magyarországon, amelynek tagjai végül kalandos úton, a svéd–finn határon elhelyezkedő Tornión keresztül jutottak el Finnországba, ahol Lapuában képezték ki őket. A háború azonban véget ért, mielőtt a zászlóaljat ténylegesen bevetették volna. Sokan nem tudják azt sem, hogy a téli háború idején az orvostudományi Nobel-díjat elnyert Szent-Györgyi Albert Finnország javára lemondott a díj teljes összegéről. A történelem viharai sodorták el Tömör Ferencet, a háború áldozatává vált nagy finnbarátot.
Tömör Ferenc 1934–1944 között, azaz fennállásának első évtizede alatt a finn nagykövetség gondnokaként tevékenykedett. Sorsa tragikus volt, mivel 1945-ben, Budapest ostroma alatt meghalt. Tömör nem volt hajlandó elhagyni azt az épületet, amelyet 35 éven át szolgált. Először 25 évig a korábbi tulajdonos Wenckheim gróf, majd 1934-től tíz évig a finn állam alkalmazásában. 1944 őszén a követség többi alkalmazottját evakuálták, de a Finnországhoz és a finnekhez mélyen ragaszkodó Tömör mégis itt maradt, hogy védje az épületet és az ott lévő vagyont. Életének legsötétebb pillanatai közé tartozhatott, amikor 1944. karácsony este a nyilasok Tömör ellenkezése ellenére zsidó menekülteket keresve betörtek a házba, és minden mozdíthatót magukkal vittek. A budapesti harcok vége felé, amikor a házat a német katonák vették birtokukba, az épületet bombatalálat érte, és ekkor halt meg Tömör Ferenc is.
A nagykövetség első épületének története szintén érdemes lenne a kutatásra, mivel eredetileg Wenckheim gróf fiának szerencsejáték-adósságai miatt került a finn
állam birtokába. A gróf ajánlására Tömör Ferenc tovább folytatta szolgálatát a háznál, és az 1934– 1940 között finn nagykövetként tevékenykedő Onni Talas is meghatottan emlékezett meg Tömör Ferencről, jellemző esetként említve meg, hogy a gondnok hogyan fedezte fel, hogy a kokszkereskedő be akarta csapni a nagykövetséget, így védelmezve az állam szűkös vagyonát.

A szerző történész