Szerbia és Montenegró. Három éve ez az alakulat – ez az egy – nyerte a vb-t, tegnap ez a kettő vívta az Eb döntőjét. A magyar férfiválogatott a horvátokkal mérkőzött a 3. helyért, mert délszláv ellenfeleink osztódással szaporodnak.
A friss események előtt még fel kell idéznünk a péntek éjszaka történteket, amikor Benedekék az athéni olimpiai diadal óta világversenyen hatodszor csaptak össze a szerbekkel, és hatodik vereségüket szenvedték el. Önmagában boszszantó, Peking közeledtével viszont biztató, hogy ekkor álltak legközelebb a győzelemhez. A mieink kezdetben szinte életfunkciók nélkül támadtak, első gólunkat Madaras szerezte a 16. percben 0-2-nél. Ám 5-4-re, majd a 28. percben 7-5-re már a magyarok vezettek, de a szerbek a rendes játékidőben egyenlítettek, és a hosszabbításban Sapics löketével 8-7-re felülkerekedtek.
Pedig négy montenegrói világbajnok társuk mellett azt a Danilo Ikodinovicsot is nélkülözték, aki a 2005-ös vb-döntőt négy gólt vágott Szécsinek. A motorbalesetet szenvedett klasszist a délszláv szurkolók hátborzongató módon idézték meg, hiszen a 4. negyedben, a legnagyobb bajban kórusban zendítettek rá a „Dacsa, Dacsa!” biztatásra. Hiányában három góljával és az általa kibirkózott büntetővel a 35 esztendős Vujaszinovics lett a nyerő ember, hiába hittük, hogy 5., 6. és 7. gólunk – előbbi kettő hatástalaníthatatlan bomba, utóbbi ravasz csavar, de Sefik hálóját nem is lehet hétköznapi módon bevenni – szerzője, Kásás, Hosnyánszky és Molnár közül választhatjuk ki e büszke cím birtokosát. „Én nem éreztem, hogy megvan a meccs, mert körülbelül tíz másodpercig vezettünk két góllal. De tény, közel voltunk a győzelemhez, még úgy is, hogy nagyon megilletődötten kezdtünk. Szécsit ráadásul a sérülése miatt le kellett cserélnem, de a hosszabbításra visszaküldtem, mert jelezte, hogy újra játékra kész” – mondta Kemény Dénes szövetségi kapitány, majd amint felvetettük neki, hogy e párharcban már kőbe véshető a
8-7-es végeredmény – az elmúlt évtized három legfontosabb mérkőzése közül a sydneyi elődöntőben és az athéni fináléban a mieink, a 2005-ös montreali vb-n a vetélytársak nyertek ennyire –, ő kesernyés mosollyal megjegyezte: „Igen, már ez is a magyar, szerb folklór része.”
Hogy Pekingben ki győz majd, az megtippelhetetlen. De a 8-7-re bátran lehet fogadni.
A horvátok elleni rangadóknak nincs fix forgatókönyvük, a tegnapi bronzmeccs is egyedien alakult: 1-0 oda, 4-1 ide, aztán 5-2-ről félidőre 5-5. Egymás után három akciógól esett be, a két átlövés valamelyikébe Nagy Viktor azért belekaphatott volna. Ám nem ment neki, Szécsi pedig sérülten feszengett a parton. A harmadik felvonásban az ellenfél 9-6-os hátrányból kapaszkodott vissza 9-9-re, de a rendes játékidő 13-13-as döntetlenjéhez már kétszer a mieinknek kellett egyenlíteniük. A hosszabbításban előbb Madaras Norbert egalizált 14-14-re, majd Nagy Viktor legjobbkor jött bravúrja, és a bíráktól hasonló tempóban érkező, számunkra kedvező kontrafault ítélet után, három másodperccel a duda előtt Varga Dénes gyömöszölte be a Molnár lövése után Vicanról kipattant labdát.
E 15-14-gyel a magyar válogatott megszerezte a bronzérmet, így a Kemény-érában továbbra is a 2001-es vb az egyetlen alkalom, amikor csapatunk lecsúszott a dobogóról. „Az az igazán nagy érték, amilyen körülmények között ez a győzelem megszületett – szögezte le Kemény Dénes. – Szécsit és Benedeket sem játszathattam, így mindenkitől hihetetlen akaraterőre volt szükség. Azért is megsimogathatjuk e bronzot, mert mai formánk alapján nem voltunk jobbak a horvátoknál, csak eggyel több gólt dobtunk.” A vesztes tréner, Ratko Rudics mással magyarázta a végkifejletet, nyakán dagadó erekkel hadarta: „Nézze vissza a kontrákat, a kiállításokat, és látni fogja, hogy nem engedtek minket nyerni.”
A semleges néző számára e nem akármilyen fordulatokat tartogató meccs legemlékezetesebb momentuma mindamellett akkor érkezett el, amikor Mark Koganov azeri játékvezető egyensúlyát veszítve a medencébe csobbant – e mutatványhoz talán éppen ilyen fejlett pólókultúrából kellett érkeznie –, ám hála az andalúz klímának, a parti végére szépen meg is száradt.
Ennél persze fontosabb, hogy e bronzzal azért a mi csapatunk is kinn van a vízből.
A késő esti döntő végeredménye: Montenegró–Szerbia 6-5.
Lányok is a dobogón. Női válogatottunk csütörtökön úgy kapott ki az elődöntőben Spanyolországtól, hogy a hajrát 4-0-ra veszítette el. Szombaton ezzel ellentétes utat járt be a csapat, hiszen 5-6-ról verte
9-6-ra Olaszországot, és szerezte meg ezzel a 3. helyezést. Az oroszok a házigazda spanyolok feletti 9-8-cal védték meg Eb-címüket.
ÁGOTA Közösség
Nevelőszülőknél élő gyermekek gyűjtöttek meghatározó élményeket az ÁGOTA® Táborban
