Ki nyerne egy új krími háborút?

A nagyhatalmi érdekek metszéspontjában található a geostratégiai szempontból rendkívül fontos Fekete-tenger feletti ellenőrzés kulcsának tartott Krím, amelynek helyzetét tovább bonyolítja, hogy civilizációk feszülnek itt egymásnak. A Hruscsov által 1954-ben egy tollvonással Ukrajnának ajándékozott félszigetet az orosz néplélek mindmáig a sajátjának tartja, az ukránoknak máig nem sikerült belakniuk, s akkor még nem említettük az őslakos krími tatárok érzéseit. Az egymással homlokegyenest ellentétes szempontok és törekvések a közelmúltban a Krím Oroszország részévé válásának 225. évfordulója körül ismét világosan körvonalazódtak. A félszigeten többségben élő oroszok és az ukrán állam között valóságos szoborháború bontakozott ki. Az ünnepségekre érkező vezető moszkvai politikusok minden eddiginél hangosabban nyilvánították ki véleményüket Szevasztopol hovatartozásáról. Kijev pedig minden korábbinál világosabbá tette, hogy nem nézi jó szemmel a fekete-tengeri orosz flotta itteni állomásozását. Ehhez járul a mára állandósult orosz–tatár feszültség, ráadásul a közös érdekekből fakadóan a Kijev partnerének számító tatárok kezdik megelégelni, hogy az ukrán ígéretek nagyrészt máig ígéretek maradtak. Bár messze még a nyílt összeütközés, a Pentagon megrendelésére azonban a RAND Corporation szakértői már modellezték egy esetleges fegyveres konfliktus lefolyását.
Az amerikai elemzők forgatókönyve szerint egy, a Krímért zajló, 21. századi háború azzal kezdődne, hogy az oroszok elfoglalnák a félsziget kulcsának nevezhető Szevasztopol melletti Tuzlát, amely lehetőséget nyújtana a Kercsi-szoros ellenőrzésére. Ebből az irányból léphetnének ugyanis ukrán területre Kubány felől orosz egységek. Ezzel párhuzamosan Novorosszijszkból deszantosokat dobnának át, partraszállásukat pedig fedezné a fekete-tengeri flotta. Ukrán oldalon első lépésben a kercsi gépesített és a szimferopoli lövészezred próbálná visszaverni az akciót, amíg megérkeznek Dnyipropetrovszkból és Nikolajevből a légideszantosok, valamint a kirovogradi és ocsakovói egységek. A RAND elemzői nem zárják ki azt sem, hogy a krími tatárok egységeket alakítanának.
Az amerikai stratégák szerint egy új krími háború a 19. századival szemben orosz győzelmet hozna, Kijev a Nyugathoz fordulna segítségért, miközben az ország keleti és nyugati részében alakuló önkéntes egységek a polgárháború szélére sodornák Ukrajnát. A tanulmány szerzői úgy vélik, Berlin több európai állammal együtt az ország kettészakadásának tényként történő elfogadását támogatná, míg Washington, London és Isztambul s a melléjük felsorakozó közép-európaiak a segítségnyújtás mellett érvelnének. Az amerikai elemzők szerint ez esetben egy kérdés marad, vállalná-e katonák küldését az ukrán szuverenitás védelmére az Egyesült Államok? A Pentagont anyagaikkal kiszolgáló agyközpont szakértői úgy vélik, hogy a Fehér Ház nem vállalná a közvetlen konfrontációt a Kremllel.
E véres vízió végén a RAND Corporation elemzői emlékeztetnek:: a Krímre nem csak Kijev és Moszkva tarthatna igényt, hiszen egyre aktívabbak a félszigeten bizonyos radikális körök is, s a vahabita eszmék főképp a tatár fiatalok között népszerűek. Így aztán Moszkva és Kijev párbajának eldőlése sem hozna megnyugvást a félszigetre.
E felvázolt forgatókönyv megerősítheti a Krím demilitarizálásának gondolatát, rávilágíthat a nemzetállam agresszív építésének Kijevre visszaütő árnyoldalaira. Alátámaszthatja, hogy milyen fontos a félszigeten élő oroszok és tatárok jogainak biztosítása, s veszélyes e közösségek egymás ellen fordítása. A régió történelmének és sajátosságainak alapos vizsgálatából pedig arra a következtetésre lehet jutni, hogy milyen következményekkel járhat a térség geopolitikai egyensúlyának megbontása, bármely közvetlenül érintett fél érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyása. A tanulmány ténye persze arra is rámutat, hogy a Fekete-tengertől több ezer kilométerre sem mindegy, miként alakul e stratégiailag fontos térség jövője.