Ha Karlovy Varyba készülünk, ügyeljünk arra, hogy az esernyő ne maradjon ki a kofferből. Bár az sem baj, ha kimarad, mert errefelé még a cipőboltban is lehet esernyőt vásárolni a nagy keresletre való tekintettel. Egyik percről a másikra, minden figyelmeztető jel nélkül kezd el zuhogni, és ugyanilyen váratlanul süt ki a nap. Ebben a városban minden a vízről szól. Arról, amit az ég, és arról, amit a föld ad.
Valószínűleg a sziklák közül előtörő forró víz, és a meghitt völgyben folydogáló Teplé folyócska vonzotta ide a városalapítókat is 1350 körül. Húsz évvel később IV. Károly különleges kiváltságokkal látta el a települést, nevét is az uralkodótól kapta. Ez egészen a második világháborúig Karlsbad volt, ugyanis 1945–46-ig, a lakosságcseréig németek lakták a népszerű gyógyüdülőhelyet. A bájos városkát három tragédia sújtotta. A kiáradt folyó, mely 1589-ben elmosta a házakat, tűzvész, amely elpusztította az épületek 90 százalékát 1604-ben, és a kommunizmus, amely megfontolt, de oktalan rombolást végzett az évszázados, monarchikus hangulatú villák és szanatóriumok között. Bár a szovjetek a rendszerváltáskor Csehországból is távoztak, később visszajöttek immár orosz milliomosként, felvásárolták és gyönyörűen felújították a leromlott állagú épületeket. Különösen kötődnek a városhoz, mert Nagy Péter cár és udvara gyakran látogatta Karlsbadot, ennek emlékét források, éttermek, szálloda (én épp ebben laktam) neve őrzi, de róla keresztelték el a Péter-hegyet, és az orosz befolyást tükrözi a Szent Péter és Pál ortodox templom. Itt az angol nem világnyelv, szinte minden fontos információt csehül és cirill betűkkel, oroszul írnak ki. Mindegy, nem muszáj beszélgetni. Azt a pár szót pedig már úgyis tudja mindenki, amire szükség lehet: pivo, knédli, gulasch. Ja, és a pisztráng, amit muszáj megkóstolni, mert friss, a patakban terem, csehül is majdnem úgy mondják, mint magyarul, lehet tehát anyanyelvünkön rendelni, megértik. Nem árt a szókincshez hozzáadni az oplatka kifejezést is, ami a jellegzetes, Karlovy Varyi, palacsintaméretű nápolyiféleséget jelenti. Ezt úton-útfélen árulják dobozban 35 koronáért (kb. 300 forint) mindenféle ízesítéssel vagy darabonként, melegen.
A város központja a Teplé folyó és a környékén feltörő források köré szerveződött. Itt van a legtöbb szálloda, amelyek a XIX–XX. század minden arra érdemes építészeti stílusát képviselik, de legszebbek az egykori pompájukat visszakapott, aranyozott, copfos, szecessziós házak. A legnagyobb, négycsillagos szálloda a Thermal viszont olyan rút, hogy a többiek szégyenkezve fordítják el tekintetüket. A monstrum a szocialista múlt mementójaként fenyegetőn tornyosul az aranykort idéző csipkés pavilonok, tornyos házikók, muskátlis teraszok fölé.
De a legfontosabb arról szólni, aminek Karlovy Vary–Karlsbad hírnevét köszönheti: a gyógyvízről. A kénszagú, sós víz 13 forrásból tör a felszínre különböző hőmérsékletben. A legmelegebb a 73,6 fokos Forró-forrás, a leghidegebb a tízfokos Stephanie-forrás. A Forró-forrásnak van a legnagyobb hozama, 12 méter magasra lövell percenként kétezer liter vizet. Emésztési zavarok, máj-, epeproblémák kezelésére ajánlják a Karlovy Vary-i ivókúrát. A módszer a következő: reggel, lehetőleg éhgyomorra kell kortyonként fogyasztani a vizet az erre a célra kifejlesztett, minden másfél méteren kapható, Karlovy Vary feliratú csőrös ivópohárból. A csőr arra való, hogy a víz ne égesse meg a szánkat, a felirat pedig arra, hogy a pohár a vitrinben besorolható legyen az Üdvözlet Balatonról nevű vitorlás és a velencei karneváli maszk közé. Legjobb a Colonád oszlopai közt bandukolni, és néha megpihenni egy-egy dézsába ültetett pálmafa árnyékában a folyóparton. Én kipróbáltam a szertartást, a séta a reggeli városban tényleg jó. A víz viszont pocsék. Komoly indok kell ahhoz, hogy az ember ezzel kínozza magát ahelyett, hogy a szálloda svédasztalán a sonkák és sajtok között turkálna.
Megfutamodtam, lemondtam az ivókúráról, az az egy-két nap, amit a városban töltöttem, amúgy is kevés lett volna a látványos eredményhez. Inkább a város körüli hegyekben tett túrával gondoltam hozzájárulni egészségem megóvásához. Nem volt nehéz dolgom, mert a városban és a hegyoldalak sétányain táblák mutatják a számozott túraútvonalakat, kiválasztottam az egyiket, és a fákra festett számokat követve tettem egy órás sétát. Ugyanezt az utat a Diana-kilátóhoz lanovkával is meg lehet tenni 60 koronáért. Jóval kényelmesebb, mint a túra, de ugyanannyival kevésbé egészséges. Aki pedig még lustább, viszont felveti a pénz, rövid kirándulást tehet a főutcán sorjázó, elegáns világmárkákat kínáló butikokban és az ékszerboltokban. De bárki is indul Karlovy Varyba, ne tervezzen rövid üdülést, a teljes megnyugváshoz, kikapcsoláshoz legalább egy hétre van szükség. És ne vigyen magával mobiltelefont. (A filmfesztiválról bővebben a 14. oldalon.)

Kígyó miatt rettegtek Lentiben, futótűzként terjedt a hír