Leányrablás és akadálymentesítés

A VII. Regejáró Misztrál Fesztivál nagy újdonsága az volt, hogy siketek, nagyothallók számára akadálymentesítették a Duna-parti színpad koncertjeit. A széksorok egy része alatt kábeleket helyeztek el, amelyek átadták a ritmust, a jeltolmács pedig a színpad szélén állva lefordította nekik a verssorokat.

Így aztán táncoló, a zene ritmusára ringatózó nem vagy kicsit hallókkal találkozott, aki csak arra járt.
A fesztivál programja egységesebb, színvonalasabb volt, mint valaha. Megérte hát a szigorú profiltisztítás, vagyis az, hogy ha valaki színvonaltalan, egyenetlen, kifáradt zenéket, dalokat hozott, a következő évben – bármilyen nagy névnek számít is – kimaradt a fellépők névsorából, míg kevésbé ismert muzsikusok új és új lehetőséget kaptak. Az utóbbiak közé tartozik a Túlpart, valamint a tavalyi dalnokverseny második helyezettje, a Macskaszem. Az idei dalnokversenyt egyéniben Göbő Sándor nyerte, az együttesek között a Hetedhét végzett az első helyen, s jövőre a Mi újság? együttessel adhat közös koncertet a nagyszínpadon. A szigorú mércének az is eredménye, hogy a kritika már nem úgy vetődik fel, hogy mi az, ami gyenge, és egyáltalán nem való a fesztiválra, hanem úgy, hogy mi lehetne még jobb.
A Gondolatok Házában Tímár Sárával fellépő, erdélyi népzenét játszó Valkó Banda produkcióját mégis némiképp felszínesnek éreztük. A maga nemében egyedülálló Vágtázó Csodaszarvas is a megemelkedett mércének esett áldozatul. Írom mindezt annak ellenére, hogy a nagymarosi Duna-parton zajos közönségsikert arattak. Ma már ugyanis sokan tudjuk, a táltos-sámán attitűd lényege, hogy szólaljon meg akár instrumentális zene, saját dal, népdal vagy népének, fel kell, hogy érjen az égbe. El is indulgattak a lajtorján Grandpierre Attiláék dalai, hogy beleborzongtunk számtalanszor, s aztán jött a megtorpanás, olykor még a hátrálás is. Kivétel ez alól Márton Bernadett éneke. Nagy kincs ő, ami nem csak nyereség, hatalmas felelősség is a zenésztársak számára.
A Misztrál együttes a Duna-parti színpadon az elmúlt hét év egyik legjobb koncertjét adta. Jót tett nekik, hogy Pusztai Gábor személyében ezúttal ütőhangszeressel egészültek ki, s az is, hogy jócskán megtelt a nézőtér. A korábbi szépséges Dsida Jenő-, Balassi-versénekek és más örökzöldek mellett rengeteg olyan új dalt énekeltek, amelyek még lemezen sem hallhatók. Készül például tíz együttes és szólista részvételével egy Janus Pannonius-lemez. Erről a Mátyás királyról szóló feldolgozást adták elő, amelyben két epigrammát gyúrtak egybe. Szabó Lőrinctől két vers is zeneruhát kapott a Misztráltól, miképp Radnóti Változó világa és Ady Az eltévedt lovasa is. A majd kétórás koncertet az együttes népes spontán tánckara tette teljessé.
És még egy újdonság: a tiszaszöllősi Kende együttes barantabemutatót tartott a templomkertben, amelyben a legkülönbözőbb fegyvernemek felvonultatása után a közönséget is bevonták az előadásba: elraboltak családapákat, süldő leányokat, gyermekeket, akiket aztán ki kellett váltaniuk a hozzátartozóknak, mint mondták, azért, hogy tudjuk, mennyit érnek nekünk szeretetteink.